Megéri jónak lenni?
Érdemes kedvesen szólni a bunkóhoz, újra bizalmat adni egy csalódás után, vagy megpróbálni megjavítani egy mérgezett kapcsolatot, miközben a másik egy lépést sem tesz? Megéri ennyit vesződni, amikor könnyen lehet, hogy semmilyen eredményt nem érsz el?
Megértem, hogy vívódsz a válaszon, de ez csak azért történhet meg, mert nem megfelelő kérdést tettél fel.
Sokan azt hiszik, hogy a jó cselekedet, a személyes fejlődés, a korlátok átlépése, az egó elengedése, a kapcsolatba fektetett energia egy gesztus a másik ember felé. És ha az a másik nem viszonozza a gesztust, akkor fölösleges volt a dolog.
Ennél távolabb nehéz kerülni a valóságtól.
A gesztus szép dolog, de egyetlen egy kapcsolat sem a gesztusokon múlik (hallottál már Te is soha be nem váltott ígéretekről, egy hétig tartó figyelmességről, luxusnyaralás utáni válásról, ugye?), hanem azon, hogy két ember között kialakul-e az egyensúly.
Ezt segítheti ugyan egy-egy gesztus, de ha elvárást csatolsz hozzá, máris megmérgezted azt. Van viszont valami, amit a legtöbben elfelejtenek.
Azzal, hogy jót adsz a másik embernek, Te magad változol. Rá nem biztos, hogy hatással lesz, amit adsz, de saját magadra egész biztosan. Többé válsz általa. Tisztább lélekkel éled az életed. Fejlődik a személyiséged. Olyan belső harmóniát alakítasz ki magadban, amit ha megtapasztalsz, már nem áldozod fel senki miatt.
És még ha a másik ember nem is kapcsolódik hozzád – vagy akár végleg eltávolodtok egymástól -, Te magaddal rendben vagy. És könnyebben találsz olyanokat, akik szintén így élnek, nem csak szívják az energiádat.
Ezt a belső békét a kutyáknál figyelheted meg a legtisztábban. Mert Ők elvárás nélkül kapcsolódnak. Ők nem azért adnak szeretetet, nem azért kedvesek még akkor is, amikor ingerült vagy, hogy ezzel megváltoztassanak, hanem azért, mert Ők ilyenek.
És így sokkal egyszerűbb és boldogabb életet élnek.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Nagyon jó,elgondolkodtató írás.Köszönöm.
Most úgy érzem,hogy nem érdemes jónak lenni.
Ebben az évben 59 éves lettem.Az egész eddigi életemet úgy éltem le,hogy végig “jókislány” voltam.
Most arra a felismerésre jutottam,hogy nem kellett volna minden esetben jónak lenni.
Belém nevelték gyerekkoromban ezt és az eredménye az lett,hogy a saját életemre nem jutott időm. Tudom nevetségesnek tűnhet de ez volt.
Most,hogy kezdek megtanulni nemet mondani a körülöttem élő emberek,akiknek eddig mindig igent mondtam,nagyon sértve érzik magukat,de már kezdem megtanulni,hogy ne érdekeljen,nagyon nehéz ám.Iszonyatos dolog a régi sémáktól megszabadulni..,most tanulom….nyilván ha vészhelyzet van segítek,de màr csak akkor,eleget használt már a környezetem elég volt…..
Nagyon köszönöm a kedves szavait, nagyon örülök, hogy hasznos, amit adni tudok. 🙂
Hálásan köszönöm, hogy olvashatom az írásait. Minden élettapasztalatom ellenére, új és új új ismeretek, új felismerések nyílnak meg előttem miközben olvasom a leveleit, vagy sokadszorra a “Beszélgetések a kutyámmal című könyvét. Ön egy kivételes ember, akitől öröm tanulni. KÖSZÖNÖM, hogy időnként találkozhatok Önnel és olvashatom a gondolatait.
Üdv.: Ica