Gyermekként még merünk álmodni. Hiszünk a csodákban, a szuperhősökben, és szuperhőssé válunk mi magunk is. Aztán megtanuljuk, hogy ez nem jó. Megtanítják nekünk. Telnek az évek, és a felnőttektől kapott tanítással összhangban valóban egyre gyakrabban beleütközünk a korlátainkba. De vajon mennyire van ezeknek a korlátoknak létjogosultságuk? Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egyszer egy ember egy dél-kelet ázsiai birtokra látogatott, hogy testközelből láthasson elefántokat. Arra számított, hogy erős ketrecekben találja majd őket, ám ahogy belépett a táborba, nagyon meglepődött: az elefántok ugyanis nem ketrecben voltak, még csak nem is vastag láncon kikötve, hanem mindössze egy vékony kötél volt az egyik lábukon.
Értetlenül nézett helyi kísérőjére: „Hogy lehet, hogy ezek az elefántok még nem szöktek el? Simán el tudnák szakítani ezt a vékony kis kötelet!”
Kísérője ránézett, majd teljesen természetes hangon így felelt: „Kiskorukban ugyanilyen vékony kötéllel kötjük ki őket. Akkor még nincs annyi fizikai erejük, hogy elszakítsák, és megtanulják, hogy, hiába próbálnának elszökni, a kötél erősebb náluk. Ahogy aztán egyre nagyobbak lesznek, már valóban simán el tudnák szakítani a kötelet, de nem teszik, mert megtanulták, hogy képtelenek rá.”
Az egyetlen oka tehát, hogy ezek a hatalmas, erős állatok nem törnek ki a fogságból, az az, hogy megtanulták, hogy ez lehetetlen. Soha egyetlen próbálkozásuk nincsen, mert elhitték, hogy úgyis fölösleges lenne.
*****
Gyermekként még merünk álmodni. Aztán megtanulunk hinni a lehetetlenben. Megtanuljuk, hogy a korlátaink rögzítve vannak, és meg se próbáljuk feszegetni azokat. Készen kapjuk másoktól azt, hogy mit lehet és mit nem, cserébe pedig elveszítjük a hitünket, és a lelkesedésünket felváltja a beletörődés. Így vesznek el az álmok. Így vesznek el az életek.
A legtöbb ember nem azért vall kudarcot, mert megpróbálja elérni a célját, és egy akadályon elbukik, hanem azért, mert meg sem próbálja. Ha Te ennél többre vágysz, akkor nézd meg, mi tart vissza az álmaid megvalósításától, ismerd meg a köteledet, aztán szakítsd át végleg.
Mert az egyetlen dolog, ami valóban visszatart, az a saját gondolkodásod.

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Személyes segítség

Írásaim

Emberek, akiktől könnyen hányingered lehet
Nemcsak az ételek között van olyan, amit nem vesz be
Tovább
Egy kórházi vakáció emlékkönyvébe
Ez az emlékkönyv vastag. Van benne szorongás, és van benne
Tovább
Mindennapi Motiváció – Viktoria Modesta
Viktoria Modesta nem az a tipikus futószalagon érkező popsztár vagy
Tovább
Itt mindenki tökéletes – csak nem boldog
A legtöbb embernek két élete van. Az egyik az, amit
Tovább
Csak a sekély patakok hangosak – avagy hogyan találd meg a gyenge pontját azoknak, akik megkeserítik az életedet
Akadnak néhányan, akik belepisilhetnek a levesedbe. Konfliktusok nélküli életről én
Tovább

7 Comments

  1. Blue roses

    Szia Gabor 🙂
    Az emberek tobbsege igy gondolkodik, mert ebbe nott fell. Ok pedig elfogadtak ezt. Azt soha senki nem mondta nekik, hogy azon a hataron buntetlenul at lehet lepni. Ok pedig nem probalkoznak a lehtetlennel.
    Pedig ha tudnak, hogy semi nem lehetetlen!! 🙂 🙂

    Udvozlettel, Rozika.

  2. Sebestyén Ilona

    Egy alkalommal rajzos bejegyzést kaptam a facebookon. A kép egy kört és azon belül egy hangyát ábrázolt. De a bejegyzés készítője leírta, hogy a kört egyszerű filctollal rajzolta, ám a hangya ennek ellenére sem tudott kitörni a körből. Ő is azt hitte, hogy lehetetlen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük