Kivégzésed hatodik évfordulójára senki nem emlékezne. Főleg nem azok, akik készen álltak rá, hogy ezt tegyék veled.
 
Csendben a feledés homályába tűntél volna Te is, mint a lelkiismeret. Azok lelkiismerete, akik már nem is magyarázkodnak a tetteik miatt. Nem kell nekik, hiszen senki nem kéri számon őket. 
 
“Csak egy kutya, van belőle rengeteg.” Ennyi elég volt ahhoz, hogy kidobjanak, mint a szemetet. Elég volt ahhoz, hogy egy hurokkal összeszorítsák a testedet. Elég volt ahhoz, hogy a testsúlyod negyedét elveszítve az éhhalálra bízzanak Téged. És akik összeszedtek, azoknak is elég volt ahhoz, hogy időpontot adjanak neked a saját kivégzésedre. A törvény nevében.
 
Ezt tette veled az ember. Az önmagát felsőbbrendűnek gondoló lény, akinek egymással verseng az arroganciája és a közönye.
 
Hat évvel ezelőtt nyom nélkül elföldeltek volna abba a tömegsírba, ahová már réges-régen eltemették a lelkiismeretüket. Egyetlen poszt választott el ettől Téged. Egyetlen homályos fotó rólad, a név nélküli száműzöttről, aki csak egy sorszám lett volna a halálraítéltek között. 
 
És most, kereken hat évvel azután, hogy elmentünk érted, kereken hat évvel azután, hogy az injekcióban egy chipet kaptál, nem pedig halálos mérget, itt ülök melletted és csak tűnődöm. Nincsenek véletlenek. 
 
Hála. Tolerancia. Elfogadás. Szeretet. Milyen érdekes, hogy a szemeidben ott látom mindazt, amire az emberek nem voltak képesek
 
Mindazt, amivel egyetlen pillanat alatt véget lehetne vetni a kizsákmányolásnak, az igazságtalanságnak, a háborúknak, a gyűlöletnek és az értelmetlen szenvedésnek. Csendben mutatod az Utat azoknak, akik figyelnek. Szavak nélkül tanítasz élni: tisztábban szeretni, őszintébben elfogadni, teljes szívvel jelen lenni. 
 
Milyen jellemző, hogy pont azok küldtek volna a halálba, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a bölcsességedre.
 
Olykor nehéz eldönteni, ki a megmentő és ki a megmentett. És talán nem is érdemes a kettőt különválasztani, mert aki képes mást megmenteni, az kap esélyt a megmenekülésre. A többiek belülről rothadnak el anélkül, hogy észrevennének. Mert amikor a lelkiismeretük megpróbál kimászni a tömegsírból, visszarúgják és ráhányják a földet.
 
Hat év, több mint húszezer gyalog megtett kilométer, megszámlálhatatlanul sok boldog pillanat. Hat év bizalommal, elfogadással és szeretettel telesűrítve. Neked ezek mindig jobban mentek. És bár látom a fejlődés jeleit magamon, azért még mindig Te vagy a bölcsebb. És azt hiszem, ez mindig is így lesz.
 
Drága Lord, boldog hatodik újjászületésnapot Neked <3  

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Az élet néha kissé groteszk humorral emlékeztet arra, hogy mik
Tovább
Hiába próbálkozom, nem tudok javítani a kapcsolatunkon. Mit tegyek, hagyjam
Tovább
Mi jut eszedbe, ha meglátsz egy öreg koldust? Valószínűleg láttál
Tovább
Egy olyan társadalomban, ahol az emberek jelentős része kifelé tökéletesnek
Tovább
Valami fáj. Valaki folyamatosan méltatlanul bánik veled, vagy a múltad
Tovább
Amikor valakire azt mondják, hogy fogyatékkal élő, milyen érzéseket hoznak
Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük