Érdekesen működünk mi, emberek. Szeretünk belekényelmesedni abba, amink van, aztán pánikba esünk, ha valami nem az elképzeléseinknek megfelelően alakul az életünkben. Nem ápoljuk a testi és lelki egészségünket, de az orvostól meg az államtól elvárjuk, hogy később helyrehozza azt. Az emberek többsége nem akarja irányítani a saját életét, csak a külső körülményekre reagál. Irigykedve nézi azt, aki sikeres, de ő maga nem tesz semmit a saját sikeréért.
Persze valahol érthető a dolog. Az oktatási rendszer és nagyon sok szülő is megfelelésre neveli a gyerekeket, nem pedig önkifejezésre. A fejükbe táplált információk pontos visszaadására, nem pedig az álmaik megvalósítására. Ezért nem hisznek magukban annyian, és ezért nem is tesznek igazán semmit a céljaikért. Követik a számukra kijelölt utat, és még ha le is mernek térni róla, akkor is feladják az első akadályhoz érve.De nem feltétlenül kell ennek így történnie. Lehet az életet szeretve, túlcsorduló energiával és lelkesedéssel is élni. Ahogy az a fiatal hölgy, aki minden egyes nap hajnali fél 3-kor kel, lefut több mint 15 kilométert, majd reggel fél 8-kor már az edzőteremben van, és saját edzése után másoknak is tart órát.
Ő Ernestine Shepherd. 80 éves. Igen, jól olvastad: ez a fiatal hölgy 80 éves, és kirobbanó formában van. Ő nem vette komolyan, hogy ennyi idősen már betegen, szenvedve, a halált várva kéne kihúznia a napjait. Neki az nem volt elég, többre vágyott. Valódi életre. Olyan életre, ahol mosolyogva kel fel, azt csinálja, amit szeret, és jól érzi magát a bőrében.
Persze sokan ilyenkor azt mondják, hogy neki könnyű, mert jó a genetikája, meg szerencsés, meg amúgy is egész életében ezt csinálta, stb. (tetszőleges kifogás behelyettesítő ide). Csakhogy az a helyzet, hogy Ernie 56 éves koráig nem sportolt semmit. Tényleg semmit. Gyerekkorában még az iskolai testnevelés alól is fel volt mentve, mert egy autóbalesetben sérülést szenvedett. Aztán elteltek hosszú évtizedek, és egy gyorskaján és süteményen élő, a testmozgást hírből sem ismerő ember lett belőle, aki egy középiskola portásaként még a munkája révén sem sokat mozdult meg.
Aztán elege lett. Neki is és a nővérének, Velvetnek is. Amikor a közelgő fürdőruhaszezon előtt ismét nem szívesen néztek bele a tükörbe, eldöntötték, hogy változtatnak. Elkezdtek konditerembe járni, de Ernie nem sokáig tartott ki. Velvet eredményeit és versenyzői ambícióit látva azonban ő is visszacsábult az edzőterembe, és egymást inspirálva folyamatosan fejlődtek.
Aztán bekövetkezett a tragédia: Velvet beteg lett és hamarosan távozott is. Ernie teljesen összetört, abbahagyta az edzést, depresszióba süllyedt és pánikrohamai voltak. Egy sötét időszak kezdődött, aminek két évvel Velvet halála után lett vége. Ernie összekapta magát újra, és ismét lement az edzőterembe, hogy önmagáért és testvére emlékéért is megmutassa, mire képes.
(h/t: brightside)
Ahogy mondani szokták, az egészség jeltelen. Amíg van, természetesnek vesszük, és csak az tűnik fel, ha már elvesztettük. Az viszont nagyon. Utána pedig a kétségbeesett kapálózás vagy a fáradt beletörődés következik. És akkor jön ez a 80 évesen is fiatal és életerős hölgy, aki megmutatja, hogy lehet ezt másképp is csinálni.
Ernestine Shepherd 2010-ben a világ legidősebb testépítő női versenyzőjeként bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe. Azóta is megállíthatatlan, és nemcsak a saját életét tette szebbé, hanem rengeteg embert inspirál edzőként, valamint országszerte motivációs előadásokat tartva. És hogy mi a sikerének a „titka”? Semmi. Nincsen titok. Rendszeresen mozog, egészségesen táplálkozik, sok vizet iszik, szerető családja van, és amit csinál, azt szívből csinálja.
Ezért tud olyan életet élni, amire az emberek többsége a karját széttárva azt mondja: lehetetlen. Pedig nem az. Senki számára nem az, aki megbecsüli az életét, és szereti önmagát annyira, hogy a testét és a lelkét is ápolja. Nem görcsösen, nem kényszerből, hanem szívből.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Apátia. Ez vált társadalmunk átlagemberének alapállapotává. Unott, közömbös arccal vonulunk
Tovább
Sokat görcsölünk azon, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretnénk
Tovább
(avagy egy gyors emlékeztető, mielőtt teljesen kicsinálod magad) Lehetőség vagy
Tovább
Játszmák. Tudatosan generált állóháborúk, vagy tudat alatt önmagunknak állított csapdák.
Tovább
Sokan kínosan ügyelnek arra, hogy soha egyetlen csúnya szó se
Tovább
Nagyon örülök ennek az írásnak, mert ahogy kitolódik az életkor azzal ellentétesen a legtöbb ember nyugdíjas kor elérése után nem alakítja ki azt az tartalmas életet, ami módjában állna a minőségi életvitelhez. Én (66) is 5 éve – félemberként – depresszióba estem, innen felállni nem könnyű. Eldöntöttem, hogy élni csak egészségesen érdemes és amit meg tudok tenni azt megteszem. Becsatlakoztam egy olyan közösségbe, ahol az egészséges életvitel a cél. 2 hónap alatt fokozatosan talpra álltam és újabb 1 hónap elteltével visszanyertem a régi énemet, vitalitásomat, sőt sokkal türelmesebb vagyok. Magamon is elcsodálkozom, hogy igenis ebben a korban is képesek vagyunk változtatni az életvitelen, csak akarni kell. Egészségtudatos táplálkozásra tértem át, azóta még nagyobb élvezet az evés. A családomnak újból tudok adni az energiámból és csendesen – különböző finomsággal – próbálom őket is az egészséges étkezés felé terelni, mert már saját tapasztalatból tudom, hogy mennyi egészségügyi probléma elkerülhető megfelelő étkezéssel. Mind ezek mellett még a hobbijaimra is van időm. Igenis van élhető – minőségi – élet 65 felett is, de, hogy milyen az csak rajtunk múlik. Mindenkinek meg kell keresnie. De ez így van egész életünk során.
Gyönyörű lenne ez a nő, ha nem kopaszítaná le annyira magát!!!
*Gábor, bocsánat, lemaradt a vége.
Kedves Gábo!
Köszönöm a motivációt, ma megyek is mozogni munka után.
A hölgyet láttam korábban már, a másik nagy kedvencem Tao Porchon-Lynch. 98 éves, a világ legidősebb jógaoktatója, őt is érdemes megnézni.
Köszönöm még egyszer és szép napot!
Ez komoly! Fantasztikus, inspiráló, elgondolkodtató. Köszi!