A szomjas varjú

A varjú okos állat. Meglepően okos. És bár tanmese következik, akár szóról szóra igaz lehet, amit olvasol. De a tanmesékben soha nem ez a lényeg, hanem az, hogy miután elolvastad, mit viszel magaddal.

*****

Egy különösen forró és száraz nyári napon varjú pásztázott a mezők fölött víz után kutatva. Sok ideje keresgélt sikertelenül, és egyre nehezebben bírta már a kínzó szomjúságot. Gyengének érezte magát és a remény is egyre halványabban élt már csak benne – közel járt ahhoz, hogy végleg feladja.

Ekkor azonban hirtelen megpillantott valamit: egy vizeskorsó lapult az egyik fa tövében. Azon nyomban arra vette az irányt, hogy megnézze közelről, hátha nem üres… és igen! A kancsó mélyén még volt valamennyi víz! Tudta, hogy számára ez maga az élet – az egyetlen lehetőség, hogy megmeneküljön a szomjhaláltól.

Csakhogy volt egy hatalmas probléma: hiába próbálta bedugni a fejét, a kancsó nyaka túl keskeny volt. De a varjú nem adta fel. Iszonyatosan szomjas volt már, nem hagyhatta ott a kancsót – és vele az életét. Megpróbálta hát feldönteni, hogy így jusson hozzá a vízhez, ám ez sehogy sem sikerült neki. A kancsó túl nehéznek bizonyult.

A helyzet kétségbeejtő volt: ott volt a víz, mely megmenthetné az életét, de nem tud hozzájutni. A varjú azonban nem hagyta el magát: tovább gondolkodott, mit tehetne még a siker érdekében.  Aztán ahogy körbenézett, kavicsokat pillantott meg a földön heverve, és eszébe jutott valami. Csőrébe fogta az első kavicsot, majd odament a kancsóhoz és beledobta. Ugyanígy tett egy következő kaviccsal, majd ahogy újabb és újabb kavicsokat dobált a kancsóba, az általuk kiszorított víz szintje szép fokozatosan emelkedni kezdett.  És ahogy a sok kavics egyre jobban megtöltötte a kancsót, egyszer csak a víz szintje már olyan magas volt, hogy a varjú végre inni tudott belőle. Megmenekült.

*****

Amikor igazán nagy bajban vagy, két dolgot tehetsz: vagy átadod magadat a félelemnek, a kétségbeesésnek, és feladod a harcot, vagy pedig mész tovább és addig küzdesz a célodért, míg el nem éred azt. Küzdesz, mintha az életed múlna rajta – mert sokszor így is van. Még ha egyből nem is tudatosul ez benned, de ha feladod az álmaidat, beletörődsz a helyzetedbe és lemondasz arról, hogy jobbá tedd az életedet, akkor a lelked lassan – de lehet, hogy egészen gyorsan – elkezd meghalni. És a tested is követni fogja.

Soha ne add fel a küzdelmet, mert ahogy a varjú is megtalálta a módját, hogy életben maradjon, Te is képes vagy megtalálni a megoldást a saját problémáidra. A képességgel rendelkezel, a kérdés csak az, hogy az elszántság is benned van-e.