Egy kapcsolat nem mindig a felhőtlen boldogságról szól. Vannak nehéz időszakok két ember életében, és vannak olyan napok is, amikor külső hatások miatt sérül valamelyikőjük vagy mindkettőjük lelkivilága. Az, hogy ilyenkor hogyan viselkedünk egymással, alapvetően meghatározza a kapcsolat minőségét – és a jövőjét is. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Édesanyám nagyon szeretett főzni, és rendszeresen készített nekünk finomabbnál finomabb ételeket. Úgy 8-9 éves lehettem, amikor egyik este egy nagyon hosszú és fárasztó nap után Anya nekiállt vacsorát készíteni. Nemsokára mindannyian az asztalnál ültünk, és lekváros pirítóst kaptunk a tányérunkra. Nagyon odaégett pirítóst.
Vártam, hogy valaki szóvá teszi-e a dolgot, ám Apa csak mosolyogva ette a kenyeret, miközben megkérdezte, hogy milyen volt a napom. Már nem emlékszem, mit mondtam neki, de arra igen, hogy Anya bocsánatot kért, amiért csak ilyen vacsorát készített, és azt is odaégette. Soha nem felejtem el, amit Apa válaszolt neki:
„Édesem, imádom a ropogósra átsült pirítóst.”
Később, amikor lefekvéshez készülődtem, Anya még a konyhában volt, ezért kihasználtam az alkalmat, és gyorsan megkérdeztem Apától, hogy tényleg ennyire szereti-e az égett kenyeret. A vállamra tette a kezét, majd így szólt:
„Édesanyádnak nagyon nehéz napja volt, nagyon fáradtan ért haza a munkából. Egy égett pirítósba még senki nem halt bele, de a csúnya szavakkal óriási fájdalmat lehet okozni.”
Ezután így folytatta: „Tudod, az élet tele van tökéletlenségekkel, és mi emberek sem vagyunk tökéletesek. Nekem is vannak hibáim, mint mindenki másnak. De megtanultam, hogy egymás hibáinak és különbözőségeinek elfogadása az egyik legfontosabb dolog, ami egy szeretetteljes, egészséges és tartós kapcsolathoz vezet. Az élet túl rövid ahhoz, hogy folyamatosan meg kelljen bánnunk dolgokat. Szeresd azt, aki igazán fontos számodra, legyél vele megértő és kedves a nehéz időszakokban is, és értékeld mindazt a jót, amiben közösen részetek lehet.”
*****
Rengeteg a fölösleges veszekedés, rengeteg fölösleges fájdalmat okozunk egymásnak, és rengeteg kapcsolat megy tönkre azért, mert a szeretet helyét átveszik az elvárások, a vádaskodások, az értelmetlen, lélekromboló csatározások. Pedig nem kell, hogy így legyen. Megtanulhatjuk, hogy mit jelent őszintén, tisztán szeretni valakit, és tehetünk azért, hogy senki és semmi ne írhassa felül az egymás iránti érzéseket. Csak rajtunk múlik.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
A forgatókönyvet már jól ismered. Sokszor láttad már ezt a
Tovább
A Mindennapi Motivációsorozatban legutóbb egy vak gördeszkás fiúval ismerkedhettetek meg,
Tovább
Hogyan lesz győztes abból, aki veszít? Mitől lesz egy kudarc
Tovább
Újabb eredménytelen veszekedés. Megint úgy érzed, mindent megtettél, hogy megoldjad
Tovább
Nagyon tetszik az írás,ezek az igazán fontos dolgok,az igazi szeretet.Tennünk kell a másikért,hogyha szeretjük.Igazán nem nagy dolgot teszünk,mégis felbecsülhetetlen az értéke.Köszönöm.
Szia Gabor 🙂
Egett piritos! Eszembe jutott, amikor uj etellel probalkoztam. Szep volt a szine, jo az illata, de az ize nem volt az igazi. Ettek a gyerekeim es lattam, hogy nem izlik nekik, de csak ettek tovabb. Kerdeztem, hogy milyen, szeretitek? Es a nagyobbik fiam azt mondta, mint egy uri ember: jo volt, csak maskor ne fozzel ilyet!!
Es o a mai napig uriember. Elmondja, ha valamit nem szeret, vagy nem latja jonak, de nem serteget, nem beszel csunyan. A kisebbik is ilyen volt, de most miota “felnott” kicsit elromlott! Nem ertem mi tortent vele.
Udvozlettel Rozika.
Kedves Gábor!
Nagyon jó ember az édesapja……
És nagyon ritka manapság az ilyen felfogás….
