A Mennyország és a Pokol kapui – egy történet arról, hogy hol keresd a jót és a rosszat

Mennyország és Pokol – mégis hol vannak ezek a helyek, amik rendre megjelennek számos vallás és filozófia részeként? Hogy néznek ki, kik élnek benne, milyen ott az élet?

Egy zen történet következik, ami segíteni fog közelebb jutni a fenti kérdések megértéséhez.

*****

Hakuin a 18. század egyik legmeghatározóbb zen buddhista tanítója volt, akit művészete, írásai és gondolatai miatt sokan tiszteltek. Történt egy napon, hogy egy Nobushige nevű katona érkezett Hakuin-hoz, hogy egy fontos kérdésben kérje ki véleményét.

„Valóban létezik a Mennyország és a Pokol?” – kérdezte a bölcs tanítótól Nobushige.

„Ki vagy te?” – kérdezett vissza Hakuin.

„Szamuráj vagyok.” – felelte büszkén a katona.

„Te szamuráj?” – csattant fel a mester – „Mégis miféle uralkodó alkalmazna téged testőreként? Hiszen olyan képed van, mint egy koldusnak!”

Nobushige hirtelen olyan dühös lett, hogy megragadta kardja markolatát. De még épphogy csak elkezdte kihúzni azt, mikor Hakuin így folytatta:

Nobushige ekkor kirántotta a kardját és a magasba emelte.

„Itt nyílnak a Pokol kapui.” – szólt ekkor nyugodtan Hakuin.

A szamuráj azonnal megértette a mester szavait, visszatette kardját, majd fejet hajtott.

És itt nyílnak a Mennyország kapui.” – mondta Hakuin.

*****

Kik vannak a Mennyországban, és kik a Pokolban? A helyes kérdés inkább így szól: kiben él a Mennyország, és kiben a Pokol? A válasz pedig egyszerű: mindannyiunkban bennünk van mindkettő. Még ha jó embernek is tartod magad, nem attól vagy az, hogy nem vagy képes a rosszra. Mert ez nem igaz. Attól vagy igazán jó ember, hogy bár képes vagy a rosszra is, mégsem teszed meg. Mert tudod, hogy építeni sokkal többet ér, mint rombolni.