Van az a pont, amikor a változás lehetetlennek tűnik. Talán Te is eljutottál már ilyen mélyre. Arra a pontra, amikor a fejedben élő valóság egyszerűen kizárja azt, hogy akár csak egy picit is jobbá váljon az életed. Nem azért, mert lusta vagy megpróbálni, hanem azért, mert már sokszor próbáltad, és a kudarcaid miatt elvesztetted a hitedet.
Hasonló érzések kavaroghattak abban a férfiban is, aki gyermekkora óta kövér volt, és napról napra folyamatosan hízva eljutott odáig, hogy 40 éves korára súlya elérte a 230kg-ot. Nemcsak mozogni volt nehéz számára, de még a székről felállni is.Ha nem is ennyire szélsőséges tapasztalatokkal, de Jared Mollenkopf helyzetét sokan át tudják érezni gondolom, mert az Egyesült Államok mellett hazánk is élen jár az elhízási statisztikában. Nagyon sokan küzdenek súlyproblémával, és mindenféle csodaszert vásárolva elhiszik, hogy instant eredményeket tudnak elérni.
Az emberi szervezet azonban nem így működik. Az agyunk persze vágyik a kényelmes megoldásokra, de legyen szó akár fogyásról, akár más célok eléréséről, valamit semmilyen modern eszközzel nem lehet pótolni: ez pedig a befektetett munka. Az erőfeszítés, amit a céljaid eléréséért teszel. Az időd, az energiád, a figyelmed, amit az előtted álló út megtételére szánsz. És mindenekelőtt a döntés, hogy belevágsz, és megcsinálod, ami most még félelmetesnek, sőt, lehetetlennek tűnik.
Jared Mollenkopf számára is lehetetlennek tűnt, hogy egész életén át tartó kövérségén valaha is változtasson. Azonban elege lett. Rájött, hogy a jelenlegi állapota nemhogy örömöt nem okoz számára, de még rengeteg terhet is jelent. Fizikailag is és lelkileg is. Amikor pedig már eléggé fájt neki a jelenlegi helyzete, nekiállt, hogy változtasson rajta. Ő maga – nem pedig a fogyókúraipar valamelyik aktuális csodájára bízva saját egészségét.
A 230kg-os férfi, aki életének addigi négy évtizede alatt soha nem törődött az egészségével, úgy döntött: elkezd jógázni, és csak valódi ételeket eszik, nem a boltok polcain többségében jelenlévő mesterséges szemetet. Tudta, hogy kemény munka lesz, de azt is tudta, hogy ha sikerül, azzal az egész életét megváltoztatja.
És sikerült. Jared eleinte alig bírt néhány másodpercig csinálni egy-egy mozdulatot, szinte a tüdejét kiköpve erőlködött, rengeteg próbálkozása fulladt kudarcba egy-egy gyakorlat elvégzésekor, de nem adta fel. Csinálta tovább, mert elege lett az addigi életéből. Tudta, hogy oda többet nem tér vissza, és folytatta a küzdelmet – látszólag önmaga ellen, de valójában önmagáért.
Alig telt el 15 hónap, és Jared kitartó munkájának, következetességének és lelkesedésének köszönhetően 130kg-ot fogyott. Több mint másfélszeresét egy átlagos férfi súlyának. De ami ennél is fontosabb: nem kampányszerű fogyókúrával érte el ezt az eredményt, hogy aztán visszalépve eredeti életébe újra pontosan ugyanoda jusson, mint azelőtt, hanem olyan életmódot alakított ki, amit szeret, és amivel tartósan egészségesen élhet.
Van az a pont, amikor a változás lehetetlennek tűnik. De ha a céljaid fontosabbak, mint a kifogásaid, akkor elindulsz, és addig dolgozol értük, amíg meg nem valósítod őket. Ekkor válik számodra is értelmezhetetlenné az a szó, hogy „lehetetlen”.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Játsszunk egy asszociációs játékot: én kezdek egy szóval, Te pedig
Tovább
Képzelj el egy modellt... egy szépségideált, aki a kifutón magabiztosan
Tovább
Beléptem a szerszámos helyiségbe. Valaha más céllal szerepelt a terveken,
Tovább
Lehetetlen. Egy szó, amit nagyon hamar megtanulunk. Egy szó, ami
Tovább
Kedves Gábor, mindig érdeklődéssel olvasom a gondolataidat és szinte mindig találok analóg szituációt az én életemmel kapcsolatosan. Érdekes ez a mostani írásod. Néhány nappal ezelőtt láttam azt a videót amit ez az igen túlsúlyos férfi készített a tornázásáról, Döbbenetes volt számomra hogy a lábát alig bírta eleinte felemelni aztán 15 hónap múlva nőket megszégyenítő rugalmassággal szinte a füle mellé emelte a lábát. Egyetértek azzal 100%-ban amit leírtál. Az az érdekes, mióta – kb 7-8 hónapja, hogy életmód váltásra adtam a fejem, és egyre jobban elmélyülök ennek a témának az irodalmában , szinte jönnek velem szembe a pozitív esetek, -látszólag- akarva akaratlanul nap mint nap erősítést kapok hogy nagyon jó uton járok. Igazad van, ha az ember fejében gyökeret ver az elhatározás a gondolat, akkor az működik és magához vonzza a pozitív dolgokat. Köszönöm az érdekes írásaidat és egészséges boldog új évet kívánok neked! Mária
Kedves Gábor!Mint annyiszor,most is csak azt tudom írni,hogy hálás vagyok azért,hogy FELFEDEZTELEK!Írásaiddal állandóan inspirálsz’Nagyon köszönöm!
A mostani írásodhoz azt tenném hozzá,hogy én soha nem voltam ugyan kövér,de mégis “túlsúlyban” voltam amíg itt éltem Darwinban ebben a házban,ahonnan 4-szer indultam útnak és ötödszörre a fiam megszabadításáért jöttem el,s akit valószínűleg nemsokára sikerül is elvinnem!
Amíg innen távol voltam,vagy dél Ausztráliában,vagy éppen otthon Budapesten,két -három hét alatt 8-8 kg-okat adtam le,pedig ugyanúgy éltem otthon,mint itt.De!Igen,az nagyon fontos,hogy az ember érezze a szükségét annak,hogy KELL hogy változtasson a sorsán,ami nem megfelelő,ami nem NORMÁLIS a számára.Pont ez történt velem is és remélem,mihelyst megszabadulok végleg innejn a fiammal,visszaáll a normál súlyom,ugyanis újra felszedtem,pedig kora reggel gyalogolok,gimnasztikázok,súlyzózok,stb.
Köszönöm szépen a sok jó írásodat és kívánok Neked 2017-re Egészséges,Boldog Új Esztendőt szeretettel:
Zsóka és a fiam Marda