A vakok és az elefánt – egy történet az igazság kereséséről

Írta: | 2014-10-02
Biztos vagy benne, hogy igazad van? Biztos, hogy a másik a hülye, a Te világképed a helyes, és minden, ami nem illik bele, az rossz? Igen, talán igazad van. De talán nem. Egy régi tanmese emlékeztet mindannyiunkat arra, hogy amikor az igazságot keressük, nemcsak másokkal, hanem önmagunkkal szemben is legyünk kritikusak.
*****
Élt egyszer régen egy kis faluban hat vak ember. Nem látták soha a napvilágot, így a tárgyakról, élőlényekről, a körülöttük lévő világról is csak többi érzékszervük alapján alakították ki saját képüket. Egy napon egy elefántot hoztak eléjük, és megkérdezték, hogyan is nézhet ki szerintük. Odamentek hát a hatalmas állathoz, és mindannyian megérintették.
vakok_es_elefant
„Nahát! Az elefánt olyan, mint egy oszlop.” – szólalt meg egyikük, aki az állat lábát tapogatta meg.
„Nem, nem, inkább olyan, mint egy kötél.” – mondta a másik, aki a farkát fogta.
„Szerintem inkább olyan, mint egy vastag faág.” – szólt a harmadik, aki az agyarát tapogatta.
 „Nincs igazatok, az elefánt úgy néz ki, mint egy hatalmas legyező.” – állapította meg a negyedik, aki az állat fülét fogdosta.
„Dehogy! Az elefánt olyan, mint egy nagy fal.” – szólalt meg az ötödik vak ember, miközben az elefánt oldalát tapogatta.
„Szerintem viszont mindannyian tévedtek, mert az elefánt cső alakú.” – vélte a hatodik, aki épp az ormányát fogta.
Amit a vak emberek nem értettek meg, az az, hogy míg az igazságot keresték mindannyian, annak csak egy-egy részletét ismerték meg, és az alapján alkották meg véleményüket.
*****
A történet tanulsága minden korban érvényes volt és lesz is, de mai felgyorsult világunkban különösképp. Az emberek többsége nem pazarolja idejét megismerésre, véleményt viszont gyorsan szeret alkotni. Meghallja a hírt a TV-ben, olvassa az interneten, vagy hallja egy ismerősétől, és egyből be is teszi egyik előre felcímkézett fiókjába az agyában. „Ez így van, mert ezt hallottam! Biztos forrásból tudom!” Persze, így a legkönnyebb: egy gyors ítélet, egy jól definiált kategória, aztán rohanhatunk is tovább, új „ismeretünkkel” felvértezve.
„A tudás legnagyobb ellensége nem a tudatlanság, hanem a tudás illúziója.”
Stephen Hawking
A világ nem fekete és fehér. A Te igazságod talán más ember számára nem igaz, vagy csak részben az. Több út vezet fel a hegyre – nem biztos, hogy mindenkinek megfelel az, amin Te jársz. Legyél nyitott és igyekezz minél jobban megismerni azt, amiről véleményt alkotsz! Ha pedig erre nincs lehetőséged, vagy nem akarsz energiát szánni rá, akkor maradj távol a véleményalkotástól is; fogadd el, hogy vak emberként tapogatózol.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Ami még érdekelhet:

Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásokról!

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

4 gondolat ehhez az íráshoz: “A vakok és az elefánt – egy történet az igazság kereséséről

  1. Merész Zsóka

    Kedves Gábor,megint csak egy szuper írás!Igen,pont napjainkban annyi különféle hírforrásból SEM tudhatjuk meg az igazságot s mégis annyian próbálunk beleokoskodni,mi is valójában az igazság,mi történik körülöttünk?
    Ítélkezni pedig épp a mai időkben nem szabad,hiszen sosem tudhatjuk kivel éppen mi történik és mi az igaz?
    Nagyon köszönöm,ez megint csak jó,szuper írás volt!
    Szeretettel üdvözöllek:Zsóka

    Reply
  2. Kányási László

    Szerintem is bölcs tanulságot hallhattunk.. ami kicsit vagy nagyon is más.. mint ahogy mi gondoljuk.. nem feltétlenül elitélendő.. csak igényesnek kell lennünk időt fáradtságot áldozva hogy megvizsgáljuk a másik oldalt..Sajnos néha előitélet vezet bennünket..

    Reply
  3. Susanna Jlailia

    A törtènetek jòk de nem kell utànuk a kioktatò magyaràzat. Totàl megalàzò mintha hūlyèk lennènek az olvasòk.Aki olvassa amùgy is èrti. Ha meg nem kàr belè.

    Reply
    1. Gábor Szerző

      Kedves Susanna, minden tanmeséhez hozzáfűzöm a saját gondolataimat. Van, aki ezt a történet keretének veszi, és van, aki kioktatásnak. Ez utóbbiakat én egy kategóriába veszem azokkal, akik nem értik a történetet.

      Reply

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.