Vannak sokkoló élethelyzetek. Van, amikor lefagysz, mert el sem hiszed, hogy a másik meg meri tenni azt veled, amit éppen tesz. És van, amikor azért merevedsz le, mert lebénit a közelgő veszély, vagy annak lehetősége.
Valaki visszaél a bizalmaddal. Vagy valaki megfenyeget. Valaki le akar járatni. Vagy korlátozza a lehetőségeidet.
Te pedig csak állsz lebénult aggyal és lebénult testtel. Nincs megoldás a szemed előtt. Nem vagy erre felkészülve. Túl közel van a veszély, túl nagy a veszteség lehetősége.
Hányszor élted meg ezt? Ha igazán szerencsés vagy, talán egyszer sem, de ha az emberek többségéhez tartozol, akkor tudod, miről beszélek. És bár megélted már sokszor, azzal is tisztában vagy, hogy jó eséllyel legközelebb is így lesz. Legközelebb is lemerevedsz. Legközelebb is kiszolgáltatottan várod, hogy döntsenek a fejed felett.
De tudod, előbb-utóbb a szarvas is elkezd rohanni. Egy ideig áll a fák között, amikor észreveszi a közeledő embert, de ha a mozdulatlanság stratégiája nem válik be, akkor mozdulni kezd. Amilyen gyorsan csak tud. Ő az életéért fut, de valahol Te is. Valahol Te is az életedről döntesz, amikor vagy azt választod, hogy kiszolgáltatottként várod a sorsodról az ítéletet, vagy pedig azt, hogy elindulsz valamerre.
Az elindulás időnként menekülést jelent. Máskor megszabadulást a múltadtól, és a felépítését egy másfajta életnek. Az elindulás néha egy impulzus hatására jön, máskor előre tervezett, de ami közös, az az, hogy felismered: egy helyben maradni már az életedbe kerülhet.
Mozgásban maradni.
Ez az egyik legfontosabb tanács az élethez. Ahogy az áramló víz sem poshad meg, úgy a mozgásban lévő ember sem sorvad el. Nem sodródik kiszolgáltatottként a mások által duzzasztott elvárás-tengeren. Nem teszi függővé a boldogságát attól, hogy valakitől megérkezik-e az engedélye erre. Nem fél hibázni (vagy ha fél is, szembenéz a félelmével), nem fél rosszul dönteni, hanem dönt, halad, aztán módosít, ha szükséges.
Mozgásban maradni. Ahogy nagy baj esetén a szarvas is megteszi.