“Én ugyan fel nem hívom, hívjon ő, ha akar valamit!”
Mindig így kezdődik. És sértődött, duzzogó, akaratos kitartással folytatódik. A végét pedig mindannyian jól ismerjük: tönkrement barátságok, egymástól elhidegült párok, végleg megromlott családi kapcsolatok.
Mindez miért? Azért, mert szerintem neked kéne lépned, szerinted meg nekem. És várunk. Te rám, én rád, valójában azonban mindketten a saját egónk elégtételére. Mert az fontosabbnak tűnik, mint a kapcsolat.
De általában csak addig, amíg van kapcsolat. Mert amikor már nincsen, akkor nagyon fájni kezd. Akkor jönnek a miértek.
Miért kellett ennek így történnie? Miért nem tudott többet tenni értem? Vagy pont fordítva: én miért nem tettem többet azért, hogy el ne veszítsem? És ezekben a miértekben az a közös, hogy mindegyik teljesen értelmetlen.
Nem azért, mert ne lenne fontos átgondolnunk, hogy mi is történt tulajdonképpen, hanem azért, mert nem megfelelő helyen szoktunk keresgélni. Különféle magyarázatokat gyártunk (biztos csak kihasznált, biztos nem is illünk össze, biztos seggfej, csak nem vettem észre, biztos én vagyok az értéktelen hülye,…), miközben nagyon sok esetben a kudarcnak egyetlen egyszerű oka van:
Fontosabb volt a büszkeségünk rövidtávú kielégítése, mint a kapcsolat hosszútávú megőrzése.
Nem újdonság ez. Picit sem az. A legtöbben könnyen feláldozzák a rövidtávú kényelemért a hosszútávú boldogságukat. Vagy akár a boldogulásukat. Maradnak a szar munkahelyükön ahelyett, hogy keresnének egy jobbat. Bámulják a tévét ahelyett, hogy beszélgetnének egymással, vagy a gyermekükkel játszanának. Megisszák a kis italukat, vagy elszívják a cigarettájukat ahelyett, hogy a valódi szükségleteiket feltárnának.
Menekülés. Menekülés a biztonságosnak hitt állás, menekülés az alkohol, menekülés a cigaretta. Menekülés a megcsalás, menekülés a hallgatás, és igen, menekülés a büszkeség is. Legalábbis nagyon sok esetben. Mert legtöbbször nem azon áll vagy bukik egy kapcsolat, hogy kinek van igaza, hanem azon, hogy ki az, aki nem a menekülést választja.
És bár szeretjük túlbonyolítani a dolgokat, sokszor végtelenül egyszerű a magyarázat.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
