“Én ugyan fel nem hívom, hívjon ő, ha akar valamit!”
Mindig így kezdődik. És sértődött, duzzogó, akaratos kitartással folytatódik. A végét pedig mindannyian jól ismerjük: tönkrement barátságok, egymástól elhidegült párok, végleg megromlott családi kapcsolatok.

Mindez miért? Azért, mert szerintem neked kéne lépned, szerinted meg nekem. És várunk. Te rám, én rád, valójában azonban mindketten a saját egónk elégtételére. Mert az fontosabbnak tűnik, mint a kapcsolat.

De általában csak addig, amíg van kapcsolat. Mert amikor már nincsen, akkor nagyon fájni kezd. Akkor jönnek a miértek.

Miért kellett ennek így történnie? Miért nem tudott többet tenni értem? Vagy pont fordítva: én miért nem tettem többet azért, hogy el ne veszítsem? És ezekben a miértekben az a közös, hogy mindegyik teljesen értelmetlen.

Nem azért, mert ne lenne fontos átgondolnunk, hogy mi is történt tulajdonképpen, hanem azért, mert nem megfelelő helyen szoktunk keresgélni. Különféle magyarázatokat gyártunk (biztos csak kihasznált, biztos nem is illünk össze, biztos seggfej, csak nem vettem észre, biztos én vagyok az értéktelen hülye,…), miközben nagyon sok esetben a kudarcnak egyetlen egyszerű oka van:

Fontosabb volt a büszkeségünk rövidtávú kielégítése, mint a kapcsolat hosszútávú megőrzése.

Nem újdonság ez. Picit sem az. A legtöbben könnyen feláldozzák a rövidtávú kényelemért a hosszútávú boldogságukat. Vagy akár a boldogulásukat. Maradnak a szar munkahelyükön ahelyett, hogy keresnének egy jobbat. Bámulják a tévét ahelyett, hogy beszélgetnének egymással, vagy a gyermekükkel játszanának. Megisszák a kis italukat, vagy elszívják a cigarettájukat ahelyett, hogy a valódi szükségleteiket feltárnának.

Menekülés. Menekülés a biztonságosnak hitt állás, menekülés az alkohol, menekülés a cigaretta. Menekülés a megcsalás, menekülés a hallgatás, és igen, menekülés a büszkeség is. Legalábbis nagyon sok esetben. Mert legtöbbször nem azon áll vagy bukik egy kapcsolat, hogy kinek van igaza, hanem azon, hogy ki az, aki nem a menekülést választja.

És bár szeretjük túlbonyolítani a dolgokat, sokszor végtelenül egyszerű a magyarázat.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Mindennapi Motiváció – Az ember, akit semmi nem állíthatott meg
Vannak olyan emberek, akik nem hajlandóak lemondani az álmaikról. Érheti
Tovább
A Nap és a Szél története – avagy hogyan hassunk embertársainkra
Emberi kapcsolataink egyik legnagyobb kihívása az, hogy hogyan kezeljük a
Tovább
Hülye kifogások, amik visszatartanak a céljaidtól
Kifogások. Szeretjük őket, ragaszkodunk hozzájuk, és mérhetetlenül kreatívak tudunk lenni,
Tovább
Ezért nem vagy még mindig boldog
A legtöbb ember boldogtalansága látszólag egyetlen okra vezethető vissza: a
Tovább
Itt mindenki tökéletes – csak nem boldog
A legtöbb embernek két élete van. Az egyik az, amit
Tovább
A bántalmazott utolsó esélye
Rengeteg arca van a kiszolgáltatottságnak. Egyik sem szép, de van,
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük