Csak nézel értetlenül, összetörve. Hogy lehet, hogy vége?
Hogy lehet ekkorát csalódni egy emberben? Hogy lehet, hogy valaki így visszaéljen a bizalmaddal, a szereteteddel, a jóhiszeműségeddel?
Fojtogat az érzés belülről, hogy ez jóval több lehetett volna. Annyi közös élmény, annyi közös kapcsolódási pont van. Annyi minden nem történt még meg, annyi lehetőség volt még előttetek. Túl korán lett vége. Nem érted az egészet.
Pedig egyszerű. Ebben ennyi volt. Csak Te hitted azt, hogy több is lehet.
És tudod, miért? Azért, mert megint magadból indultál ki. Megint ráruháztad a másikra a saját értékrendedet. Hogy ő is ugyanolyan megbízható, ugyanolyan korrekt, ugyanolyan elkötelezett, mint Te. Vagy hogy ugyanolyan fontos vagy Te is neki, mint ő neked.
Ezt benézted. De nemcsak Te. Szeretjük azt hinni, hogy emberi kapcsolatokban is létezik a tündérmese. Hogy a dolgok csak úgy, maguktól is jól működhetnek – sőt, csakis úgy működhetnek.
Persze ezt így nem mondjuk ki hangosan soha. Csak a remény, az a kis szajha, ő az, aki a fülünkbe suttogja újra és újra, hogy bízz benne, higgy neki, add oda magad számára. Evezz jobban és még jobban – még ha a másik szárazon is tartja a lapátokat.
Nem kell. Nem kell tovább evezned. Ebben ennyi volt, elhiheted végre. És nem kicseszett veled a másik, hanem tett neked egy hatalmas szívességet.
Megmutatta, hogy az egyoldalú kapcsolat hová vezet. Megmutatta, hogy papírtéglákból építetted a biztonságérzetedet. Megmutatta, hogy tökéletesen fölösleges ragaszkodnod olyan emberhez, aki nem becsül meg Téged.
És most Te mutathatod meg, hogy mire vagy képes.
Nem neki, nem is a világnak – könnyen vakvágányra csúszol, ha rájuk figyelsz -, hanem Önmagadnak. Annak az embernek, akiben ideje most már megbíznod végre. Annak az embernek, aki belül mélyen tudja, hogy nem lehet mások kiszolgáltatottja. Annak az embernek, aki most elgyászolja a múltat, összekaparja magát, és elindul – először kúszva, aztán felegyenesedve, végül megállíthatatlanul száguldva. Annak az embernek, aki egyszer majd mosolyogva gondol vissza erre az időszakra.
Ebben ennyi volt. A többit máshol találod meg.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim