Van, amire nincs elfogadható magyarázat

Írta: | 2018-02-12
Az egyik legnagyobb hazugság, amit egy másik embertől hallhatsz, így hangzik: „Ez nem én vagyok! Csak a körülmények miatt tettem!” Sokan bújnak ehhez hasonló üres szavak mögé, amikor megpróbálják megmagyarázni, hogy miért csalták meg a párjukat, miért emeltek kezet arra, akit elvileg szeretnek, miért viselkedtek seggfejként, vagy miért hagyták cserben azt, aki számított rájuk.
„Ez nem én vagyok!” – igyekszik önmaga igazolását hitelessé tenni a gyenge ember, és akár zsigerből jön rá a válaszod, akár agyalsz még rajta néhány kört, végül jó eséllyel eljutsz a logikus következtetésig: „De, ez Te vagy. Ez is Te vagy. Szabad akaratodból tetted ezt, úgyhogy vállald érte a felelősséget.”
Mert bár teljesen egyértelmű, mégis sokszor elfelejtjük, hogy kijönni csak az tud egy emberből, ami bent van. Lehet mutogatni a körülményekre, a nehéz gyermekkorra, vagy egy másik emberre, de ez nem teszi meg nem történtté az alávaló cselekedetet, és a következményei sem lesznek enyhébbek. Mégis sokan próbálják a szavaikkal felülírni a tetteiket, és gyakran nemcsak az áldozatuk, de még maguk is elhiszik a saját hazugságukat.

A jellem tükre

Szeretnénk hinni, hogy jó emberek vagyunk – ez teljesen természetes. A legtöbbünk kapott legalább egy alapszintű nevelést és útmutatást a társadalmi együttéléshez, és az ego-nk is igyekszik elhitetni velünk azt, hogy helyén van az értékrendünk, a cselekedeteink tiszták, és a saját utunk a helyes.
Ezért van az, hogy még mi magunk is meglepődünk, mennyire kegyetlenül, érzéketlenül, vagy idiótán kezelünk egy-egy váratlan helyzetet. Pontosabban meglepődnénk, ha hajlandóak lennénk felülvizsgálni a saját igazunkat, ám erre csak kevesen vállalkoznak. Nem csoda, hiszen tükörbe nézni fájdalmas dolog. Mennyivel kényelmesebb bűnbánó tekintettel elrebegni, hogy „Bocsáss meg, ez nem én vagyok, nem tudom, hogyan történhetett!”.
Azt felejti el gyakran a tettes és az áldozat is (pedig ez utóbbinak különösen hasznos lenne erre emlékeznie), hogy szép gesztus a bocsánatkérés, csak önmagában teljesen értéktelen. Mert ha valakiből előjön az emberi gonoszság bármilyen formája, és egy „ez nem én vagyok” feliratú zászlót lobogtatva tovább tud masírozni az életében, akkor egy újabb nehéz helyzet, egy újabb váratlan körülmény, a csillagok újbóli együttállása, vagy bármi más vélt vagy valós külső tényező újra felszínre hozza majd belőle a szemetet. Mindazt, amit elmulasztott rendbe tenni magában.
De, ez is ő. Bármilyen alávaló tettet követett el, ez is ő: a másikat megalázó, a hideg, a közönyös, a megcsaló, az agresszív, vagy a megbízhatatlan, aki képes volt megtenni azt, amit áldozata nem hitt volna róla (de néha még ő sem magáról), és erre a körülményei sem magyarázatot, sem mentséget nem jelentenek. A változás akkor kezdődik, ha ezt felismered.

STN

A magyar nyelv csodálatosan kifejező, és rengeteg bölcsességet hordoz magában (kár, hogy ezt az erejét már nem használjuk, sőt, a többségünk nem is ismeri). Amellett, hogy betegségeink lelki okait is megtalálhatjuk benne („torkig vagyok”, „nem kapok tőle levegőt”, „megszakad a szívem”), jellemünket és a világ működését is jobban megismerhetjük általa. Itt van például az S-T-N mássalhangzókból álló váz, aminek a dallamát, vagy ha úgy tetszik, érzelmi töltetét tetszőleges magánhangzókkal megadhatod. Gondolkodj el most egy pillanatra: milyen magánhangzókat tennél ehhez a három mássalhangzóhoz, hogy értelmes szót kapj?
Igen, az egyik szó, ami így megszületik, az ISTEN. A másik a SÁTÁN. A magas magánhangzókkal pozitív töltet született, a mélyekkel negatív. A tő viszont ugyanaz. És pontosan ez a helyzet velünk, emberekkel is: a jó és a rossz is bennünk van. Pontosabban azok a dolgok, amiket mi magunk is, és mások is jónak vagy rossznak címkéznek fel.
Így válnak az egykor egymást imádó szerelmespárok egymás legnagyobb ellenségeivé, így lesz az elnyomott maga is elnyomóvá, és így követ el időnként a jónak tartott ember is megdöbbentő tetteket. Mert ez is ő. Akkor is, ha tagadja.

Megértés vagy hülyeség

Az iménti gondolatmenet segítheti ugyan az emberi viselkedés mélyebb megértését, de nem célja a mérgező kapcsolatban ragadás támogatása. Attól még, hogy valaki kegyetlenül elbánt veled, nem kell bólogatva tovább tűrnöd, hogy egy bocsánatkérést követő rövid fellángolás után folytatódjon a lelked mérgezése. Azt már nem megértésnek hívják, hanem hülyeségnek. És nem szól másról, mint önmagad szeretetének hiányáról.
Nem kell bedőlnöd az üres hazugságoknak. Aki azt mondja, hogy „ez nem én vagyok”, az vagy csak Téged ver át, vagy önmagát is. A Te szempontodból pedig teljesen mindegy, melyikről van szó – kivéve, ha hajlandó változtatni. Mély alázatra van szükség ahhoz, hogy megismerjük saját sötét oldalunkat. Hogy ki merjük jelenteni: „Igen, ez is én vagyok, és komoly változtatásra van szükségem.” Mert a bűnbánat ehhez önmagában nagyon kevés.
Érdemes figyelned a jelekre. Saját magad sötét részének jeleire is, és azokéra is, akikkel kapcsolatba kerülsz. Főleg, ha a kapcsolatotok szoros, mert a legnagyobb károkat akkor szenvedheted el. Az, hogy gonoszság mindannyiunkban van (igen, mindannyiunkban, csak különböző formában és mértékben), önmagában nem jelent semmit. Ez csak egy tény, amit vagy elfogadsz, vagy nem.
A valódi kérdés inkább az, hogy amikor mindez felszínre kerül – és jó esélyed van rá, hogy ezt életed során nem egyszer megtapasztalod –, akkor mit kezdesz vele. Mit kezdesz a saját sötétségeddel? Be mersz menni, hogy megismerd, vagy elzárod újra, megvárva, amíg majd ismét előtör belőled?
És mit kezdesz azzal, ha az általad szeretett ember sötétségét ismered meg? Elítéled őt, meggyűlölöd, bosszút állsz rajta, vagy megérted és elfogadod, hogy ez is hozzátartozik a személyéhez? És ha elfogadod, folytatható-e a kapcsolatotok, mert hajlandó változni, vagy érdemes a különbözőségét elfogadva békésen elbúcsúznod tőle?
Nehéz kérdések ezek, tudom. Nem fogok válaszolni rájuk helyetted. Nem is tudnék. Én csak abban tudok segíteni, hogy megtaláld a saját válaszaidat. Hogy felismerd: az „ez nem én vagyok” ide már kevés lesz.
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Kérlek, segíts eljuttatni hozzájuk is.
Ha személyes segítségre vagy új impulzusokra van szükséged, várlak szeretettel a személyes tanácsadásomon.
Kocsis Gábor mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Használd fel oldal létrehozója és írója. Saját tapasztalataira építve próbál inspirálni és segíteni másokat is, megmutatva, hogy minden tapasztalatot fel tudunk használni önmagunk fejlesztésére, életünk és környezetünk jobbá tételére.

    Együtt többet tehetünk!

    Ha Te is így gondolod, csatlakozz azokhoz, akik értesülnek az új írásaimról és előadásaimról.

    Én sem szeretem a levélszemetet, tőlem sem fogsz kapni.

    Még több inspiráció:

    Ami még érdekelhet:

11 gondolat ehhez az íráshoz: “Van, amire nincs elfogadható magyarázat

  1. Kerekes Tiborné

    Kedves Gábor! Szívemből, lelkemből szól ez az írásod. Nem tudtam aludni, nézegettem a telefonom, s milyen írásra bukkantam?! Erre, erre az igazságokat tartalmazó írásra. A lehető legjobbkor. Nincsenek véletlenek. Ma még egy párszor elolvasom. Üdvözlettel Edit

    Reply
  2. Nagyné Halmos Ágnes

    Szia Gábor! Valami fantasztikus!!!! Csak Gratulálni tudok!!!!!!! Végre megtalálása az idézeteket. Figyelmetlen voltam, csak a gondolatokra figyeltem. Az idézeteket írtam magamnak. Így legalább egyben lesz. Köszönöm a sok segítséget. Üdvözlettel Ágnes

    Reply
  3. Nagyné Halmos Ágnes

    Szia Gábor! Csak Gratulálni tudok! Végre megtaláltam az idézeteket is, amit eddig kézzel írtam! Köszönöm szépen a sok segítséget! Ágnes

    Reply
  4. Simon Barbara

    Kedves Gábor, szokás szerint ez megint egy nagyon tartalmas írás.
    Ha egy hozzánk közelálló személy megbánt, az nagyon tud fájni. Pláne, ha ez többször megismétlődik. Ilyenkor valóban ajánlatos, ha tükörbe nézünk, mert mi van, ha pont a mi viselkedésünk hozza ki belőle a sötét oldalát. Mert igen, mindannyiunkban ott van a jó és a rossz egyaránt. Különböző arányokban ugyan, de ott van. (Még a legelvetemültebb gonosztevőben is van mélyen legbelül valami jó, amiért szeretni lehetne. Többnyire azonban ezt nem vesszük észre, mert az előítéleteink nem hagyják meglátni.)
    Az önelemzés segíthet feltárni a problémát. Amikor mi magunk változunk, a helyzet is megváltozik. Átalakulásunk átformálja a körülményeinket is. Célszerű tehát magunkkal kezdeni.
    Persze egy igazi kapcsolatban mindkét oldal hajlandó változni. Ha erre az egyik félben nincs meg a szándék, nincs értelme tovább folytatni együtt. Akkor jobb kilépni a kapcsolatból, bármennyire is sajog a szívünk. De lényeg azon van, hogy nem elég csak a másikat hibáztatni.
    HA HIBÁKAT KERESEL, HASZNÁLD A TÜKRÖT, ÉS NE A TÁVCSÖVET VEDD ELŐ!

    Reply
  5. T. Gyöngyi

    A másik „én”

    Lakik bennem egy kis szörnyeteg.
    Üvölt, csapkod, veszekszik veled.
    Felszítod bennem az állatot.
    Rémülten nézem: ez én vagyok?
    Hol van a kedves kis hallgatag?
    Valami odabenn elszakadt…

    Felfedeztem, megírtam. Nem mindig tudom kordában tartani…

    Reply
  6. Fürediné Kiefer Edit

    Sok esetben a belső lelki félelem hozza elő belülről az árnyék részünket, a rosszat Írók, filozófusok úgy tartják, hogy az ember alapvetően jó.Az éremnek két oldala van, így az ember megközelítésének is.Ha az ember jobbik énjére alapozok, és úgy folytatok vele kapcsolatot, párbeszédet, akkor harmonikus lesz a kapcsolat, mert a tiszteleten alapul, az emberi méltóság figyelembe vételével.A szelíd kommunikációt önismereti tanfolyamon tanítják, és erős vita hevében, úgy lehet lezárni a sehova nem vezető durva, sértegető vitát, ha felül emelkedve kilépek belőle / nem adok hatalmat magam felett a további értelmetlen vitának !/ és higgadtságot javasolva későbbi megbeszélésre teszem át a probléma kitárgyalását.Amerikai módszerrel tanítják: Te OKÉ vagy, én is OKÉ vagyok.Amikor a férj beszél, a feleség adja neki az energiát a figyelmével, amikor a feleség beszél,akkor a férj adja a feleségnek az energiát a figyelmével, így lehet józanul, intelligensen,emberi méltósággal párbeszédet folytatni, így érdemes, mert ez energetikai kérdés is.Volt a rádióban egyszer egy nagyon értelmes megszólalás egy holokauszt tűlelőtől, aki reálisan bemutatta azokat a segítőit, akiik becsempésztek neki finomabb ételt, és vigyáztak az egészségére.Aztán meglepő módon mutatta be őrzőinek jobbik énjét is, sőt egy SS tisztre is utalt, aki nagyon szerette a kutyáit, fantasztikus módon írta le az emberek veszély helyzetben megmutatkozó rossz és jó tulajdonságaikat.Nagyon sok realista írótól lehet ember jellemzést tanulni.A férfi íróknál különösen csodálatos eredmény, ha emberi érzelmeket mélységükben tudnak bemutatni, mert általában a nők gazdagabbak érzelmi vonatkozásban, mivel az anyaság élményével gazdagodnak, ez plusz élmény náluk.A tükör jelenség, amikor rádöbbenünk, hogy rosszak is tudunk lenni, na, azt nehéz elviselni,akár belső konfliktushoz is vezethet. Én már jártam úgy, hogy rettenetesen csalódtam magamban, felmerült a hülye cimkézés is, érthetelen volt, hogy az énképemhez semmiképpen nem illet a lelki csalódásom: hogyan történt meg velem, hogy hülyeséget csináltam ? Nit rontotam el? A csalódás súlya alatt lelkileg összeroppantam: fizikailag egy óra múlva legyengültem: hánytam, hátam fájt / epe tünet !/ sápadt lettem, nyuzott, vonszoltam magam, befelé fordultam / kimentem a világból !/, a telefont kikapcsoltam, a nagy ablakot sötétitő függönnyel eltakartam, 2 napra bezárkóztam, mert egyre rosszabb lett a fizikai állapotom.Időközben az ismerőseim kerestek, volt is valamilyen nehézkes hagyatéki ügyem / nem az váltotta ki a belső konfliktust, hanem szakmai oka volt !/ azt hitték sokan, hogy a joggal visszaélő rokonok talán fizikailag bántottak / a legrosszabbra gondoltak 2 napon át !/, így bejelentették a Matáv-nál, hogy rossz lehet a vonal, javítsák meg.Becsöngettek a postától és mondja a szerelő, hogy valljam be, kihuztam a telefont, vagy csak rossz. Na, erre berezeltem, hogy a külvilág is rosszra gondol,elszégyeltem magam, mondtam a szrelőnek, hogy megigazitom a telefont, mert beteg vagyok, valamit elrontottam, biztosan mellé tettem a kagylót.Szóval sikerült elküldeni a mestert, aztán észbe kaptam, hogy az engem szerető emberek féltenek és keresnek, mert baj lehet velem, ha nem adok életjelt magamról.Össze szedtem magam, nagyon nehezen utnak indultam, ki a telekre, a kutyákhoz, és azokat üdvözölve, megölelve megkönnyebbültem, felnéztem az égre, világos kék égboltaon fehér nagy felhő gomolyagok voltak, világos szürke galambok sora rajzott el a háztető felett és egyszer csak megszólalt egy belső hang: ” Szeresd magad és a benned lévő jó Istent.” Én akkorát néztem a nagyon szépséges galamb rajon, azt hitem egy pillanatig, hogy azok üzenek nekem, aztán rájöttem, hogy egy angyal lehetett, és felvidámodtam.Nagyon meglepő, felszabadult érzelem könnyűvé tette a lelkem és énekelni kezdtem a kutyusoknak, akik furcsán néztek rám, a fülüket forgatták, úgy hallgatták a vidám ének szót.Éresztem egy varázslatot, táncolni lett volna kedvem örömömben és hálából azt mondtam az ég felé: Hát csak ennyi Uram,ezt kell tennem és máris jobban vagyok, a régi énem visszajött ! Nagyon boldog voltam, ujjongtam, mert úgy éreztem, hogy valami fontosat most megtanultam egy felső irányú sugallat által.Persze az üzenet valós tartalmát igazából még sok eltelt év után értjük meg, mert úgy tűnt, hogy ha magamat szeretem elsőnek, az önzés, ezért mást kell szeretni, szolgálni és akkor leszek én szerethető lélek.A mi családunkban a harmóniát az együtt munkálkodás, az egymásért való szolgálat biztosította,egy mindenkiért, mindenki egyért és az érzelmet külön nem kellett kimutatni, és a nagy életbe lépve én ezt a mintát követtem, bár jobban, bátrabban kimutattam volna / öleléssel, csókokkal, értelmes szavakkal !/ kedvenc ember társaim felé a szeretetem,mert mindegyik megérdemelte volna, hogy őket érzelmeimmel kitüntessem, hiszen volt olyan iskola példa is előttem, hogy némelyik anyuka, annyira megkedvelt, hogy tárt karokkal fogadott, mintha a lánya lennék/ persze a barátnők ilyenkor azért féltékenyek voltak !/. Olyan nagy tisztelet övezett, amit nem tudtam viszonozni, igaz, nagyokat tudtam hallgatni / figyelmet szentelni órákig !/amikor az idős emberek az élet történetüket leadták nekem, mert őszintén érdekelt a sorsuk.Ma már a még megmaradt barátnőket elmenetelkor mindig megölelem, és szóban is kifejtem, hogy tartalmasnak minősítem hosszan tartó, hűséges barátságunkat,így nyugodtabb a lelkem, eleget tettem a belső parancsnak, felszámoltam a belső lelki gátlásaimat, a szeretet energia megnyilvánult.A kutyáimtól sokat tanultam, ők a természet szerint őszintén nyilvánulnak meg.

