Mit jelentenek az érzéseink?

Írta: | 2017-03-16
Sokan próbálnak harcolni az érzéseik ellen. Szeretnek valakit, akit az agyuk szerint nem kéne szeretniük. Megmagyarázhatatlan ellenszenvet éreznek valaki iránt, aki tulajdonképpen semmit nem tett ellenük. Gyűlölnek valakit, akitől meg akarnak szabadulni, pedig rabságuk oka éppen maga a gyűlölet.
Érzésekkel harcolni nagyon nehéz, mert az érzéseink mindig őszinték. Nem lehet vitatkozni azzal, ha valakit szeretsz vagy nem szeretsz. Ezt érzed, pont. Nem is érdemes megpróbálnod elnyomni az érzéseidet, mert úgysem fog sikerülni. Inkább próbáld megérteni, hogy mi a valódi, sokszor mélyen gyökerező oka egy-egy érzésednek, mert így tudod azt átalakítani.
Ebben segít Rumi, a 13. században élt perzsa szúfi költő és tanító néhány gondolata.
*****
Egy napon Rumi-t egyik tanítványa megkereste, hogy az érzések mélyebb tartalmáról kérdezze.
„Mi  a méreg?” – kérdezte a tanítvány.
„Minden, ami több, mint amire szükségünk van, az méreg.” – felelte Rumi. – „Ez lehet hatalom, gazdagság, éhség, ego, kapzsiság, lustaság, szeretet, ambíció, gyűlölet, vagy bármi más. Ami túl sok, az méreg.”
erzesek
„Mi a félelem?” – kérdezte a tanítvány.
„A félelem a bizonytalanság el nem fogadása. Ha elfogadjuk a bizonytalanságot, akkor félelem helyett kalandként éljük meg azt.”
„Mi az irigység?”
„Az, ha nem fogadjuk el a jót másokban. Aki elfogadja, az nem irigykedik, hanem ösztönzőleg hat rá mások sikere.”
„Mi a düh?” – kérdezte tovább a tanítvány Rumi-t.
„A düh azt jelenti, nem fogadjuk el azokat a dolgokat, amiket nem vagyunk képesek irányítani. Ha elfogadjuk, akkor már nincs bennünk düh, csak tolerancia.”
„És mi a gyűlölet?”
„A gyűlölet azt jelenti, nem fogadunk el valakit olyannak, amilyen. Ha valakit feltétel nélkül elfogadunk, az a tiszta szeretet.”
*****
Érdemes elgondolkodnunk Rumi rövid, de nagyon mély mondanivalójú válaszain. Kezdve azzal, hogy a szeretet is válhat méreggé, ha a másikat elnyomjuk vele, vagy ha csak azt nézzük, hogy szerintünk mi a jó számára, és nem azt, amire valóban szüksége van.
És érdemes elgondolkodnunk azokon a félelmeken is, amelyek számos emberi élet és emberi kapcsolat megkeserítői. Ha megértjük, hogy félelmeink az elfogadás hiányából fakadnak, akkor rájövünk, hogy túl nagy hatalmat akarunk adni önmagunknak. Irányítani akarunk mindent az életünkben (és sokszor még máséban is), görcsösen ragaszkodunk a biztonságérzetünkhöz (ami többnyire csak illúzió, hiszen bármelyikünkkel bármikor történhet valami), és mindent biztosra akarunk tudni, mintha az egész Univerzum működésére rálátásunk lehetne.
A félelem tehát nem más, mint saját szerepünk túlértékelése. Ha megértjük azt, hogy nem irányítói, hanem részei vagyunk a Világegyetemnek, és ugyanígy része mindenki más is, akkor félelmeinknek többé már nincsen értelme. Természetesen bizonyos mértékig hasznosak a félelmek, hiszen ezért nem sétálunk le a háztetőről, vagy ezért nem adunk teljes bizalmat egyből egy ismeretlennek (jó esetben), azonban rengeteg olyan félelmet őrizgetünk, melyek nem a túlélésünket szolgálják, hanem szép lassan belülről felemésztenek.
Ahogy felemésztenek azok a negatív érzéseink is, amiket mások vagy önmagunk ellen táplálunk, mert az elfogadást elvárásokra cseréltük, vagy összekevertük a beletörődéssel. Aki azonban megtanulja meglátni mindenkiben és mindenben vagy a jót, vagy a tanítót, az rengeteg szenvedéstől kímélheti meg magát.
Mert ahogy Eckhart Tolle nagyszerűen megfogalmazta: „A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy nem szükséges.”
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

