„Különleges vagyok! Szeretem magam! Szeretlek téged is, de még élni akarok!” – Mindannyiunk számára ismerős mondatok, amelyek masszív elhatározásra és erős önismereti alapokra utalnak – és mindössze egyetlen apró szépséghibájuk van: az, hogy nem igazak. Vagy mondhatjuk úgy is, hogy …
Belépek a Facebook fiókomba, és felugrik egy kép. Rögtön az arcomba, hogy véletlenül se tudjam figyelmen kívül hagyni. Egy ismeretlen ismerősöm az: mosolyog és jó reggelt kíván nekem. Meg mindenkinek. A világnak. Bár nem tehet róla, de ma éppen kiemelt …
Azokról szólok most néhány szót, akik nem mernek szót emelni önmagukért. Azokról, akik embertársaik áldozatává váltak, és ennek terhét talán egész életükön át cipelik magukkal. Azokról, akik úgy váltak részesévé egy méltatlan történetnek, hogy semmit sem tettek érte – és …
Lehet, hogy régimódi vagyok, de nekem fontosak az apró gesztusok. Tudod, olyanok, mint a „köszönöm” vagy a „bocsánat, tévedtem”. Olyanok, mint egy ajtó megtartása, hogy ugyan ne vágja már pofán a mögöttem belépőt, ha épp nem jó a reflexe. Olyanok, …
Nem mindenki veszi észre magáról, hogy a bűzlő trágyadomb, amin ücsörög, a saját ürüléke. Vannak, akik hősiesen ellenállnak még a legkisebb fejlődési lehetőségnek is. Belenéznek az eléjük tolt tükörbe – akár egy másik embertől, akár egy nem várt esemény formájában …
Az emberi kreativitás nem ismer határokat. Akár valami csodálatos dolog létrehozásáról, akár egymás lelkének rombolásáról van szó, roppant változatos módszereink vannak céljaink elérésére. Persze a lélekrombolás nem mindig tudatos, ám ez egy picit sem nyugtatja meg azt, aki éppen áldozatává …
Néha túl nagy a fájdalom ahhoz, hogy újra hinni tudj valakiben. Néha túl sokat szenvedtél már ahhoz, hogy a bizalom várát a romokból újra felépítsed. Van az a pont, amikor úgy érzed, elég volt. Elég volt az érzéseid semmibe vételéből, …
A függöny elgördül. Erős a nyitány. Figyelemfelkeltő. Olyasmi, ami meggyőzi az embert, hogy érdemes maradnia. Elfeledteti, hogy drága volt a belépőjegy, és a műsort sok kellemetlenség előzte meg. De a színész csak játszik, átadja magát a szerepének, és ezt olyan …
Áldozatok vagyunk. Legalábbis hajlamosak vagyunk annak érezni magunkat, amikor szembesülünk a kegyetlen ténnyel, hogy nagyon nem olyan életet élünk, mint amilyenre vágyunk. Mutogatunk a Sorsra, Istenre, a csillagok állására, vagy a körülöttünk lévő emberekre, egy valamiről azonban könnyen megfeledkezünk. Erről …
Valami elveszett. De az is lehet, hogy nem is volt meg bennünk sosem, csak hinni szeretnénk, hogy az előző generációk még jobbak voltak, mint a mostaniak. Hiszen a „Bezzeg…” kezdetű mondatok mindig nagyon népszerűek. Egyfajta önigazolást adnak arra, hogy a …
