Keskeny a határ kitartás és hülyeség között.
Annyira keskeny, hogy sokan már régen átlépték, mire észreveszik. Vagy soha nem is veszik észre. Mert ilyen is van. Amikor vakon reménykedsz, hogy egyszer csak máshogy bánik majd veled az, akit szeretsz. Vagy amikor kézhez kapod a méltatlan fizetésedet. Vagy a döntésnél, hogy a már régen halott (vagy eleve halva született) ötletedbe még több időt, pénzt és energiát fektetsz.
Azt hiszed, kitartó vagy, de mi van, ha csak hülye?
Mi van akkor, ha pont úgy ragaszkodsz az elképzelésedhez, mint egy kisbaba a csörgőjéhez? Mert az lefoglal Téged – és még csak belegondolni is félelmetes, hogy elveszítheted. Mi ad neked biztonságot, ha már az sincsen? Mi lesz veled, ha nem tudod szorongatni az illúziódat, hogy a másik ember majd megváltozik, hogy hirtelen megemelik a fizetésedet, hogy az új ötleteddel majd bezsebeled a sikereket? Az önmagadnak mondogatott hazugságok nélkül mi lenne veled?
Elmondom, mi: szabad ember válna belőled. Olyan ember, aki nem mástól várja a megoldást, hanem kitakarítja maga a szemetet. Olyan ember, aki teljes nyugalommal és meggyőződéssel sétál el onnan, ahol nem becsülik meg. Olyan ember, aki nem ábrándokat hajkurászva éli az életet.
Persze ennek ára van. Mint mindennek. És a szabadság ára olyan magas, hogy azt csak kevesen fizetik meg. A trükk viszont az, hogy életed során ennek az árnak a sokszorosát megfizeted.
Megfizeted minden egyes nap, amikor lemondasz a boldog, kiegyensúlyozott kapcsolat lehetőségéről, és maradsz helyette a langymeleg húgyban, még ha facsarja is az orrodat a bűze. Megfizeted a cigivel, az alkohollal, a fölösleges cuccok megvásárlásával és a sorozatnézéssel, ami megoldást ugyan nem ad a problémáidra, de legalább néhány percre elfeledteti azokat veled. És megfizeted a létező talán legalattomosabb módon is: minden egyes eltemetett álmoddal, minden egyes magaddal cipelt szorongató érzéssel, minden egyes végleg elszalasztott lehetőséggel.
A szabadságnak magas ára van: az, hogy megküzdesz a félelmeiddel. Az, hogy nem különböző szerekkel, tárgyakkal és pótcselekvésekkel zsibbasztod az agyadat, hanem szembenézel a kőkemény tényekkel. Azzal, hogy felnőttél és ideje szépen letenned a csörgődet.
De mi van akkor – kérdezheted –, ha abbahagyod a görcsös ragaszkodást, bátran változtatsz az életeden, ám rosszul sülnek el a dolgok, és nem feljebb jutsz, csak még mélyebbre?
Hát persze. Igen, ennyi rá a válasz: hát persze. Persze, hogy megszívhatod, persze, hogy elveszítheted azt a keveset is, amid legalább most még van, és persze, hogy kerülhetsz megoldhatatlannak látszó válsághelyzetbe. Ez a játék lényege. Nem az a fura, hogy ez lehetséges, hanem az, hogy azt hiszed, a szarban ragadva ez nem történhet meg veled.
Pedig úgy sokkal nagyobb valószínűséggel megeshet. És tudod, miért van ez? Baromi egyszerű oka van: aki fetreng, az áldozat, és aki áldozat, az semmit, vagy csak alig valamit tesz azért, hogy jobbá váljon az élete.
Ha viszont cselekszel, ha vállalod a kockázatot, ha szembe mersz nézni a félelmeiddel, és ha mindezt nem kényszerből, hanem saját meggyőződésből teszed, akkor még ha szarul is alakulnak a dolgok eleinte, mindent meg fogsz tenni azért, hogy rendbe tedd az életedet. Mindent.
Mert már vállalod a felelősséget. Mert már nem csak túlélni próbálod fájdalomcsillapítókkal a helyzetedet, hiszen rájöttél, hogy úgy a szabadság áránál jóval magasabb árat fizetsz. És mert már érted, hogy kitartani csak akkor érdemes, ha az út, amin jársz, felfelé vezet.
Ezért már nem adod el a hülyeség csörgőjéért az életedet.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim