Sokan érezik túl kevésnek magukat. Kiemelik a saját hiányosságaikat, görcsölnek azon, amit önmagukban rossznak látnak, és elkeseredetten beletörődnek abba, hogy másoknál kevesebbet érnek. Pedig könnyen lehet, hogy ez egyáltalán nem igaz. Erről szól az a megható történet, amivel nemrég találkoztam.
*****
Egyszer egy állatkereskedő kutyájának kölykei születtek, így hát ki is tett egy táblát a boltja bejáratához „Eladó kiskutyák” felirattal. Hamarosan egy kisfiú tért be hozzá, és így szólt: „Jó napot kívánok! Mennyiért adja a kiskutyákat?”
„15 és 20 ezer forint között van az áruk.” – felelte a kereskedő.
A kisfiú előkotorta a zsebéből az összes pénzét, majd a boltos felé fordult: „Van majdnem ezer forintom, megnézhetem a kutyákat?”
Az állatkereskedő elmosolyodott, majd füttyentett egyet. Liza, az anyakutya máris szaladt felé a kennelből, nyomában öt apró szőrgomolyaggal. A kisfiúnak egyből feltűnt, hogy az egyik kölyökkutya jóval lemaradt a többiektől, ezért meg is kérdezte a boltostól, hogy mi van vele.
„Az állatorvos megvizsgálta, és kiderült, hogy a csípőjével van gond. Soha nem fog tudni úgy szaladni, mint a társai.” – felelte a boltos.
A kisfiú csillogó szemekkel így szólt, miközben a kiskutyát simogatta: „Őt szeretném megvásárolni!”
„Á, ne akard megvásárolni.” – mondta a boltos kissé leereszkedő hangvétellel – „Ha tényleg ő kell neked, odaadom ingyen.”
A kisfiú egyenesen a férfi szemébe nézett, és határozottan ezt mondta neki: „Nem akarom, hogy ingyen odaadja nekem ezt a kutyust. Ő pontosan ugyanolyan értékes, mint a társai, egy picivel sem kevesebb náluk. Kifizetem a teljes árat. Most odaadok annyit, ami van nálam, és minden hónapban fizetek 200 forintot, amíg nem törlesztettem.”
„Nem érdemes pénzt adnod érte.” – ellenkezett a boltos – „Soha nem fog tudni úgy szaladni és ugrálni veled, mint a társai.”
A kisfiú ekkor váratlanul felhúzta a nadrágja szárát, és megmutatta összeroncsolódott bal lábát, amit egy fémszerkezet tartott össze.
„Én sem futok túl jól. Ennek a kutyusnak olyan társra van szüksége, aki megérti őt, és olyannak szereti, amilyen.”
*****
A gyermeki bölcsesség gyakran tör utat magának. Ez a kisfiú felismerte, vagy talán még ösztönösen tudja, hogy mi a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk másoktól, és amit mi magunk is adhatunk másoknak. Ez az ajándék a feltétel nélküli szeretet. Egy olyan ajándék, ami semmi mással nem pótolható.
Kedves, megható törénet. Köszönöm.
Gyönyörű és megható történet, köszönet érte, kedves Gábor!
A feltétel nélküli szeretet az emberek többsége akkor kezdi el tanulni, amikor gyermeke születik…
Akivel ez a csoda nem történik meg, az is megtanulhatja, ha valakitől megkapja, amikor elesett, vagy gödörben van, mégis van, aki segítő kezet nyújt…legkésőbb idős korra mindenki képes rá, aki ráérez arra a csodára, ami ebben a szeretetben rejlik, minden érdek nélkül valakivel jót tenni, mert már tudjuk, milyen jó adni és nem csak várni, hogy kapjunk, szeretet, törődést, gondoskodást, mert a szeretet nem csak egy érzés, hanem cselekvő jelenlét, figyelem a mások életében, hogy értelmet nyerjenek a mindennapok és ne csak várjuk a csodát, tegyünk is érte…
Köszönöm, hogy megosztottad, jólesett olvasni, várom a többi értékes (hasznos) írásodat is!
Felhasználom, mert sokaknak jól jön egy-egy felnőtt tanmeséd!
Üdv Sopronból, Magdolna
Szabolcska Mihály hozzászólásához IS:Ráadásul gyakran olyan személyek alázzák meg őket,akiket azért FIZETNEK(!!),hogy ezen embereket segítsék!
Az lesz az igazi egyutterzes,amikor az egeszseges emberek is megfogjak erteni
a hianyossagban szenvedo embereket. (jelenleg is vannak ilyen emberek,de a szazalek szamuknak
aranya ugy nez ki, hogy alacsony.)