Lefelé csúszni mindig könnyebb, mint felfelé kapaszkodni. Míg az előbbihez semmit nem kell tennünk – és ha tényleg nem teszünk semmit, akkor jó eséllyel be is következik –, addig az utóbbihoz komoly erőfeszítésekre van szükség. Ez az, ami elől sokan elmenekülnek, és vannak, akik csak életük vége felé jönnek rá, hogy elcseszték az egészet.
De nem mindenki választja ezt az utat. Vannak olyan emberek is, akik még időben észbe kapnak, és nem számít, milyen mélyre kerültek, vagy milyen kemények a körülményeik, változtatnak az életükön. Mert tudják, hogy többet érdemelnek.
Lisa Nichols fiatal nőként megtapasztalta, hogy mit jelent az, amikor valaki addig halad mélyrepülésben, amíg végül össze nem omlik az élete. Nehéz helyzetből indult: Los Angeles olyan részén nevelkedett fel, ahol két banda folyamatos háborúban állt egymással. Lisa az iskolában soha nem teljesített jól, de később felnőttként sem találta a helyét.27 éves korára aztán teljesen lecsúszott: sorra rúgták ki a munkahelyeiről, és miután már az ötödik helyről is távoznia kellett, anyagilag és emberileg is olyan mély gödörbe került, amiből nem látszott kiút. Egy nem tervezett terhesség, majd gyermeke megszületése pedig még kétségbe ejtőbb helyzetbe sodorta őt: most már egy másik ember életéért is felelősséggel tartozott úgy, hogy még a sajátjáért sem volt képes felelősséget vállalni.
Gyermeke apja a kisfiú 8 hónapos korában börtönbe került. Lisa egyedül maradt. Anyagilag leégve, munka nélkül, nulla önbecsüléssel, és egy kisgyermekkel a karján, akinek még pelenkát sem tudott venni. Szó szerint. 11 dollár 40 centje volt összesen, és egy éhes, síró gyermeke, akinek egy törülközőbe csavarta a fenekét pelenka helyett.
Ez volt a fordulópont. Könnyes szemekkel kisfiára nézett, és ezt mondta neki: „Ne aggódj, Jelani, anya soha többé nem lesz így leégve! Nem hagyom, hogy ilyen életet élj, nem Te kérted, hogy ebbe a káoszba érkezz!”
Pénze nem volt, a büszkesége és az önbecsülése romokban hevert, de meghozta a döntést a szívében: ez így nem mehet tovább.
Tisztában volt vele, hogy gyermekének Los Angeles déli részén élve, olyan afroamerikai fiúként, akinek az apja börtönben van, közel 70% esélye van arra, hogy ő maga is börtöntöltelékké váljon. Ezt nem fogja hagyni. Nem fogja végignézni, ahogy a saját gyermeke egy szeretetre vágyó, kis emberi lélekből lecsúszott bűnözővé válik. Ennél sokkal többet érdemel ez a pici gyermek.
Lisa eldöntötte, hogy drasztikusan megváltoztatja az életét, és ezt önmagával kezdi: olyan nővé válik, akiről belül mélyen tudta, hogy lehetne, és aki saját életével és személyével példát mutat a gyermekének.
Nagymamája szavai jutottak az eszébe: „Az elhatározás és a kényelem nem ugyanabban a házban laknak. Ha elhatározod, hogy valamit megcsinálsz, akkor kényelmetlen lesz az utad odáig. De ha kényelemre vágysz, miért nem lazítasz ott, ahol most vagy?”
Lisa rájött, hogy újra kell formálnia a gondolatait: nincsen többé helye kényelemnek, halogatásnak, másokra mutogatásnak.
„Nem egyedülálló anya vagyok, nem ez határoz meg engem. Lisa Nichols vagyok, aki történetesen egyedülálló anya is.”
Attól a pillanattól kezdve, hogy végleg eldöntötte, nem a körülményei határozzák meg az életét, felhagyott az engedélykéréssel, hogy nagyszerű, sikeres, boldog ember lehessen. Eldöntötte, hogy az lesz, minden külső tényezőtől függetlenül. Már nem várt a megmentőre. Megmentette önmagát.
Több mint 20 év telt el azóta. Lisa Nichols ma már sikeres üzletasszony, népszerű motivációs előadó, és több nagysikerű könyv szerzője. De mindenekelőtt egy olyan anya, aki két életet mentett meg.
Hogyan csinálta? Keresett egy olyan munkát, amiben hitt, a fizetéséből minden hónapban félretett, elkezdett másokat is segíteni, és idővel elindította Motivating the Masses nevű vállalkozását, amellyel saját élettapasztalatait felhasználva rengeteg embert támogat az álmaik megvalósítása felé vezető útjukon.
És mindez egyetlen döntésen múlt. Egyetlen döntésen, amit gyermekéért és önmagáért szívből meghozott.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Ami nem öl meg, az megerősít. Várj, mondom még egyszer:
Tovább
Vannak olyan tragédiák, amiknek a feldolgozása lehetetlennek tűnik. Összeomlasz, semmi
Tovább
Csalóka dolog a lelki terhek cipelése. Nemcsak azért, mert a
Tovább
Van olyan álmod, amit a körülményeid miatt nem tudsz megvalósítani?
Tovább
Az emberek többsége hajlamos beletörődni a körülményeibe. Elfogadást hazudnak maguknak,
Tovább
És mi lett a gyerekéből vajon? Kíváncsi lettem volna hogy sikerült beindítani az életét.
Minden tiszteletem ennek az embernek a kitartása és hite miatt. De mégis megszólal bennem a kisördög ami azt mondja, hogy Magyarországon ugyanez az ember nem tudná ezt végigcsinálni. Kétségtelenül nagyon fontos az elhatározás és a hit, de nem elég. Ha állandóan falakba ütközöl előbb-utóbb elfogy a végtelennek gondolt erőd és akkor mi lesz veled? Újra kell kezdeni és újra és újra, de meddig lehet ezt csinálni? Ez a példa sok erőt adhat, de ez csak nagyon keveseknek sikerül és nem csak az ember gyengesége miatt!
Nekem az tetszett,hogy nem szégyellted,vagy nem konkurenciaként tekintesz rá,hogy megosztottad, hanem inkább, akitől tanulni lehet. Alázatra mutat és int mindannyiunkat.
Ez a történet valóban jó példát mutat, hogyan lehet a gödörből kikerülni. Az azonban érthetetlen, hogy miért mindig külföldi, legtöbbször amerikai történeteket ismerhetünk meg? Magyarországi példák nincsenek?
jo cikk köszönet erte. én is hasonló cipőben megspékelve egeszsegüyi probléméval is. legmélyebben ahogy még sosem voltam. Azert ne feledjük ez amerikai példa ahol a fél ország motivációs előadó lesz karriert csinlálva.kis országunkban kicsit korlátoltak a lehetőségek.Még a rész munkaidő sem gyakori pedig minden masodik hazassag egyedülálló anyát hagy hátra.nembeszélve a munkaadókról akik fel se vesznek ha kiderül hogy gyereket szeretnél vagy már van is.