Vannak olyan kapcsolatok, amelyek egymás megbecsülésére épülnek. Ahol a két ember nem játszmázik, nem egymásra mutogat, és nem hagyja, hogy a körülmények felülírják bennük a szeretetet. Sokan egészen máshoz vannak szokva, ezért lehetetlennek tűnik számukra, hogy ilyen kapcsolat létezhet. Nekik szól az a nagyon szép történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egy férfi régóta élt boldog házasságban feleségével. Nagyon szegények voltak, a mindennapi betevőre is épp, hogy csak telt a pénzükből, de az egymás iránti szeretetükbe mindig tudtak kapaszkodni.
Egy napon a feleség így szólt a férjhez: „Nagyon jó lenne, ha tudnánk venni egy fésűt nekem. Sokszor okoz nehézséget, hogy teljesen összegubancolódik a hajam.”
A férje szomorúan így válaszolt: „Nem engedhetjük meg magunknak sajnos… Az én órám szíja is elszakadt, azt sem tudom megcsináltatni, mert nincs miből. Jó, ha enni tudunk valamit.”
Felesége nem erősködött tovább, hanem úgy tűnt, beletörődött a helyzetbe, és másról kezdtek el beszélgetni.
Másnap a férfi munkába menet beugrott egy órásműhelybe, és eladta szeretett óráját. Nem sok pénzt kapott érte, de elég volt ahhoz, hogy vegyen belőle egy fésűt a feleségének.
Eljött az este, és amint hazaért, lelkesen vette ki a táskájából a fésűt, hogy meglepje vele a feleségét. Az ajtón belépve azonban olyan látvány fogadta, amire egyáltalán nem számított: feleségének rövidre volt vágva a haja. Az történt ugyanis, hogy egy parókás üzletben el tudta adni a haját, amiből vásárolt egy óraszíjat, hogy meglepje a férjét vele.
Könnyes szemmel jó szorosan megölelték egymást, és egy picit sem sajnálták a látszólag értelmetlenül elköltött pénzt, mert amit kaptak egymástól, az a pénznél sokkal fontosabb. Ismét megtapasztalták, mit jelent a tiszta szeretet.
[Eredeti mű: O’Henry: Háromkirályok ajándéka.]
*****
Vannak olyan emberek, akikben az ego-nál erősebb a szeretet. Nem nagy tettekben tapasztalható ez meg, és nem is a semmitmondó szavakban, hanem a mindennapi apró cselekedeteikben. Azokban a cselekedetekben, amelyekhez sem pénzre, sem túl sok energiára nincs szükség, hanem egyszerűen csak figyelemre és megbecsülésre.
Egy döntésre, amit minden egyes nap meghozunk, és ami három szóval kifejezhető: „Fontos vagy nekem.”
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Kedves Gábor!Nagyon szívhez szóló a történet.Ez azokra az emberekre jellemző akiknek hasonlók a gyökereik.Azonos az értékrendjük.
Bárcsak az én életem is erről szólna, nálunk csak az erőszak és a meg nem értes a másik fél részéről. Kedves Gábor köszönöm hogy olvashattam ezt a szép történetet. Üdvözlettel Katalin. Szívesen olvastam igaz történeteid. Még egyszer köszönöm.
Kedves Gábor! köszönöm, hogy elolvashattam irásaidat! Kérlek küldd el maskor is!
Kedves Zsóka,
nagyon szépen köszönöm. 🙂 Nagyon szép a teljes mű is, és nagyon örülök, hogy megvan a forrás. Még egyszer köszönöm szépen. Legyen nagyon szép napod! 🙂
Gábor
Kedves Márti,
nagyon örülök, hogy tetszett a történet. 🙂 A nagy ego-jú emberek is a tanítóink: hasznos emberismereti és önismereti leckét adnak. Persze szenvedés ettől még van egy darabig, de miután felismertük a leckét, már bölcsebben és erősebben tudunk tovább haladni az utunkon.
Nagyon szép napot kívánok! 🙂
Gábor
Kedves Edit, nagyon köszönöm a kedves szavaidat, nagyon örülök, hogy hasznosak az írásaim. 🙂
Szívből kívánom, hogy a lehető legjobban alakuljanak az események, és bármi is történik, mindig tudj a saját erődről.
Nagyon szép napot kívánok! 🙂
Gábor
A kinyílásban az a szép, hogy nem lehet erőltetni, lassan, de kinyílik.
Kedves Gábor! Örülök Neked,hozzászólásaid is fontosak nekem,nekünk. 🙂 köszi a forrás feltüntetését.üdv.Andi nagyi
Kedves Katalin, nagyon köszönöm. 🙂 Frissítettem is a forrás feltüntetésével.
Nagyon tetszenek az írásaid kedves Gábor!
