Egy sípszó törte meg az autó monoton zaját, ahogy az M1-es autópálya kedd délutáni forgatagában suhantunk Budapest irányába, napra pontosan tizenhárom évvel ezellőtt. A sípszót senki más nem hallotta. Az első kétségbeeséstől vezérelve lehúzódtam a leállósávba. “Nem tudom, mi van, …
Ők voltak azok. Őket dobtad ki a pusztába két vidéki kisváros között, a szinte biztos halálba. Talán még egy hónaposak sem voltak. Te elhajtottál, Ők kétségbeesetten sírtak. Nézz a szemükbe. Te voltál az egyetlen, akiben bíztak. Te voltál az egyetlen, …
Van az a pont, amikor érzed, hogy vége. Vagy azért, mert eltört benned valami, vagy azért mert megváltoztál, és már nincs szükséged arra, amihez (vagy akihez) eddig ragaszkodtál görcsösen. A felismerés eleinte félelemmel tölt el. Mi van, ha mégsem jól …
Valami fáj. Valaki folyamatosan méltatlanul bánik veled, vagy a múltad tör felszínre és fojtogat. De még mielőtt teljesen magával rántana ez a rémálom, elárulom, mi a leghatékonyabb módszer ilyenkor: mosolyogj! Igen, tényleg ilyen egyszerű a dolog – teljesen igazuk van …
Persze, tudom… Ha annak idején máshogy döntöttél volna, most egészen máshol tartanál az életedben. Nem vesztettél volna el fontos embereket, nagy lehetőségeket, éveket vagy évtizedeket. Nem éreznéd azt, hogy míg mások megvalósították a vágyott életüket, addig Te csak csúsztál lefelé …
Nyomás alatt vagy. Tolod a döntést magad előtt, mint ganajtúró bogár a galancsinját – mígnem azon kapod magad, hogy már ki sem látsz a szarod mögül. Amiben élsz, azt már megszoktad. Mint Pelikán elvtárs narancsa: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de …
A válság legfontosabb tulajdonsága az, hogy jóban van bármely igeidővel: válság volt, van és lesz. A kérdés tehát sosem az, hogy megúszhatjuk-e, hanem az, hogy amikor itt van, mit kezdünk vele. Aztán pedig az, hogy amikor már nincs itt, akkor …
Lusta. Töketlen. Életképtelen. A család fekete báránya. Változatos címkék, ám a tartalom mindig ugyanaz: értéktelen vagy. Egy jelentéktelen senki, aki össze-vissza bukdácsol az életben, miközben a többiek haladnak. Álmodozol, kapkodsz ide-oda, próbálkozol, belevágsz dolgokba, de minek is teszed? Hiszen úgysem …
Anna 35 éves, egyedülálló nő. Három hete hagyta ott a párja. Az önbecsülése romokban. Előtte sem volt túl sok neki, de legalább az, hogy van valakije, egyben tartotta. Még ha ennek az a néhány pofon és a “büdös kurva” megszólítás …
A jóérzésű ember örök dilemmája ez: engedjek megint én, vagy ragaszkodjak az elveimhez? Hívjam vissza újra, miután rám csapta a telefont sokadszor? Vagy várjam meg, amíg ő keres? Hagyjam neki újra, hogy lekezelően beszéljen velem a kollégák előtt? Vagy álljak …
