Nincsen reális képed. Amikor nézed a sok kudarcba fulladt próbálkozást magad körül… Amikor látod, hogyan adják fel sorra a céljaikat azok, akik pedig “mindent megtettek, hogy sikeresek legyenek”… Amikor hallod a híreket, hogy hányan és hogyan haltak meg…
Hajlamos vagy ilyenkor elhinni, hogy pontosan az történt, amit Te érzékelsz.
Hogy a kudarc, a bukás, a tragédia egy megdöbbentő véletlen eredménye. Hiszen annyira akarták mindannyian. A vállalkozó, akinek összeomlott a cége. A fiatal nő, akinek összeomlott az egészsége. A tapasztalt férfi, akinek összeomlott az egész élete.
Miért? Miért jött az összeomlás? Miért pont velük történt ez meg? És miért ilyen hamar?
Sokféle faktorról szoktunk beszélni: tehetség faktorról, igazság faktorról, körülmény faktorról, sors faktorról, és persze mind közül a legnépszerűbbről, a szerencse faktorról is. Egy faktorról azonban szinte senki nem beszél sosem: az F-faktorról.
F mint félelem. Sokakban nyíltan szorongató, még többekben mélyen lappangó félelem, amely lassan ható méregként marja a lelkedet.
Mi lesz, ha nem sikerül a vállalkozásomból megélnem? Mi lesz, ha nekem soha nem lesz olyan párom, aki szeret és nem csal meg? Mi lesz, ha lebetegszem, mint ahogy körülöttem egyre többen? Mi lesz, ha lélegeztetőgépre kerülök, vagy mi lesz, ha még az sem jut nekem?
F mint félelem. Szinte senki nem beszél az F-faktorról. Sokan még a létezését sem vallják be maguknak – ahogy én sem tettem nagyon hosszú ideig. Egészen tíz évvel ezelőttig, amikor egy újabb érthetetlen esetté váltam magam is. Fiatal, életerős, sportoló, ránézésre nagyon egyben lévő emberként nem illik stroke-ba majdnem belehalni. Meg úgy semmibe sem. Ezek azok a dolgok, amikre nincsen magyarázat.
Látszólag. Mert nem számolunk az F-faktorral, ami minden más faktort felül tud írni hosszú évek alatt. Vagy akár egyetlen pillanat alatt. És ezzel borzasztóan nehéz szembenézni, mert a leggyengébb pontodat nyomogatod ilyenkor. Ezért inkább úgy teszünk, mintha az F-faktor nem is létezne: amikor csak előbukkan, elfordítjuk tőle a fejünket.
Aztán jön a kudarc. A kudarc pedig önigazolássá válik: nekem úgysem sikerülhet. Nekem nem jár a boldog párkapcsolat, nem jár a lelki béke, nem jár a siker, nem jár az anyagi jóllét, nem jár a szabad élet.
És elhiszed, hogy tényleg nem. Hiszen láttad, mennyien próbálkoztak, és láttad, mennyien buktak bele. Te pedig már meg sem próbálod – vagy ha mégis, eleve egy mélyen gyökerező félelemmel teszed. És elbuksz. És önigazolássá válik a bukásod. És elhiszed, hogy ennek így kell történnie.
Pedig lehet, hogy csak az F-faktornak adtál túl nagy teret.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim