Legtöbbször a híd azért nem készül el, mert sem annak, aki átkerül, sem a környezetének nincs megfelelő eszköz a kezében. Igaz ez a legtöbb személyes problémánkra, és különösen súlyos formában jelenik meg a stroke esetében. Mit tehetsz, ha Téged ért a csapás? És ami még nehezebb kérdés: mit tehetsz akkor, ha nem Veled, hanem valaki mással történt? Valakivel, aki közel áll hozzád.
A legalapvetőbb szinten fiziológiás szükségleteink helyezkednek el, vagyis a saját életünk és fajunk fenntartásához szükséges tevékenységek, mint a légzés, evés, ivás, alvás, stb. A következő szint a biztonságérzet: személyes, családi, erkölcsi, vagyoni, munkahelyi biztonságunk megőrzésének igénye. Feljebb lépve a szeretet és a valahova tartozás szükséglete található, ezt követi az önbecsülés, mások értékelése és a magabiztosság. A legfelső szinten helyezkedik el az önmegvalósítás. Ide tartozik a kreativitás, problémamegoldó képesség és az egyéni értékrend szerinti fejlődés igénye.
A modell leegyszerűsíti az emberi működést, ezért bizonyos részei (pl. az egyes szintek közötti átjárás lehetőségei) vitathatók is, azonban pont az egyszerűsége miatt alkalmas arra, hogy jobban megértsük egy súlyos csapás következményeit. Hogyan sérülnek emberi szükségleteink egyes szintjei? Mit jelent a stroke egy érző, cselekvő, élni akaró emberi lény számára?
1. Egészség
A fiziológiás szükségleteket most összefoglalva egészségnek nevezem. Ezt tekintjük alapállapotnak, valaminek, ami alanyi jogon jár nekünk még akkor is, ha nem teszünk érte semmit. És a legtöbben valóban nem tesznek érte semmit. Értékelni pedig csak akkor tudják, mikor már elveszítették.
Egy stroke drámai gyorsasággal rombolja le az egészségről alkotott illúziókat. Megtanít arra, hogy amid van, bármelyik pillanatban elveszítheted. Alapjaiban rengeti meg a Maslow-piramist, és vele együtt az embert magát.
„Az egészség nem minden, de egészség nélkül minden semmi.”
Arthur Schopenhauer
2. Biztonság
A hirtelen jött csapás egy másik illúziót is azonnal lerombol, ez pedig a biztonságról alkotott képünk. Megtanuljuk, hogy a biztonság fogalma emberi; a természetben nem létezik. Megértjük, hogy amit magunk körül látunk és eddig csak statisztikának vettük, annak mi is részévé válhatunk. Meg kell küzdenünk
legmélyebb félelmeinkkel. Van, aki legyőzi őket, de sokan veszítenek.
3. Szeretet és összetartozás
Egy hirtelen csapás, mely kizökkent addigi életedből, legtöbbször nem a szeretetet támadja meg elsőként. A változás, a számodra és környezeted számára is új helyzet egy új érzésnek ad életet: az elszigeteltség érzésének. Nem tudják, mi játszódik le benned, sokakat pedig nem is érdekel annyira, hogy őszintén megpróbálják megismerni a helyzetet. Könnyebb egy előre meglévő sablonba illeszteni az új helyzetet és elhitetni magunkkal, van kész megoldásunk annak kezelésére. Pedig nincs. Sem annak, aki stroke-ot szenvedett, sem annak, aki ennek tanúja lesz. És ha az elszigeteltség tartósan fennmarad, akkor a szeretet is sérülni fog.
4. Önbecsülés
Elveszítetted az egészségedet, félelemben élsz és a környezeted sem ért meg igazán. Ezek után hogyan lehetne szó önbecsülésről? Szembe kell nézned mindazzal, amiről eddig talán tudomást sem vettél. Életed legnagyobb ellenfelével kell megküzdened: önmagaddal.
5. Önmegvalósítás
Aki túlélt egy stroke-ot, annál – jó esetben csak egy átmeneti időszakra – az önmegvalósítás háttérbe szorul. A reális cél az életed visszaszerzése, önmegvalósításról ilyenkor még szó sincs. Át kell gondolnod az életedet, a céljaidat. A prioritások megváltoztak, korábbi céljaidról, vágyaidról vagy le kell mondanod, vagy szerencsés esetben csak átmenetileg kell háttérbe szorítanod őket.
Egy olyan csapás, mint a stroke, az emberi szükségletek minden szintjét megtámadja. Aki elszenvedi, annak
nagyon erős motivációra van szüksége, hogy visszatérjen. Aki pedig rokonként, barátként, ismerősként kívülről látja, az csak őszinte, gyermeki megismerni vágyással, saját előítéleteinek feladásával fog tudni valóban segíteni.
Piramisépítés
A romok fölött állva két dolgot tehetsz. Az egyik lehetőség, hogy leülsz a széthullott kődarabok egyikére és az önsajnálat kényelmébe takarózol. Megteheted, hiszen mindenki megérti, hogy összeomlott az életed. És bár a legtöbben körülötted nem tudják, valójában mi játszódik le benned, nem tudják pontosan felmérni a kárt, mégis elfogadják, hogy nem tudsz felállni a padlóról. Pedig fel tudsz. És ez a másik lehetőség, amit választhatsz.
Tiéd a felelősség. Ha arra koncentrálsz, amit elvesztettél, a múltban maradsz. De aki a múltban él, az lélekben már halott.
Ha élni akarsz, állj fel és nézz körül, mid maradt. Használd fel azt, ami még a Tiéd, és kezdd el újra felépíteni a piramisodat. Ne a régit, mert azt már soha nem fogod tudni. De egy erősebbet, tartósabbat és még értékesebbet igen. Az első lépés pedig az, hogy minél többet megtudj önmagadról és arról, ami a csapást mérte rád. És ha a szakadék innenső oldalán állsz, akkor is ez a legtöbb, amit tehetsz a másikért: az őszinte megismerés. Ez az a híd, ami át fog ívelni a szakadékon. Ismerd meg az ellenségedet, hogy le tudd győzni!
Mert le tudod győzni.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Köszi szépen Eszter! 🙂
Nagyon jó cikk, Gábor! jól foglaltad össze…