Csendben érkezik, ami fontos. Nem agresszív kiabálással. Nem megemelt hangerejű, kéretlen hittérítéssel. Nem az ajtón kidobást követő ablakon bemászással. Nem úgy, hogy biztosan meglásd, biztosan meghalld.
Mert az agresszívan érkező gondolat félelmet rejteget.
Attól fél a tulajdonosa, hogy nem fogadod el a mondandóját, ezért újra és újra rád dobja azt, hátha egyszer majd végleg rajtad ragad. Attól fél, hogy az érvei nem elég erősek, ezért a hangerejével próbálja igazolni azokat. Attól fél, hogy nem minden úgy alakul, ahogyan azt elképzelte, ezért kizár minden más utat.
A szélsőség csapda.
A szélsőség természetellenes; csak azok számára természetes, akik félnek és agresszívak. Akik erőltetik a saját igazukat. Nekik belefér a szélsőség. Nekik belefér az agresszió. De nem is csak belefér: nekik ez az egyetlen eszközük. A szélsőségek hangos kiabálása.
Csendben érkezik, ami fontos. Halk szavakkal, vagy még inkább szavak nélkül: szeretettel, békével, személyes példamutatással. Nem akar meggyőzni. Nem akar megtéríteni. Nem akar eltéríteni. Nem akar kiteríteni, ha nem értesz vele egyet. Csak csendben elfogadja.
Mert számos módon boldogulni tud – míg az agresszornak csak egyetlen eszköze van.