5 gondolat ehhez az íráshoz: “Mit jelentenek az érzéseink?

  1. Alex

    Kedves Gábor! Ismét egy remek írás, gratulálok! Van egy mondatrész, ami viszont nem teljesen világos: “Ha megértjük, hogy félelmeink az elfogadás hiányából fakadnak”. Ezt ki tudnád jobban fejteni? Előre is köszönöm!

    Reply
    1. Mari Járossy

      Azt hiszem, én tudok egy választ a kérdésre( noha nem vagyok Gábor és nem is állok az ő szintjén.), de hátha beéri velem is ?
      Félni elsősorban az ismeretlentől félünk . Ha megpróbájuk kicsit megismerni, csökken a félelem, pláne igaz ez, ha kicsit meg is tudunk barátkozni vele. Létezik a pl a pók kísérlet. Ha egy gyerek fél a póktól, lassan kicsit közelítik hozzá pl. filmeket mutatnak a haszosságáról, a hálószövése szépségéről stb. Amit igazán is merünk, esetleg közel kerül hozzánk, elveszti a félelmetességét
      Örülnék, ha hasznát venné ennek. Üdv
      MARI

      Reply
  2. V. Noemi

    Jaj, de jó, jaj de jó: ezek nagyon kellenek: átfordítják a lenézett érzéseket az “ezekiskellenekneked”-világába, így semmi sem a kirekesztés , hanem a megértve elfogadás mellett szól!
    Juhé, kedves Gábor! Tömör, de szuper szösszenet. Nagyon hatásos volt, főleg ami a szeretetes szövegrész: tényleg lehet mérgező is, ha nem a szeretetem vevőjét nézem, hanem az adót, azaz csak magamat. Köszi a hajdanvolt bölcs Ruminak is, nélküle nincs rumli az érzelmeink között. 🙂

    Reply
  3. Klara Domany

    72 éves vagyok. Angolt tanitottam kb. féléve hagytam abba betegség miatt. hatalmas üresség támadt bennem. Próbálom kitölteni ezt az ürt de nem találok semmit, amit szeretnék csinálni. Minden este úgy érzem megint elveszett egy nap. Rettenetesen nehéz az öregedés elfogadása. Tudom bele kell törödni vagy belehülyül az ember a megváltozhatatlan elmlásba. lenne néhány gondolata ehhez? Klára

    Reply
  4. Shad

    Véleményem szerint az “igazi” szeretet valójában feltétel nélküli – így minél többet adunk belőle annál többet kapunk vissza – szerintem.
    Sajnos magyarban csak egy szó van erre, eltérően sok másik nyelvtől ahol fajtánként más – más szót használnak rá.
    Mert szeretet az is ha valaki büszke pl. a barátnőjére mert minden rokona, haverja… megdicséri miatta – de ennek az alapja az önbizalom hiányból fakadó igény a külső megerősítésekre. Amit ha miatta megkap ezért szeretni, sőt imádni fogja a lányt de én ezt nem hasonlítanám össze azzal amikor valakit azért szeretünk mert ő az aki, a lényét szeretjük úgy ahogyan van.
    Ezért én a fenti definíciót használom a szeretetre és ez alapján úgy gondolom hogy nem lehet túl sokat adni belőle.
    Ha a szeretet más féle akkor biztosan helyes a válasz, hisz ha elvárunk valamit cserébe akkor könnyen terhessé válhat…
    Szerintem persze, nem valamiféle örök érvényű igazságot akartam írni 🙂

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.