    Reply
  7. Zoltanov

    Szuper! Nekem mindig az jut eszembe a sötét oldalról, mikor Luke kérdezi jodát, hogy miért kell bemennie abba a sötét barlangba és mivel fog ott találkozni. Joda pedig azt válszolja, hogy a saját felelmeiddel fogsz ott találkozni. Bizony így van ez… Én is bűnös vagyok, tehát én sem dok követ senkire! SŐTT! Hálás vagyok azért, hogy nálam nem pedofília, gyilkolási kényszer, lopási kényszer vagy ehhez hasonló förtelmek vesznek elő időnként megpróbáltatásra. Valamint mély szeretettel és együttérzéssel tudok gondolni azon felebarátaimra akiket ilyen s ehhez hasonló késztetések gyötörnek. No ameddig ezt tudattalanul élvezik addig persze nem sok együtt érzés tud bennem lenni, ám ha már tudatukra ébredtek s szabadulni akarnak tőle… na akkor már van baj… és aztán ide be lehet sorolni sorban az összes vissza vissza térő (a hosszan szunnyadóakat is) szokást, melyektől szabadulnunk kellene. Hogy felfelé hangolódhassunk az Á kat E re cserélni és a SET-ÉN-t megtalálni 🙂

    Reply
  8. Zoltanov

    A SET-ÉN-t megralálni és kiirtani… a vége lemaradt

    Reply
  9. Nagy Zoltán.

    Tisztelt T.Gyöngyi!
    Olvasom a másik “én” írásodat : telitalálat. KÖSZÖNÖM!

    Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.