Rengeteg jó kívánságot mondunk egymásnak nap mint nap. Vannak, akik őszintén, szívből teszik, és vannak, akik megszokásból vagy udvariasságból. De még az őszinte kívánságokból is sokszor kimarad valami. Erre világít rá az a rövid történet, amelynek eredeti változatával nemrég találkoztam.
*****
A reptéren történt az eset nemrég, amikor épp beszállásra várakoztam. Egy idős anyukára és lányára lettem figyelmes, akik a közelemben egymástól búcsúztak. Megölelték egymást, az édesanya elköszönt, majd ezt mondta: „Szeretlek, és kívánok neked Eleget.”
„Anyu, az életünk együtt sokkal több volt az elégnél, a szereteted a legnagyobb ajándék számomra.” – válaszolta a lánya. – „Én is szeretlek, és kívánok neked Eleget.”
Azzal elváltak, és az édesanya az ablakhoz sétált, ahol én is ültem. A szemei megteltek könnyel. Nem akartam tolakodó lenni, de éreztem, hogy szüksége van valakire, ezért megszólítottam. Érdeklődésemet örömmel fogadta, és olyan kérdést tett fel nekem, amire nem számítottam: „Köszönt már el valakitől úgy, hogy tudta, ez az utolsó találkozásuk?”
Kérdése elgondolkodtatott, és így feleltem: „Bocsássa meg, hogy megkérdezem, de miért ez az utolsó találkozásuk?”
„Idős vagyok már, sok kihívással kell szembenéznem. Nagyon messze lakunk egymástól, és azt hiszem, a következő ideutazása már a temetésemre lesz.”
Őszintesége megindító volt számomra. Tovább kérdeztem. „Amikor elköszöntek egymástól, azt mondták egymásnak, hogy kívánok neked Eleget. Ez mit jelent?”
Az idős hölgy elmosolyodott. „Ez egy olyan kívánság, amit generációról generációra adott át egymásnak a családunk. A szüleim mindenkinek ezt mondták.” Itt egy kis szünetet tartott, és látszott, hogy pontosan szeretné felidézni az üzenetet.
Még jobban elmosolyodott, majd így folytatta: „Amikor Eleget kívánunk valakinek, akkor azt szeretnénk, hogy elegendő jó dolog töltse ki az életét.”
Ekkor felém fordult, és egy olyan kívánságot kezdett el mondani nekem, amely érezhetően a szíve mélyéről érkezett.
„Kívánok neked elég napfényt, hogy jó legyen a hangulatod.
Kívánok neked elég esőt, hogy még jobban megbecsüld a napsütést.
Kívánok neked elég boldogságot, hogy a lelked élettel teli legyen.
Kívánok neked elég fájdalmat, hogy az apró örömöket még nagyobbnak érezd.
Kívánok neked elég nyereséget, hogy a vágyaid beteljesüljenek.
Kívánok neked elég veszteséget, hogy megbecsüld mindazt, amid van.
Kívánok neked elég üdvözlést, hogy felkészülj a végső búcsúra.”
Miután megosztotta velem ezt a bölcsességet, még egyszer elmosolyodott, majd elköszönt és elsétált. Vannak olyan pillanatok, amelyek egész életünkre beírják magukat a szívünkbe. Nekem ez a találkozás ilyen volt.
*****
Nagyon szép gesztus minden jót kívánni valakinek (főleg akkor, ha a kívánság őszinte), de ha valakit igazán szeretsz, akkor érdemes azt is kívánnod neki, hogy meg tudja becsülni mindazt a jót, amiben részesülhet, és fel tudja használni a rosszat is. Mert mindkettő az utunk fontos része.
Soha nem késő tartalommal megtöltenünk a szavainkat – és az életünket.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
Nekem a “kivanok neked eleget” – azt jelenti, hogy mindenbol, ami fontos az eletben. 🙂 🙂
Mar egy ideje mindig ezzel koszonok el az ismerseimtol: ez angolul szokott lenni.
I wish everything what is important for you. 🙂 Es jo latni a halas arcokat erte.
Udv. Rozika.
Köszönöm. …és kívánok “Eleget “
Nagyon értékes, gondolkodásra sarkalló írásai vannak kedves Gábor. Néha mintha egyenesen rólam, nekem szólnának. Vannak benne persze olyanok is amivel nem tudok teljesen azonosulni, mégpedig azért mert ezeken az elveken alakítottam az életem na és pont itt van a ki – elsiklásom lényege. Nem várható el és nem is igaz hogy a másik oldal is ennyire tiszta szívű. Sajnos ha valaki mint én is ilyen na azt minden szinten nagyon sokan rettenetesen ki használják, minden aljas módszerrel. Azt ajánlom mindenkinek a jóság, tiszta szívűség mellett azért nagyon tartsa nyitva a szemét, és legyen gyanakvó, mert a kedvesség mögé bujtatott nagykés esetleg már a hátát súrolja.A kaméleonok világát éljük, legyen ez család, ismerős, barát, rokon, szomszéd kolléga. Mielőtt azt feltételezné hogy negatív ember vagyok , a válaszom 50 éves koromig vak, pozitív, mindenkin segítő csak a jót látni akaró ember voltam és szerintem pont ezért kaptam az élettől ilyen nagy, sok mindenre kiterjedő sorozatos pofonokat hogy végre nyissam fel a szemem, tanuljak meg nemet mondani, ne bízzak meg feltétel nélkül senkiben, és főleg ne higgyek a panaszkodóknak mert csak kihasználnak, Anya lánya kapcsolatban el tudom képzelni hogy ez egy valós, őszinte szeretet alapján levő elköszönés volt, viszont egy kérdés azért mégis motoszkál bennem miszerint ha ez igaz akkor miért vannak mégis oly messze egymástól helyileg.A tiszta őszinte szeretet számomra azt jelenti hogy anyukám mellett vagyok ha már ilyen idős, beteg még akkor is ha igazi áldozatokat kell ennek érdekében hoznom, vagy magamhoz veszem, vagy oda költözöm hozzá a világ másik végéről is. Én megtettem. Tisztelettel Anikó
Kedves Zsófi! A “gödör mélyén” van, szóval még adott a lehetőség, mert ITT van. És ugyan gyenge az akarat és a hit, de ÁLL, ebből lehet meríteni😊 Él a remény, ott a szikra! Köszönöm! Üdv: Erika
Kedves Gábor !
Nagyon szép és megható a történet , érdemes elgondolkodni rajta. Minden írása lelki kapaszkodó ,próbálom
erősíteni magam , hogy legyen bátorságom egyedül elindulni az utcán , kíséret nélkül . Sajnos, még mindig
a “gödör mélyén” vagyok, az akaratom és a hitem gyenge lábakon áll. Zsófi
Köszönöm@!
Az egyik legfontosabb tanítàst fogalmaztad meg- megtanulni fogadni ami jön, és engedni ,ami tàvozni szeretne.
Mégha könnyek közt is….
Köszönöm. Gábor neked és mindenkinek kívánok szeretetből eleget és még többet. Legyen szép napod.
Köszönöm Gábor!-én is kívánok MINDENKINEK ELEGET!
Köszönöm!
Már a helyes utat járom egy ideje, de mindig jó felidézni, hogy miért is vagyok rajta 🙂
Köszönöm. Ez nagyon szép történet. Kati
Elég hálám az irásodért. Köszönöm, Robi