Van egy vicc egy vak festőről. Bocs, ez nem vicc. Persze akár az is lehetne, mert hát mit tud szegény vak ember kezdeni egy ecsettel a vásznon, igaz? Nem igaz. Annyira nem, hogy a fogyatékosság definícióját alapjaiban kell átírni, de leginkább ezt a szót ki kell törölni a használatból. Mert káros annak is, aki fogyatékosnak érzi magát, és káros minden egészséges(nek tartott) ember számára is.
Képességekről beszélhetünk, vagy azok hiányáról. Van, aki rendelkezik a látás, a hallás, vagy a két lábon járás képességével. És van, aki nem. Ők viszont egész biztosan rendelkeznek olyan képességekkel, melyekkel sokan mások nem. Vagy rendelkezhetnének, ha nem ragadnának a „fogyatékosság” csapdájába.
Tehát van itt egy vak festő, aki nem fogyatékos, egyszerűen csak a látás képességével nem rendelkezik. Azért nem, mert epilepsziás rohamai szövődményeként 30 éves korában elveszítette azt.És éppen ez hozott számára egy új lehetőséget, melyet megragadva ki tudott kerülni életének lelkileg is legsötétebb szakaszából. Ez a lehetőség egyúttal személyisége és képességei valódi kibontakozásához is vezetett: John Bramblitt ugyanis látása elvesztése után kezdett el festeni, és az évek során olyan magas szintre emelte művészetét, mely anélkül is csodálatra méltó, hogy ismernénk művei születésének hátterét.
Aki pedig a hátteret is ismeri, az nemcsak a fogyatékosságban, hanem a lehetetlenben sem fog többé hinni. John saját módszert fejlesztett ki remekművei megalkotásához: szemei helyett a tapintására és az agyában megjelenő képre hagyatkozva először egy „térképet” készít a vásznon, majd ennek mentén haladva tölti meg élettel műveit. Na és a színek? Azokat Braille-írással felcímkézett üvegcséiből keveri ki meghatározott receptjei szerint.
Első saját kiállításán nem is árulta el senkinek, hogy valójában vak, mert nem akarta, hogy ez befolyásolja az embereket művészetének befogadásában. Csodáld meg most Te is John festményeit, és egyáltalán nem baj, hogy már ismered a háttértörténetet. Tudod, miért? Mert nem számít. Csak az számít, hogy van egy ember, aki nagyszerű dolgokat tud adni a világnak. Mert mindenki, aki hisz önmagában, nagyszerű dolgokra képes.
(h/t: mymodernmet)
Ebbe a két rövid videóba pedig azoknak is érdemes belenézniük, akik nem tudnak angolul. Az elsőben John életébe és műveibe pillanthatunk be, a másodikban pedig végigkövethetjük egy arckép megszületésének folyamatát.
Talán emlékszel még a szomjas varjú történetére. Mindig van megoldás. Ha még nem találtad meg, az csak azt jelenti, hogy még nem próbálkoztál eléggé.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Csodálatos dolgokra vagyunk képesek, mi emberek – akkor is, ha
Tovább
Szeretjük a plüssmacikat. Mosolygunk rájuk, becézgetjük őket, játszunk velük –
Tovább
Kevés olyan hely van, amitől jobban távol szeretnék maradni, mint
Tovább
Én nem szeretem az öncélú léleksimogatást. Nem szeretem elhitetni egy
Tovább
Szia Gabor 🙂 Ez az iras egyszeru es megis elbuvolo. 🙂
Gabor, ma is hoztal valami ertekes gyongyszemet az olvasoidnak. Ezek csodalatos kepek, nagyon kifinomult fantaziara, vagy inkabb belso latasra utalnak. Rendkivul tehetseges ember. 🙂 Lehet azert dominalnak az eros es sotet szinek, mert ezt jobban tudja erzekelni? Mindenesetre csodak kerulnek ki a kezei alol.
Es ime egy bizonyitek, hogy aki valamilyen fogyatekkal kell hogy eljen, az is tud kiemelkedot alkotni. Mig a latok nagytobbsege nem. Soha ne mond valakire, hogy keptelen ra, vagy ne akadalyozd a celjai megvalositasaban. Akinek ez az utja, az ugyis bebizonyitja, hogy kepes ra, meg ha ketsegbe vonod akkor is.
Udv. Rozika.