“Aki kicseszett velem, majd az élettől visszakapja!” Tudom, megnyugtató érzés a sebek ilyesfajta kezelése. Mert a fájdalomnál, amit a másik ember tette keltett benned, csak egy valami érint mélyebben: az igazságérzeted sérülése.
Na de majd ha a másik, az a gonosz, az a szemét, az az alattomos véglény végre vérezni fog maga is, akkor helyreáll a világbéke…
…Csakhogy a világbéke szarik a Te elméletedre. Meg az enyémre. Tudom, kemény szavak ezek, de nem mindig lehet felébredni lágy csilingelésre. Nyakon csípni magunkat, átírni az agyunkat, megvonni magunktól a játékunkat nehéz feladat.
Mert bizony ez egy játék: a csalódott csecsemő csörgője – azért kapja meg, hogy fejezze be a sírást végre. A Te csörgőd, és az enyém, és a kultúránké a karma. Nem értjük, hogyan működik, de jobb vele játszani, mint fetrengeni sírva.
Mindeközben az élet zajlik odakinn, a rácsos ágyon túl, és nem kellenek hozzá üveghegyek, hogy rájöjj, a karma bosszúja egy gyönyörűen megkomponált mese. És tudod, mi a legszebb benne: még ha éppen igazzá is válik, akkor sem több, mint az egód egérútja.
Merthogy a Te életed egész pontosan semmivel nem halad előrébb azáltal, hogy a másik megszívja. Akkor sem, ha ő az a gonosz, aki ártott Neked. Tök mindegy. Minden egyes perced, amit az ő életének alakulására fordítasz, önkéntes rablógyilkosság, melynek Te vagy az elkövetője és az áldozata.
Azokat a perceket, órákat és napokat már nem kapod vissza soha. Megszívta? Elkapta őt a karma bosszúja? Megnyugodott a csörgőt rázó kisbaba? És közben észrevette vajon, hogy mit veszített ő maga?
Időt, ami alatt valakit szerethetett, valamiért nevethetett, valahová fejlődhetett, valamit cselekedhetett volna.
Ha nem kapja el őt a karma-csapda.
Nagyon igaz! Amikor a karmára gondolunk, azt csak magunkra értelmezhetjük. És megtapasztalhatjuk, hogy minden tettünknek megvan a következménye. Hiába is akarjuk kimagyarázni, hogy mi miért történt. A mások karmájával nem a mi dolgunk foglalkozni.
Gábor!
Ez gyönyörű volt.
Ahogy leszúrtad az önsajnálatot!
Meg ezt az értelmetlen sok falat, rinyát, amit kőkeményen kihasználnak a másik oldalról.
Aztán meg ezekből a gátlástalan alja emberekből lesznek rendszerint a főnökeid (tisztelet a kivételnek-kevés!).
Ja megbűnhődik pehsze…
Ez olyan mint a: pénz nem boldogít…ezt mindig a millások hangoztatják…vajon miért. Pont addig tudnak telibehasználni…
“Az i**ten nem segít, küzdj utolsó véredig…”
Nekem pl tetszenek a rövid lényegre törő írásaid, mert tudom hogy a főleg fiatalabb emberek nem szeretnek olvasni(sokat), így több emberhez jut el a lényeg. Műszaki, releváns, lényegre mutató és nem utolsó sorban szigorú. Így jó.
Sok szép évet Neked!