Ez az írás hozzájárult a lelkem felemelkedéséhez, ami napi szinten is fontos energia szempontjából is.Az ember az életben hol tanuló, hol tanár. Egyik kedves barátnőm tanár volt, de az én számomra is volt egy fontos tanítása: az embernek mindig karban kell tartania a lelkét, persze akkoriban ezt ugyan tudatilag felfogtam, de nem tartottam a legfontosabb szempontnak, csak utólag döbbentem rá, hogy bizony igaza van, a lélek szereti a nyugalmat és a lelkiismeretnek pont az a szerepe, hogy az irányítson bennünket, mivel az jelzi, hogy jót, vagy rosszat cselekedtünk és ha rossz belül az érzés, akkor korrigálni kell. Például megsértettem akaratlanul is erősebben egy érzékeny lelki világú embert, csak belül érzem, hogy valami nem stimmel velem, utána kapcsolok, hogy nem úgy kellett volna viselkednem, ezért jobb lesz, ha elnézést kérek és persze akkor nyugodtabb leszek, mert korrigáltam a hibámat és ekkor a lelkiismeretem is rendben lesz, békés ember leszek magammal.Egyet nem tudtam eddig pontosan megfejteni, hogy aki durva stílusú ember, nem tiszteli a másikat, annak miért nem szólal meg a lelkiismerete? Olyan választ már találtam, hogy homályban van a lelkiismerete, akkor talán nem működik? Azért szeretném tudni az okot, hogy egyesek miért gázolnak át a másik emberen,semminek nézve őket.Csak az egó a bűnös ? Az egóról azt tanultam, hogy azt korrektül fel lehet építeni a saját személyiségemmel és akkor hasznomra válik.Amit biztosan meg lehet tapasztalni,az a szeretet energia, ami épit, a gyűlölet rombol,Fizikusok is keresik a szeretet forrását, ami áthatja az egész világot:teremt és fenntart.
Mert ez a lényeg Gábor, nagyon szép történet és írás. Köszönöm.
Tegnapelőtt néztem meg a Call me by your name c. , idei Oscarra jelölt filmet, amely-más történetbe ágyazva-ugyanarról szól, amit írsz.
Mert tényleg ez a lényeg és ezt akkor is tudom, ha most még lefagyott állapotban, az intimitástól elzárva vegetálok, érzelmi mélyhűtöttségben. A túlélést szolgálta ez korábban, de most már nem véd, hanem akadályoz.
Sok növény úgy védekezik a hideg ellen, hogy nem bont szirmot vagy összehúzza magát, hogy ne fagyjon meg. De ha jön a Napfény és a meleg, elő kell bújni. Ha nem tesszük meg, azt úgy hívják: halál.
Azért valami már vibrál a Szívem körül és omlanak a falak.
Szép Napot!
Günter
Kedves Gábor!
Nagyon szép, megható történet! A lelkemig hatolt és emlékeztet, hogy mennyire kevés kell az önzetlen szeretethez.
Köszönöm szépen!
Kívánok további napsütötte boldog napot!
Gábor Kedves!
Köszönöm, hogy fontosnak tartottad eszünkbe juttatni!
Ajándékul itt az eredeti szépirodalmi mű, amit én egy karácsonyi bilioterápiás foglalkozásomon fel is dolgoztam:
https://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_062-hu.html
Legyen mindenkinek mosolygós, szép a napja! 🙂
Kedves Gábor!
Ez egy nagyon szép történet s erről ez jutott az eszembe:Ha az én párom is ilyen lett volna ,a kapcsolatunk is tovább tartott volna…
Sajnos a volt párom pont az egoja miatt és az anyagiassága miatt rúgta fel a kapcsolatunkat.Nem ismerte fel az önzetlen szeretet.
Kedves Gábor! Minden nap örömmel olvasom a történeteket, melyeket tudomásunkra hozol. Sok,sok minden megtörtént velem életem folyamán, s most ebben az írásban vissza köszön a hitem. Az életben a legfontosabb /számomra/ egy társ, akiben megbízhatok, akit szeretnetek, akire számíthatok, aki a barátom is egyben. Természetesen ez fordítva is igaz. Megtaláltam, 25 évvel ezelőtt. Nincs az a pénz, az a vagyon ami boldogabbá tehetne. Sajnos, a sors úgy néz ki közbe szól. Minden percet megéltek, amit még együtt tölthetünk. Köszönöm az írásaidat Gábor
Kedves Gábor:
O’Henry: Háromkirályok ajándéka.
Nagyon szívesen Robi, örülök, hogy hasznos volt. 🙂
Köszönöm szépen. 🙂 Én nem találtam még biztos forrást, de keresgélek még. Sommerset Maugham nagyon jó kiindulási pont, még egyszer köszönöm szépen. 🙂
Nagyon örülök, köszönöm szépen, hogy olvasol. 🙂
A történetet emlékezetem szerint Sommerset Maugham írta le egy szép novellában.
Kedves Gábor!
Most olvastam a Szerelem, szabadság, egyedüllét OSHO még a hatása alatt vagyok, szóval ez most betalált! Egyébként minden leveleddel így vagyok. Köszönöm! 🙂
Igen a kölcsönös szándék, gesztus a “lényeg”, nem a véletlenül kialakult “melléfogásokon”…
Köszönöm, Gábor! 🙂