Ha utálod magad, úgy nehezebb (avagy a finom határ egészséges bűntudat és lassú önpusztítás között)

Persze, elkövetsz Te is hibákat. Ahogy mindannyian. Elfelejted betartani a szerettednek tett ígéretedet. Figyelmetlenül végzed el a rád bízott feladatot. Olyan mondat hagyja el a szádat, amit nem sokkal később már nagyon szégyellsz. Túlvállalod magad, ezért sehol nem vagy teljes …

Téged ki fog észrevenni?

Igen, Téged. Téged, akire rendszeresen rátolják az extra feladatokat, hogy egy váll fölött visszadobott köszönömöt, vagy a nagy, üres semmit kapj a munkádért cserébe. Téged, aki minden hónap vége felé stratégiai játékossá változol, hogy a gyermeked is megkapja, amire szüksége …

Kereshetsz újat

Kereshetsz újat. Kereshetsz izgalmat. Kereshetsz valakit, akivel újra megéled a szerelmet, ami a mostani kapcsolatodból már régen kikopott. Mert ott már csak a kiszámíthatóság maradt: a mindennapi teendők, némi öröm és a megszokott konfliktusok. Kereshetsz újat. Kereshetsz kalandot. Kereshetsz valakit, …

Elég, ha embernek tekinted

Ha már a kórházban eset vagy. A boltban fogyasztó. Egy lájk a közösségi médiában. Szavazó a politikában. Egy szám, semmi több. Legalább mi tekintsük egymást embernek. Nem kell a megjátszott felsőbbrendűség. Nem kell a kicsinyes bosszú. Nincsen szükség modorosságra, játszmára, …

Szereted vagy neveled?

Ott cseszed el, hogy nevelni akarod. Ahelyett, hogy csak szeretnéd. Vagy lelépnél, ha a szeretet nem megy. Felnőtt ember. Ahogy Te is. Felnőtt embert pedig hiába próbálsz nevelni. Nem azért, mert ne lenne képes változni (önámítás az “én nem tudok”), …

Hogy jutottunk ide?

Most miért vagy így meglepve? De tényleg… Miért nézel értetlen utálattal a főnöködre, amikor rád sóz egy újabb szaros feladatot, amihez semmi közöd nem kéne, hogy legyen? Miért döbbensz meg azon, hogy a legjobb barátnőd lassú rothadásnak indult egy elnyomó …