Van, hogy nem látjuk az értelmét… Annak, amit csinálunk, annak, ami csak megtörténik velünk, és mindazoknak a hatásoknak, élményeknek és tapasztalatoknak, amit végső soron életnek hívunk.
De ha elfogna ez az érzés, ha elgyengülnél, vagy csak éppen elbizonytalanodnál, akkor mindig jusson eszedbe a kicsi hullám története.
*****
Volt egyszer egy kicsi hullám, aki vidáman ringatózott az óceánban – élvezte a napsütést, a friss levegőt és a szabadságot. Így teltek a napjai boldogan, mígnem egyszer csak észrevette, hogy egy sziget hatalmas sziklafalához közeledik.
És ahogy egyre közelebb és közelebb került a sziklákhoz, látta, ahogyan előtte járó társai becsapódnak, majd eltűnnek végleg.
“Te jó ég, ez borzasztó!” – mondta a kicsi hullám. “Mi fog történni velem?!”
Egy társa, aki szintén a sziklák felé sodródva haladt mellette, meglátta a kicsi hullám félelmét, és így szólt hozzá: “Látom rajtad, hogy baj van. Miért vagy ilyen kétségbeesett?”
A kicsi hullám így felelt riadtan: “Te még mindig nem érted! Mindannyian a sziklának csapódunk és eltűnünk örökre! Mind semmivé válunk! Ez borzasztó!”
A társa ekkor így felelt: “Nem, Te nem érted. Te nem egy hullám vagy valójában, hanem része az óceánnak.”
[Mitch Albom: Tuesdays with Morrie]
*****
Kicsi hullámok vagyunk mindannyian. És amíg hullámzunk, addig jelenlétünkkel még ha csak egészen kis mértékben is, de képesek vagyunk megváltoztatni az óceánt. Miután pedig becsapódunk, az óceán már kicsit máshogy fog hullámozni. Ez az értelme a kicsi hullámok életének.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
Valoban kicsi hullamok vagyunk az elet tengeren, vagy inkabb apro vizcseppek a hatalmas terben. Ahogy novekedunk, ugy jonnek a problemak kosziklanak alcazva. Es ha nem vagyunk eleg ovatosak akar orokre eltunhetunk a hatalmas tengerben.
De nem szabad megijedni egy sziklatol, mert azt is porra lehet zuzni. Es idovel a kicsi hullam nagyra novekszik, aki kepes megbirkozni a tenger sodrasaval. Ugyesen lepattan a sziklarol es ujra erore kapva hullamzik tovabb es tovabb. Megtanulja hasznalni az erejet, amikor szukseges.
Udv. Rozika.