Az emberiség fejlődése során az egyik legfontosabb kérdés mindig is a technológiához kapcsolódott. Mindig voltak a fejlődést lelkesen szorgalmazó pionírok, a status quo-t rögeszmésen fenntartani kívánó visszahúzók, és a közömbös többség. A technológiai fejlődés jó és egyúttal szükséges dolog is. Károssá akkor válik, ha alapvető agyi funkciónkat, a tudatos értékelést váltjuk ki vele. Annak értékelését, hogy hol a helyünk a világban és milyen kapcsolatunk van azokkal a lényekkel, akikkel ittlétünk alatt az erőforrásokon osztozkodunk, esetleg életünk egy szakaszában együtt is haladunk.

Azért, hogy aktívan is használd az agyad, ne csak passzívan. Azért, hogy ne legyél kiszolgáltatott, hanem magabiztosan kezelj bármilyen szituációt. Azért, hogy élesen működjön az agyad, amikor kénytelen vagy azt használni. Az edzéselméletben ezt transzferhatásnak hívják: bizonyos képességek fejlesztése más képességek fejlődésére is hatással van. Ez az agynál is tapasztalható. Nem érdekel, ha nem tudod kiszámolni, hogy a 15%-os újévi leárazáskor megvásárolt kenyérpirítóddal a pénztárhoz csoszogva mennyit kéne visszakapnod a tízezresedből. És az sem, ha az erdei kiránduláson a guglin keresed meg, hogyan kell tábortüzet rakni. Hajrá!

Egész zökkenőmentesen el lehet evickélni így a mai, korábban életképtelennek bizonyuló egyedeket is fenntartó társadalmunkban. De az, hogy mennyire vagy kiszolgáltatott, mennyire vagy mások jóindulatára és szánalmára szorulva, és hogy 50 vagy csak 90 évesen kezded elfelejteni, hol tartod a tiszta zoknijaidat, az nagyrészt Rajtad múlik. Ahogy az is, hogy a céljaid megvalósítását önmagadon kívül hány embertől és tényezőtől teszed függővé.

Sokak közt magányosan

Az internetben az az érdekes, hogy egyszerre kapcsolja össze és választja szét emberek tömegeit. Könnyen elérhetjük távoli barátainkat, vagy kapcsolatba léphetünk olyanokkal, akikkel máskülönben soha nem találkoznánk. Rengeteg lehetőség nyílik meg. Ugyanakkor a virtuális kapcsolatok könnyen válnak olyanná, mint a repülőgépülésed fölött elhelyezett oxigénmaszk: megnyugtat, hogy van, de ha valóban szükség lenne rá, nem sokat érne. A facebookra felrakott képeidre nyomott „tetszik” gomb soha nem fog annyit érni, mint egy szemedbe mondott elismerés: „tetszik, amit csinálsz.” És az éhező szomáliai kisgyereket sem az fogja érdekelni, hány megosztást kapott a róla készült megható kép, hanem az, hogy lesz-e, aki tanítja őt és lehetőséget ad neki arra, hogy eltarthassa magát és családját. Egy szelet virtuális kenyér soha nem fogja megnyugtatni annak a gyomrát, aki éhes. A virtuális világ rengeteget segíthet a valódi világ problémáinak megoldásában. De megoldani azokat csak a valódi világban tudod. Az emberi kapcsolatokra is igaz ez: ha nem ápolod őket offline, lehetsz akármilyen aktív online, mégis egyedül maradsz.

Használd!

Nem kell mindig a technológiára támaszkodnod. Csodálatos szerv az emberi agy. Használd! Jó, ha van GPS-ed, de ha útnak indulsz, előtte nézd meg a térképen is az útvonalat (és igen, használhatod a telefonodat vagy a GPS készülékedet a térkép böngészésére:) ). Ha számolnod kell és nem egy harmadrendű inhomogén lineáris differenciálegyenlet megoldását keresed, hanem csak tejet szeretnél venni a boltban, ne rettenj el a fejben számolástól!