Mahatma Gandhi a 20. század egyik legbölcsebb és legemberségesebb szellemi vezetője volt. Számos történet kering róla, melyek közül van néhány, aminek nincs valóságalapja, sokkal több az olyan, ami igaz, és van olyan is, mely akár igaz is lehetne. Egy rövid történet következik, amiről nem tudom, hogy az utolsó két kategória melyikébe tartozik, de ez nem is fontos. Sokkal lényegesebb az, hogy mi az üzenet.
*****
Amikor Mahatma Gandhit már nagy tisztelet övezte az emberek körében, sokan kértek tőle tanácsot az élet számos területén felmerülő problémáik megoldására. Egy napon Gandhit egy asszony látogatta meg gyermekével. A kisfiú nap mint nap tömte magába a cukros ételeket, és édesanyja komolyan tartott tőle, hogy az egészsége hamar tönkremegy. Azonban hiába szólt neki rendszeresen, hiába tiltotta meg a kisfiúnak a túlzott cukorfogyasztást, szavai süket fülekre találtak: a kisfiú, amikor csak lehetősége nyílt rá, tömte magába a cukros ételeket.
Végső elkeseredésében az asszony abban bízott, hogy a bölcs vezető, Mahatma Gandhi szavainak olyan súlya van, hogy ha kisfia tőle kapja az intelmeket, akkor sikerül leszoktatni a gyermeket egészségének rombolásáról. Meglátogatta hát Gandhit a kisgyermekkel, és elmondta neki a problémáját.
Kérlek, Mahatma, mondd meg a gyermekemnek, hogy ne egyen cukros ételeket, mert tönkreteszi az egészségét.”
Gandhi ekkor egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:
„Gyertek vissza két hét múlva.”
Az asszony meglepődött ezen a válaszon, de tudomásul vette a bölcs ember szavait. Nem volt könnyű eljutni Gandhihoz, hosszú utat tettek meg idáig, de nem panaszkodott, csak értetlenül elbúcsúzott, majd kisfiával együtt távozott.
Eltelt a két hét, és eljött az ideje az újabb látogatásnak. Az asszony ismét útnak indult kisfiával, bízva abban, hogy ezúttal nagyobb sikerrel jár, mint az első alkalommal. Újra megtette vele a hosszú utat Gandhihoz, és reménykedve lépett a bölcs ember szobájába. Gandhi ekkor a kisfiú szemébe nézett, majd így szólt:
„Ne egyél cukrot. Nem tesz jót az egészségednek.”
A kisfiú a bölcs Gandhi nagy csodálója volt, és szavainak súlya volt a lelkében. Megfogadta, hogy lemond káros szokásáról, és odafigyel az egészségére. Édesanyja nagyon hálás volt Gandhinak, de egyúttal értetlenkedett is magában, hogy miért kellett kétszer megtennie ezt a nagy utat. Összeszedte hát a bátorságát, és így szólt:
„Nagyon köszönöm Mahatma a segítségedet! De mondd, ha csak ennyi kellett, miért nem tudtad két héttel ezelőtt elmondani ugyanezt?”
Gandhi ekkor mosolyogva így válaszolt:
„Akkor még nem volt semmi alapom arra, hogy tanácsot adjak a fiadnak – még én is ettem cukrot.”
*****
Sokan osztogatnak tanácsokat pénzért vagy ingyen az interneten és a valós életben egyaránt. Ehhez nem kell sok, csak néhány jól hangzó ígéret és az aktuális divatnak megfelelő bölcs megállapítás. És sokan követik is az ilyen „tanítókat” anélkül, hogy belegondolnának, merre vezet az út. Egy olyan út, melyen sok esetben a „tanító” maga soha nem is járt. A követőik számára pedig legtöbbször a csalódás és a kétségbeesett összeomlás marad. Majd egy újabb sorba való beállás.
De jó, ha tudod, hogy változni csak belülről lehet. Mindenki, aki a saját útjára akar kényszeríteni, csak megvezet, mert aki valóban tanít, az irányt mutat, és nem utat. Egy olyan irányt, mely felé ő a saját útját járva szintén közeledik.
Te magad légy a változás, amit látni szeretnél a világban.”
Mahatma Gandhi
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Valami nagyon nincs rendben, azt hiszem. Figyelem az embereket, látom,
Tovább
Csodálatos dolgokra képes az ember. Soha nem látott magasságokba emelkedni,
Tovább
Vannak olyan emberek, akiknek a történetét nehéz lenne bármiféle érzelmi
Tovább
Köszönet a gerinctelennek. Napra pontosan egy évvel ezelőtt két kicsi
Tovább
Nagyon jó írás, mint mindig!
És valóban, vannak olyan “tanító”, vagy ahogy én (is) nevezem őket, “megmondó” emberek, akik hülyítik a jó népet. Az emberek egy bizonyos rétege/csoportja pedig nyálcsorgatva hallgatja a hülyeséget, és még fizetnek is érte. A “mester” pedig maximálisan kihasználja ezeket embereket. Szégyen, hogy vannak olyanok, akik pofátlanul kihasználják mások valós vagy vélt gyengesêgeit.
Tőled viszont mindig nagyon jó írásokat olvasok.
Egyáltalán nem felszínesek a mondandóid.
Üdvözlettel,
Vanda
Szia Gabor 🙂
Ezt en is mondhatom: igaz! Nem mindegy mit olvasunk, hallgatunk, mivel toltodunk nap, mint nap!! En is egy ilyen kereso fazisban talaltam ra Gabor irasaira. Mar untam a sok kozonseges szemetet, ami mindenhonnan folyt ram. Mindig szerettem es szeretni fogom az ertelmesek emberek mondandojat olvasni, hallgatni. En Gandhi-rol nem sokat tudok, viszont a Gabor irasai lebilincseloek. Nem enged, csak ugy tovabb menni. Tele vannak igazsaggal, tanitanak, ravezetnek dolgokra, kinyitjak a szemet!! Ez nem egy sor dicseret, arra nincs szukseg. Az erzes, amit kivalt belolem. Es az igeny a tovabbiakra.
Udv. Rozika.
Köszönöm szépen, Éva! Tényleg nagyon nem mindegy, hogy mi a fizikai és szellemi táplálékunk, és nagyon örülök, hogy ez utóbbihoz hozzá tudok járulni. Köszönöm, hogy olvasol. 🙂
Nagyon szeretek olvasni,ezért nagyon köszönöm a “levélkéidet”,mert nem mindegy ,hogy mit olvasok ! Amit Te küldesz nekünk -mindig érdekes és értékes!Üdvözlettel ,hálával:Éva : 🙂