Van értelme annak, amit csinálsz? Persze, hogy van, hiszen Te csinálod, igaz? Ráadásul mindenki más így csinálta előtted is – csak jó lehet a módszer. A kitaposott út mindig járható, de hogy valójában miért is kell arra menni, az már egy egészen más kérdés. Erről szól az alábbi történet.
*****
Viselkedéskutatók egy érdekes kísérletet végeztek majmokkal. Ötöt közülük egy közös ketrecbe zártak, melyben egy létrát helyeztek el. A létra tetejére pedig egy banánt. Persze, hogy csábító volt a kínálat; az első majom, aki észrevette, egyből fel is szaladt a létrán, hogy megszerezze az ízletes kincset. Ekkor azonban a kutatók a többi majmot hirtelen jéghideg vízzel öntötték le. Szegény rémült majmoknak fogalmuk sem volt, miért is kapták a büntetést.
Aztán újabb banán, újabb szemfüles majom – és egy újabb jéghideg zuhany következett. És ahogy újra és újra megismétlődött a büntetés, a majmok hamar rájöttek az összefüggésre – így amint valamelyik társuk lelkesen elindult volna a létrán felfelé, a többiek azonnal visszarángatták és megverték őt. Így ment ez egy darabig, és nemsokára a tudósoknak már nem is kellett semmit sem tenniük: a majmok hideg víz nélkül is visszarángatták társaikat. Végül már nem is próbálkozott egyikőjük sem, hiszen pontosan tudták, mi jár érte.
Ekkor a tudósok kivették a ketrecből az egyik majmot, és egy új társat kaptak a bent lévők. Újabb banán került a létra tetejére, és természetesen az újonc majom – mit sem sejtve a dolgok rendjéről – el is indult felfelé boldogan. A többiek azon nyomban elkapták és megverték. Szegény kis újonc hamar megtanulta, hogy hiába van ott fenn a banán, abból csak baja származik, ha megpróbálja megszerezni azt.
Nem sokkal később a régiek közül egy következő majom helyett is új társ érkezett. Ő is próbálkozott természetesen, és pontosan ugyanúgy járt, mint az első újonc – aki egyébként maga soha nem tapasztalta a hideg vizes büntetést, mégis most már a többiekkel együtt verte meg az újonnan érkező, naivan a banánra törő társukat. Ő is megtanulta, mi a rend.
A kísérlet folytatódott, ismét új majom érkezett egy régi helyére, és ő is megkapta a veréseket – immár hideg víz nélkül, hiszen erre jó ideje nem volt már szükség. Végül az összes majmot, aki valaha is kapott a hideg vizes büntetésből, új majom váltotta fel, és immár öt olyan majom volt a ketrecben, aki csak annyit tudott, hogy a banánért nem szabad felmászni. De hogy ennek mi a valódi oka, arról fogalmuk sem volt. Ez itt a rend…
*****
Persze, a hagyományoknak fontos szerepe van életünkben. Az elődeink által megszerzett tudásra építkezve – vagy Newton szavaival: az óriások vállán állva – leszünk képesek mi magunk is valami nagyszerűt alkotni – akár mások, akár önmagunk számára. De vakon követni a szokásokat – akár szóbeszéd, akár szabályok formájában – legalább akkora ostobaság, mint mindent a nulláról kezdve próbálni értéket teremteni a világban.
Soha ne fogadj el semmit csak azért, mert ez a dolgok rendje. Mindig merd megkérdőjelezni az igazságnak kikiáltott állításokat, és legfőképpen mindig próbáld meg megérteni azokat. Sokszor valóban van értelmük, de számtalan olyan eset is van, amikor többet ártanak, mint használnak. A kitaposott út mindig járható – csak nem biztos, hogy bárhová is vezet. Merd járni a saját utadat!
„Vedd át, ami hasznos, dobd el, ami haszontalan, és add hozzá azt, ami a tiéd.”
Bruce Lee
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
csak az erősz fog élni
Ez a kísérlet soha nem történt meg.
https://jegtoro.blog.hu/2018/05/25/ot_majom_es_a_letra
Remèlem megtod válasolni a kèrdèsem ès nem leszek töle szomoru
Nagyon inspirálóak a gondolataid, minden szavad hiteles. Hasonló a velemenyem az elet mindennapi dolgiról, de jó latni, fehéren- feketen leírva, világosan megfogalmazva azt az elet-szemleletet ahova 60 ev folott magammal -es környezetemmel folyamatosan harcolva – eljutottan. Megerősítenek a gondolataid.
Környezetem ontorvenyu, konok, nehezen kezelhetö embernek tartanak, mert a sajat utamat jarom.
Köszönöm , hogy megosztod a gondolataidat, erőt ad.