Elröppent néhány ezer év, és úgy tűnik, az emberiség nem vette észre. Gépek kerültek a seggünk alá, a kezünkbe és a szívbillentyűnk helyére, több mindenbe halhatunk már bele a hosszabb életért cserébe, de valami makacsul kitartott a fejlődéssel szemben: az emberi elme.

Az egyszerű ember bölcsessége. Azé az emberé, aki egy világméretű felfordulás közepén félreteszi az ekét, és így szól: “No, akkor takarítsuk ki a szemetet!”

Mert összegyűjtött már annyi életbölcsességet, hogy pontosan tudja: egymás ekézése nem vezet semmire. Vagy ha vezet is, oda ő már nem akar menni. És mert felismerte, hogy ellepte a szemét a kertet.

Van, hogy gyűlölködő szónoklatba, és van, hogy hivatalos információba csomagolva röppen be a hulladék a kertbe. Van, hogy személyeskedő megjegyzés, és van, hogy alattomos feljelentgetés alakjában érkezik. Van, hogy vezető mondja, van, hogy tudós, van, hogy büfés, és van, hogy a hozzád legközelebb álló száját hagyja el.

Pedig nem is akarta. Vagy pont ezt akarta. Ki akart törni, meg akart Téged változtatni, saját képére akart formálni, vagy meg akart semmisíteni végleg. Nem azért, mert Te Te vagy – a tetteinek semmi köze a személyedhez -, hanem azért, mert az ő kertje is tele van szeméttel.

A gyávák bátorsága ez.

A harsogás, az egymásra mutogatás, az egymás cseszegetése. A kérdőre vonás, a félinformációkra épített ideológia, a mások vádolása.

Be vagy oltva? Miért? Nem vagy beoltva? Miért nem? Hiszel az információs hadjáratnak? Vagy nem hiszel senkinek? Csak merj mást gondolni, mint amiben én hiszek, és szar emberként leszel elkönyvelve.

A gyávák bátorsága ez. Azoké az embereké, akik félnek szembenézni a saját félelmeikkel. Azoké, akiknek könnyebb a másik oldalra mutogatni, mint felülvizsgálni a saját világképüket.

De nem az egyik vagy a másik oldalon zajlik az élet.

Nem a folyó egyik vagy másik partján ácsorog egyikőnk sem, hanem benne úszunk a folyóban – akár tetszik, akár nem. Aki nem úszik, meghal. A másik csesztetése pedig nem túl bölcs túlélési stratégia.

Főleg, hogy nem tudunk semmi biztosat. Ideológiák, nézetek, tudományos magyarázatok és összeesküvés-elméletek csapnak össze egymással.

Csakhogy egyik címke sem garantálja azt, hogy a felcímkézett információ igaz. A tudomány folyamatos fejlődésben van (ma már nem akarunk rádium izotópot tartalmazó vízzel betegségeket gyógyítani), az összeesküvés-elméletről pedig néha kiderül, hogy van alapja (tényleg csak néha). És itt állsz Te, az egyszerű ember, akit elárasztottak mindenféle egymásnak ellentmondó információval.

Gyávák bátorsága harsogva cseszegetni a másikat. Mert nem tudhatod, ki az okosabb. Nem tudhatod, kinek hitelesebb a forrása. Nem tudhatod, a játék végén kinek lesz igaza.

Egy valamit viszont sejthetsz, ha tanulmányozod a történelmet: a természet (és a társadalom) nem tűri hosszan a szélsőségeket.

Ezért ne a másik emberhez, hanem a földekre menj, ha ekézni támad kedved.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Én nem szeretem az öncélú léleksimogatást. Nem szeretem elhitetni egy
Tovább
Próbáltál már kéz nélkül bringázni? Ugye milyen jó érzés, amikor
Tovább
Érdekesen működünk mi, emberek. Logikus lenne azt feltételezni, hogy életünk
Tovább
Vannak álmaid, ugye? Vagy csak voltak. Talán már régen eltemetted
Tovább
Az emberek többségének vannak álmai. Nem az éjszakaiakra gondolok, hanem
Tovább
Volt egyszer egy fiú, akinek mindene megvolt. Boldog lehetett volna
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük