Vannak, akik megérik a 80 éves kort. Szerencséseknek mondjuk őket, és gratulálunk nekik már eleve azért a teljesítményért, hogy ennyi évig életben maradtak egy olyan világban, ahol a mesterségesen bevitt mérgek, a stressz, és sokaknál a bizonytalan jövőkép igencsak megtépázza a testet és a lelket. Örülünk, ha ennyi idősen egyáltalán mozog valahogy a néni vagy a bácsi – de ha még csinál is valamit, attól már teljesen elolvadunk.
Aztán vannak azok a kiváltságosnak tartott emberek, akik ennél többre is képesek. Nem azért, mert jó a genetikájuk, hanem azért, mert úgy döntöttek, nem öregszenek meg. Idősek lesznek, de öregek nem. Megőrzik a gyermeki lelküket, és egész életükben a szenvedélyüknek élnek. Amíg sokan 30 éves koruktól elkezdenek lélekben is megöregedni, addig vannak, akik még 80 évesen is érett fiatalként élnek.Ilyen ember Yuichiro Miura is. A japán férfi nem mai gyerek: 1932-ben látta meg a napvilágot, és azóta egy igen tartalmas életet tudhat magáénak. Ezen a tényen pedig még idős korában sem kíván változtatni: 80-on túl is a szenvedélyének él, és folyamatosan újabb tervei vannak.
Miura úr szereti a hegyeket. Szeret feljutni rájuk, és ebben sem az életkora, sem a szívritmuszavara, sem a cukorbetegsége nem gátolja meg. És ha már hegy, miért ne lehetne a világ legmagasabbja? Miért ne lehetne felmászni a Mount Everestre, és miért ne lehetne megtenni mindezt 80 évesen, három szívműtét és egy medencecsonttörés után? Így lett Yuichiro Miura 2013. május 26-án a világ legidősebb embere, aki feljutott a világ legmagasabb pontjára.
De nem 80 évesen járt első alkalommal a Hegyen: 70 éves korában jutott fel először a csúcsra – abban az életkorban, amikor már nagyon sokan temetik magukat. Neki azonban esze ágában sem volt feladni az álmait. Egész életében a hegymászás szerelmese volt, az Everest-hez pedig még a feljutásnál is nagyobb teljesítmény köti: 1970-ben több mint 8000 méteres magasságból indulva lesíelt, 1280 méter szintkülönbséget megtéve kevesebb mint két és fél perc alatt. A fékezésére hivatott ejtőernyő gyakorlatilag semmit nem ért: az életét annak a hópadnak köszönhette, amire alig 80 méterrel a szakadék előtt sodródott.
Őrültség vagy szenvedély? Tulajdonképpen teljesen mindegy. Ez az ember él. Igazán él. Nem a körülményeivel és a korlátaival foglalkozik, hanem azzal, hogy a szíve merre húzza. Mert tudja, hogy végül csak ez számít majd. Tudja, hogy csak így lesz olyan élete, amit megéri élni. Ami sokaknak álom, azt ő valósággá alakítja. Amíg sokan az egészségükre, a környezetükre, a világra panaszkodnak, addig ő egyszerűen csak odafigyel a testére és a lelkére, és azt csinálja, amit igazán szeret. Következetesen, kitartóan, szenvedéllyel, és soha fel nem adva önmagát és az álmait.
(h/t: telegraph)
Rengeteg akadállyal küzdött meg, amelyek mindegyike egyedül is megállíthatta volna a céljai elérésében. Foghatta volna az életkorára, hogy feladja. Foghatta volna a szívritmuszavara miatti kockázatokra. Foghatta volna a cukorbetegségére. Foghatta volna a 76 évesen síelés közben eltört medencecsontjára. Foghatta volna arra, hogy az orvosok abban is kételkedtek, hogy valaha képes lesz újra járni, és nem tolószékben tölti utolsó éveit.
De ő nem fogta semmire. Nem érdekelték a kifogások, egyszerűen csak ment. Fel a hegyre. 8000 méter fölé. Oda, ahol azt érezte, igazán él, nem csak létezik.
Nagy köszönet Krisztinek, hogy felhívta a figyelmemet ennek a fantasztikus embernek a történetére. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Párkapcsolataink dinamikája végtelenül egyszerűvé válik, ha a felszínen zajló játszmák,
Tovább
A Használd fel oldal rendszeres olvasói jól ismerik a Mindennapi
Tovább
Jobb később, mint soha. Gyakran mondjuk és gyakran halljuk, de
Tovább
Sokakban él téves kép a pszichopatákról. Egyfajta pejoratív jelzőként használják
Tovább
Életünk során sokaktól kapunk kért vagy kéretlen tanácsot. Vannak köztük
Tovább
"Tudtam, hogy sérült bokával lehet élni, de az álmom nélkül
Tovább
Bocsi, de neha kihagy az “o” betum. Nem ertem miert!!
Szia Gabor 🙂 Csodalkozom, hogy nincs hozzaszolas. Vagy nem volt mit mndani??? 🙂
Ohhh, de jo ezt olvasni. 🙂 Ilyenkor erzem, hogy nem vagyok orult, csak nem allok be a sorba. Es ez tudatositja benne, hogy az almaim elerhetok. En tudom, hogy el fogom erni. Mindenki csodalkozasara!! 🙂 Sot meg tobbet is.
Nekem mindenki azt mondta: “neked semmi nem eleg!, neked semmi nem jo!”. Igy van: semi nem eleg jo, ha lehet jobb is. Ezt a sikeres emberek konyveiben olvastam, es tudom, hogy ez IGAZ!! Es akkor ereztem, hogy ez az, amit en mindig kerestem. Sikeresnek lenni. De nem hagyni, hogy a siker elvakitson, mert a siker lehet mulando is!!
Mar megtettem a hosszu utat a hegyhez. A hegymaszas meg hatra van. Tudom nem lesz konnyu, de mar megedzett az elet, es nem adom fel konnyen. Foleg, hogy mar itt vagyok a cel elott!!!
Udv. Rozika.