Hogyan lesz győztes abból, aki veszít? Mitől lesz egy kudarc mégis siker?
Aki ért már el olyan sikert az életében, amiért valóban meg kellett dolgoznia, az pontosan tudja, hogy az igazi eredményekhez kudarcok sorozatán keresztül vezet az út. Aki igazán fontos célért küzd, az el fog bukni, méghozzá nem is egyszer. És ez nem baj, mert a kudarc nemcsak elkerülhetetlen, hanem szükséges is a sikerhez.
Elbuksz, felállsz, újra elbuksz, és újra felállsz. Soha nem azok válnak igazi győztessé, akik egyszer sem kerültek padlóra, hanem azok, akik képesek felállni, bármennyire is fáj. Így történhet meg az, hogy valaki látszólag váratlanul – ám valójában hosszú küzdelem és kemény munka árán – komoly sikereket képes elérni, de így lesz lehetséges az is, hogy egy elvesztett csata ellenére is győztesként távozik valaki a csatatérről – ahogy Derek Redmond megható és inspiráló története is mutatja.
De mi van azzal, aki a végső csatát veszíti el? Hogyan lehet elszámolni egy olyan kudarccal, ami nemcsak egyetlen csata, hanem az egész háború végét jelenti?Egy emberi élet idő előtti befejeződése vereség. Olyan vereség, ami végleges, ahonnan már nincsen visszaút. A vesztes többé nem próbálkozhat, már nem tud újra felállni, hogy harcoljon tovább. Mégis vannak emberek, akiket még a halál sem tud legyőzni. Bár testük elveszik, valami mégis tovább él belőlük. Valami, amit életükben képviseltek, és ami haláluk után is itt marad velünk.
Ilyen ember volt Terry Fox is, aki a Remény Maratonján keresztül olyan értéket adott át a világnak, mely halálát követően is tovább élt. Terry hosszútávfutóként és kosárlabdázóként nagy ambíciókkal kezdte egyetemi éveit, azonban hamar megkapta az első csapást az élettől: csontrákot diagnosztizáltak a jobb lábában. Az amputáció és 16 hónap kemoterápia után Terry új célt talált életének: elhatározta, hogy minden erejét a rákkutatás és a rákos betegek harcának segítésére fordítja.
Mivel a kórházban töltött időszak alatt személyesen tapasztalta, milyen kevés anyagi forrás jut a rákkutatásra, elhatározta, hogy tenni fog ez ellen. A fejébe vette, hogy a cél érdekében egy egész Kanadán átívelő maraton-sorozatot fog teljesíteni.
Már a felkészülés is szenvedéssel teli és fájdalmas volt számára: a láb protézisek abban az időben még közel sem voltak tökéletesek, így a művégtag Terry mozgását is befolyásolta, eleinte jelentős fájdalmat okozva. Ő mégis folytatta a harcot, küzdött a céljáért, és győzött. Győzött annak ellenére, hogy nem tudta befejezni küldetését – a Remény Maratonjának soha nem jutott a végére. A rák erősebb volt a testnél, azonban életszemlélete, küzdeni akarása és az önmagánál nagyobb cél, melyért kitartóan harcolt, túlélték őt.
Egy rövid videó következik, mely pár percben ízelítőt ad abból az óriási küzdelemből, amin Terry Fox keresztülment.
Igen, válhat győztes abból is, aki veszít. Mert van, amit még a halál sem tud legyőzni. Amikor a legmélyebben vagy, amikor már semmi reményed nincs, akkor is fel kell állnod. Nem adhatod fel. Nemcsak azért, mert soha nem tudhatod, számodra tényleg véget ért-e az út, hanem azért is, mert nem csak önmagadért csinálod.
„Nehéz legyőzni azt, aki soha nem adja fel.”
George Herman “Babe” Ruth
Nagy köszönet Eninek, a strokeomvolt.blog.hu oldal szerzőjének, hogy felhívta a figyelmemet Terry Fox történetére.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Nem minden történik a saját döntéseid szerint az életedben. Vannak
Tovább
Fontossá általában kétféle ember számára válhatsz: az egyik az, aki
Tovább
Amikor valakire azt mondják, hogy fogyatékkal élő, milyen érzéseket hoznak
Tovább
Mit kérdeznél attól, aki túlélt egy stroke-ot? Talán semmit. Talán
Tovább
Talán már késő? Egy kérdés, amit annyi ember feltesz magának
Tovább
Nagyon durva ez a kép, köszi a szemléltetést. Szörnyű, amikor a szervezet önmaga ellen fordul, és sajnos nagyon gyakori. De építeni is képes az emberi agy, és ezt a képességét gyakran alábecsüljük.
A zene nekem is tetszett, nagyon illik a történethez (amikor először hallottam, a Forrest Gump féle vidám tragédia jutott eszembe róla). És teljesen egyetértek, több ilyen emberre van szüksége a világnak!
Ez nagyon mély nyomot hagyott bennem. http://9gag.com/gag/azLMqoz Ilyen egy csontrákos ember koponyája, gondolom, a lába sem lehetett sokkal jobb. A zenére is rákattantam: https://www.youtube.com/watch?v=otXGqU4LBEI. Ez az ember színtiszta inspiráció. Ma talán nem jutna akkora szerephez a rákkutatás, ha nem lettek volna ilyen úttörői, mint ő. Még több Terry Fox-ot a világba! 🙂
Pontosan így van, fejben dől el ez is. 🙂
Igazán nincs mit! 🙂 Csodálatos történet, amikor eszembe jut, hogy nem tudok futni, vagy biciklizni, mindig megnézek egy ilyen videot, és befogom a számat. Ha ő nem adta fel, és a saját életén túl egy nemesebb célért küzdött, pedig tudta, hogy nem gyógyulhat meg, akkor én hogy mernék panaszkodni? Olyan betegséget kaptunk, amelyből ha nehezen is, de meg lehet gyógyulni. A töretlen hit gyógyítja a testet, és a lelket is. Ezt nem mindenki tudja.