Elkezdted. Lelkesen, nagy lendülettel, erős motivációval. Az újdonság varázsa magával ragadott. Egy ideig. Aztán jöttek az akadályok, amikre nem számítottál, amiket senki nem mondott. Vagy talán mondták, csak nem hitted el. Megnyertél egy csatát, majd újabbat és újabbat, most mégis az egész háború veszni látszik. És egyre inkább meg vagy győződve róla: nincs értelme folytatni.
Indulhatott egy újévi fogadalomként, amit minden igyekezeted ellenére nem sikerült betartanod. Egészségesebb élet, több idő a szeretteiddel, egy új tanfolyam, takarékos életvitel, előrelépés a munkában… De az is lehet, hogy egy fogadalomnál többről van szó. Valamiről, amit kitartóan csinálsz már egy ideje, és amibe sok időt és energiát fektettél. Most mégis elakadtál egy szinten és elfogyni látszanak az érvek, hogy tovább csináld.
Mégis, minek?
Miért éri meg valamit jól csinálni, ha a legtöbbször elég csak csinálni? A jól eladható, könnyen befogadható, alacsony minőségű termékeknek óriási a kínálata. Folyamatosan bombáznak ígéretekkel, hogy könnyen megszerezd azt, amire vágysz, és könnyen elsajátítsd a szükséges ismereteket. Az instant sikerek piaca népszerű. Egy év alatt lehet nyelvvizsgád, utána abbahagyhatod a nyelvtanulást, hiszen ez a szint már elég… Pár hónap alatt belekóstolhatsz egy harcművészetbe, utána már mondhatod magadról: igen, én harcművész vagyok. A motiváció hamar elszáll, amikor először megjelenik a fejedben a gondolat: ez már elég.
Néhány napja beléptünk a Ló évébe. A kínai naptár tavaszünnepe az év legnagyobb eseménye, amiből itthon is ízelítőt kaphattak azok, akik ellátogattak szombaton a Millenárisra. Kínaiul tudó és Kínát nem csak a TV-ből ismerő barátaimmal úgy láttuk, hogy a program érdekes volt, de picit „híg”. Aztán belegondoltunk, hogy annak, aki először találkozik egy teljesen idegen kultúrával, művészettel, értékrenddel, annak tökéletesen megfelelő volt.
Ugyanakkor hirtelen magamat is a másik oldalon találtam, amikor a kalligráfia kiállítást nézegettem. Elég sok kalligráfiát láttam már, de a kalligráfia művészetét laikusként szemlélem. A kiállított művek nem tetszettek, sőt, eddigi tapasztalataim alapján számomra amatőr munkáknak tűntek. Aztán kalligráfus mester barátom felvilágosított, hogy egy komoly művész munkáiról van szó. Csak az alkotó már egyedi úton halad, és olyan szinten van a művészete, amit sokan laikusként nem tudnak befogadni, és így értékelni sem.
Jogosan merül fel akkor a kérdés: miért jussunk el az átlagost meghaladó szintre, ha a világnak látszólag nem erre van igénye? Mégis minek mélyüljünk el bármiben is, ha a felszínen maradni is elég?
A művészet értéke
Sokan úgy gondolják, hogy a művészet célja a szórakoztatás. Ehhez viszont legtöbbször a sekélyes tudás is elegendő. Elég egy viszonylag alacsony szinten maradni, amit a népszerűségi mutatók általában alá is támasztanak.
De valójában ez nem így van. A művészet elsődleges célja nem a szórakoztatás. Valójában bármit teszel, az vagy művészet, vagy önfenntartás. A fénykép, amit készítesz, a nyelv, amit megtanulsz, az ügyvédi, orvosi, mérnöki munkád, a gyermeked nevelése; ez mind művészet. Ha jól csinálod. Ha nem, akkor önfenntartás.
A művészet célja a változás. Ha nincs változás, nem művészetről van szó. Az igazi művészet az, aminek hatására valami megváltozik benned. Soha nem leszel olyan, mint azelőtt. Amikor beléptem a Taj Mahal kapuján, valami olyan érzés töltött el, amire egyáltalán nem számítottam. Úgy éreztem, napokig el tudnék ülni ott, élvezve azt a harmóniát és nyugalmat, melyet a hely magából áraszt. Pedig nagyon nem vagyok egy nyugton ülő típus. De ott, abban a pillanatban valami megváltozott. Ez a művészet.
Amikor átszakad a gát
Ahhoz, hogy művészet szintjére emeld a tevékenységedet, sok munkára és időre van szükség. Folyamatosan törekedned kell a fejlődésre. De van egy nagyon fontos dolog, amit a gyors eredmények ígérőitől soha nem fogsz hallani: a fejlődés nem folyamatos. Soha nem az. Semmilyen fejlődés sem az.
Kezdetben látványosan érsz el újabb és újabb eredményeket, majd jönnek az akadályok, a váratlan megtorpanások, és időnként a visszaesések. Rengeteg munkát és energiát kell befektetned, hogy tovább haladj. Sokan nem is teszik. Megállnak, mert elbizonytalanodtak. Nem látják a célt, nem elég erős a motivációjuk, vagy egyszerűen mérlegre tették a hasznot és a befektetést, és ez utóbbi jóval súlyosabbnak tűnik.
Amikor így érzel és feladni készülsz, akkor kevés dologba tudsz kapaszkodni. Van azonban valami, ami szintén ennek a nem folyamatos fejlődésnek a sajátossága. Ahogy egyre jobban elmélyülsz abban, amit csinálsz, egy idő után eljutsz oda, hogy a folyamat önfenntartóvá válik. Ez nem azt jelenti, hogy kényelmesen hátradőlhetsz és nem kell semmit tenned, hanem azt, hogy a fejlődés már természetes része annak, amit csinálsz. Átszakad egy gát, ami a fáradtságos munkát elválasztja a természetes életformától. És ami a középszerűséget elválasztja a művészettől. Ez viszont csak akkor fog bekövetkezni, ha nemcsak a felszínt kapargatod, hanem valóban elmélyülsz abban, amit csinálsz.
Persze több gáttal fogsz találkozni. De ha kitartó vagy és mész tovább, egyre könnyebben szakítod át a következőt. Nem a gát maga lesz gyengébb vagy kisebb, hanem a Te lendületed lesz nagyobb. A tovább haladás lesz az alapállapotod. Mint egy folyó, ami elsodor minden akadályt és folyik tovább, mert ez a természetes állapota.
Nem csak rólad szól
Amikor eljutottál arra a szintre, hogy amit csinálsz, az művészetté válik, akkor valami olyat teremtesz, ami túlnő rajtad. Már nem csak a saját szempontjaid számítanak. Már ott vannak azok is, akik elakadtak az úton, ahogy Te is annak idején, és azok, akik még csak most indulnak. A küzdők, a bizonytalanok, a segítségre szorulók, a példamutatást kereső gyerekek. Figyelnek Téged, mert szükségük van arra a változásra, amit a művészet adni képes. És ha ezt megadod nekik, akkor olyat teremtettél, ami túlél Téged.
Ezért folytasd.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Érezted már öregnek magad valamikor? Vagy talán most is úgy
Tovább
Ártani másoknak nemcsak közvetlen úton lehet. Megteheted ezt úgy is,
Tovább
Egy olyan társadalomban, ahol az emberek jelentős része kifelé tökéletesnek
Tovább
Vannak dolgok, amiket félünk megtenni. Vannak emberek, akikkel félünk találkozni.
Tovább
Van egy bizonyos embertípus, amelyről érdemes néhány szót ejteni. Az
Tovább
Nagyon jó irasok vannak itt.
Köszi Panka! Nagyon örülök, hogy tudok segíteni. 🙂
Nagyon jókat írsz Gábor, mindig mindegyik írásodban találok valamit, ami épp nagyon betalál nekem, továbblendít valamiben. 🙂
Panka