Sokan azt hiszik, bátornak lenni azt jelenti, nincsenek félelmeid. Azok hiszik ezt, akik maguk nem bátrak. De az igazság az, hogy akinek soha nincsen semmi félelme, abból már az érzések is kihaltak. A bátor ember nem attól bátor, hogy soha nem fél, hanem attól, hogy a félelem pillanataiban tudja, hogy van valami, ami sokkal fontosabb a félelemnél.
Erről szól a következő rövid tanmese.
*****
Volt egy ember, akit annyira zavarta saját árnyéka, és annyira félt lábnyomaitól, hogy elhatározta, megszabadul mindkettőtől. Úgy gondolta, ennek az lesz a legjobb módja, ha elfut előlük. Elkezdett hát futni, és remélte, hogy hamarosan már nem lesznek vele.
De minden egyes lépésnél újabb és újabb lábnyom követte, és árnyéka is gond nélkül járt a nyomában. Biztos volt benne, hogy azért vallott kudarcot, mert nem futott elég gyorsan. Ezért úgy érezte, nincs más választása, és még nagyobb sebességgel rohant tovább, hogy elmeneküljön félelmei elől. Csak futott, futott, megállás nélkül, míg egyszer csak holtan összeesett.
Menekülni próbált, és nem értette meg, hogy ha belépett volna a sötétségbe, melytől annyira félt, az árnyéka eltűnt volna. És ha nem elszaladt volna, hanem megállt volna helyette, a lábnyomai sem követték volna tovább.
*****
Hiába szaladsz. „Megpróbálni elfutni a problémáid elől egy olyan verseny, melyet soha nem fogsz megnyerni.” Ez sokkal többről szól, mint a saját kényelmed. Ne hagyj nyitott kérdéseket, hanem szedd össze magad és győzd le a félelmeidet!
Most. Hogy utána élhess.
Szia Gabor 🙂
Az a bator ember, aki a felelmei ellenere is megy a celja fele. Nem szamit a masok velemenye, ami arnyekkent koveti ot. Es kellenek a “labnyomok”, amik megmutatjak a bejart utat. Bizony az eletnek van sotet oldala is. Ezt hivjak kudarcnak, vesztesegnek, sikertelen probalkozasnak. Viszony ki lehet/ki kell lepni az elet naps oldalara, mert ez minden embernek egyforman lehetseges.
Udv, Rozika.