Sokkal könnyebb lenne az élet, ha mindenki így gondolkodna….
Persze próbálkozik így gondolkodni az ember…csak ha nem kap a másiktól ilyen jellegű megerősítéseket viszont… elgondolkodik…..
Nagyon jók az írásai….
köszönöm
Kedves Gábor!
Nagyon szerettem az írásaid.
Volt nem oly rég egy nehezebb időszak az életembe,vissza igazolás volt olykor,h jól teszem,s gondolom az utam amin elindultam,s töltödtem is olykor belőlük.
Volt,hogy nap,mint nap pont olyan megosztásod került szemem elé facebookon,amire pont szükségem volt.
Nagyon sok ember szemét felnyithatják az írásaid,akik készek fejlődni,változni,változtatni.
Hála neked ,az írásaidnak!
Kísérje életed s munkásságodat áldás,siker,s szeretet!
Köszönöm!
Köszönöm, nagyon tetszett az írás!
Ez a beszéd! Tömör, okos, fontos, közös értéket segít teremteni.
Érdekelnének a többi írások is.
Van-e tan mese egy vak asszony számára, aki nem rég veszitette el a látását végleg?
Várom válaszát a barátnőm részére, akinek a látás a Világot jelenti.
E
Eszembe jut, Gábor, a gyerekkorom. Az én anyám is jól főzött (mint minden anya…:-) ), de volt, hogy valami mégsem stimmelt. Nem úgy sikerült az ebéd, a vacsora, mint szokott. És ő mondta is az asztalnál, hogy most valahogy nem olyan ez az étel, mint lennie kéne.
Bár visszaadhatnám a hangsúlyt és a hangszínt is apám válaszában: Eeez? Finom!!!
És lapátolta lelkesen és boldogan…
Egy életre szoló ez a tanítás, amit ez az Apa adott a gyerekének , az ilyen apára fel lehet nézni és az ilyen férfit lehet családfőnek nevezni. Sajnos elég ritka jelenség. Az empátia, tolerancia, igazságosság érzelmi intelligenciát feltételeznek, amivel sajnos nem mindenki rendelkezik. Ennek hiánya viszont elég viszontagságossá tesz sok családi és nem családi kapcsolatot valamint sok szülő gyermek kapcsolatot.Üdv mindenkinek. ?
Kedves Katalin, nagyon szívesen. 🙂 Sajnos gyakori a negatív reakció, de mindig érdemes arra emlékezni, hogy az, amit Te teszel, rólad szól, viszont az, ahogyan a másik ember reagál erre, az már róla. Egyébként mindannyiunknak van mit tanulnia, ettől (is) szép az élet. 🙂
Kedves Gábor!
köszönöm ezt a tömör, frappáns történetet. Ez már velem is elöfordult, hogy elégettem valamit, de nem ezt a választ kaptam, mint ami a történetben szerepel. Nagyon rosszul esett akkor a kritika, fájt. A szeretet megörzése érdekében nekem is meg kell ezt még tanulnom, hogy a családomban én is ehhez az apához hasonlóan tudjak válaszolni.
Mégegyszer nagyon hálás vagyok acikkért!
Nagyon szívesen Juci, köszönöm szépen, hogy olvassa az írásaimat. 🙂
Nagyon örülök, hogy tetszett. 🙂 Nekem pedig a fókuszálás törvénye kifejezés tetszik, teljes mértékben egyetértek.
Negyon szívesen Zsóka, örülök, hogy hasznos volt. 🙂 Arról, amit a rohanó világról írtál, eszembe jutott egy idézet: “A gyermekek a ‘szeretet’ azót így betűzik: I-D-Ő.”
Köszönöm az írását, mindig szeretettel olvasom!Lélekre ható dolgokról szólnak, várom a következő “tanmesét”
Üdv. Juci
rövid,frappáns, lényegretörő írás 🙂
benne van minden, amit én csak a fókuszálás törvényének hívok: a lényegre és az általunk fontosra tartott emberekre, állatokra, dolgokra, helyzetekre célszerű fókuszálni. Benne van az is, hogy minden dolognak van hatása és következménye, és a cikk szerinti apa előre tudta azt, amit más csak utólag tapasztalt volna…ez az igazi tudatosság.
Nagyon jó írás!A mai rohanó világban sorozatban követünk el hibákat,sokszor semmire nincs időnk,főleg a legfontosabbakra,a családtagjainkra.De ha megértés van közöttük,minden kiegyenlítődik és a SZERETET mindenek felett!
Köszönöm Gábor,ez pont a mai időkre érvényes írás!
Szeretettel Zsóka