Vannak megoldhatatlannak tűnő élethelyzetek. Talán számodra is ismerős: éles konfliktusba kerülsz valakivel, vagy önmagadat emészted valami miatt, és minél többet agyalsz, minél erősebben próbálkozol, annál jobban elmérgesedik a helyzet. Pedig sokszor nem is olyan bonyolult a megoldás, csak egy higgadt fejre és egy kis kreativitásra van szükség. Erről szól az a rövid történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egy vándor haladt keresztül a sivatagon. Hosszú napok óta menetelt már a tevéjével, mire végre egy oázishoz érkezett. Megitatta az állatot, majd lepihent volna kicsit, ám hirtelen erős hangzavarra lett figyelmes. Ahogy felkapta a fejét, három férfit látott meg a közelben, akik heves veszekedést folytattak egymással.
Egyre több ember gyülekezett körülöttük, de a többségük nem segítő szándékkal érkezett, hanem egyszerűen csak bámészkodni ment oda. A vándor is közelebb lépett hozzájuk, és a veszekedésből kiderült számára, hogy a három férfi egymás testvérei, akik nemrég veszítették el édesapjukat. Nem tudtak megegyezni az örökségükön, apjuk végakaratát ugyanis látszólag lehetetlen volt teljesíteni.
Csak ordítoztak egymással, vádolták egymást, és erőszakosan próbálták a saját igazukat érvényesíteni, ám minden erőlködés hiábavaló volt. A vándor megszólította őket, és megkérdezte, pontosan mi a heves vitájuk tárgya, miért nem tudnak békésen megegyezni.
A testvérek elmondták neki, hogy édesapjuk a halála előtt meghagyta, hogy tevéinek felét a legidősebb fiú kapja meg, harmadát a középső, kilencede pedig a legkisebb testvért illeti. A gond csak az volt, hogy apjuknak összesen 17 tevéje volt, ezért fiai sehogy sem tudtak megegyezni.
A vándor ekkor így szólt hozzájuk: „Van egy javaslatom számotokra. Itt az én tevém, tegyétek hozzá az örökségetekhez. Így lesz 18 tevétek. A fele 9, ennyit kap a legidősebb közületek; a harmada 6, ennyi lesz a középsőé; a kilencede pedig 2, ennyi tevéje lesz a legkisebbnek. Ez összesen 17 darab teve – pontosan annyi, amennyi az örökségetek. A tizennyolcadik tevét pedig visszaadjátok nekem, így édesapátok akarata is teljesül, Ti is békésen megegyeztek, és én sem veszítek.”
A három testvér örömmel belement az ajánlatba, és áldották idegen segítőjük eszét, amiért ilyen egyszerű és békés megoldást talált számukra. A vándor pedig folytatta útját a sivatagban.
*****
Sokszor teljesen fölöslegesen görcsölünk egy adott helyzeten. Amikor nem megy valami elsőre, akkor az emberek többsége vagy feladja, vagy újra és újra ugyanazt a módszert erőltetve próbálja az akaratát érvényesíteni. Pedig az, hogy valamire most még nincsen megoldásod, nem azt jelenti, hogy soha nem is lesz, hanem csak azt, hogy eddig még nem találtad meg.
Mert aki folytatja a keresést, és az indulatai helyett az agyát szabadítja fel, az mindig talál megoldást – csak idő és kitartás kérdése. És bár eleinte ez tűnik a fárasztóbb útnak, hosszútávon sokkal jobban megéri, mint a környezetünket vagy önmagunkat pusztítani.
Szin tiszta logika!! Szerintem, nem ez a kreativitas, de en elfogadom annak.
Laci. 🙂
Ez matematikailag is megkozelitheto. Keresni kell egy olyan legkisebb szamot ami 2-vel, 3-mal, 9-cel oszthato. Ez esetben a 18 a legkisebb kozosszam. 18/2=9, 18/3=6, 18/9=2.
Add ossze, es lasd az eredmeny: 17! Tehat az idegen tevelye nem szukseges, csak elmeletileg, hogy oszthato legyen a tevek szama. Ugyan nem ertem miert, de vannak ilyen matematikai furcsasagok.
Ez igaz. Tényleg hiányzik belőlem.
Ez igaz. Tényleg hiányuk belőlem☺
Örülök, hogy olvashattam.
Szép hétvégét.
Laci! Csak akkor veszi vissza a tevéjét a vándor, miután a testvérek megegyeztek, és az elosztás megtörtént! Éppen ez a lényege ennek a tanmesének, mármint a kreativitás, ami sokakból hiányzik (úgy tűnik, belőled is… bocsánat).
Hello. Ha visszaveszi a tevét, akkor ugyanott vannak, nem?😁