Tudod, milyen érzés, amikor semmi sem jön össze?
Persze, hogy tudod. Mindenkinek vannak ilyen napjai, sőt, egész életszakaszai is. Ez persze Téged nem nyugtat meg. A szokásos vigasztalás csak arra a néhány percre segít talán egy kicsit, míg hallod. Utána viszont visszasüllyedsz a mélybe, mert nincs más a szemed előtt, csak a kudarc, a Téged ért veszteség, a reménytelen keserűség.
És valóban, a „mindenkivel megesik ez”, a „hidd el, hamarosan jobb lesz” és az ezekhez hasonló vigasztalásoknak nem sok értelme van. De akkor mégis hogyan lesz jobb? Nemrég olvastam egy történetet, ami pontosan erről szól.
*****
Történt egyszer, hogy egy szakács lánya teljesen összetörtnek érezte magát. Kudarcok sorozatából állt az élete, és elkeseredésében már azt sem hitte el, hogy valaha képes lesz mindezzel megbirkózni és normális életet élni. Fájdalmas érzéseit elmondta édesapjának, aki anélkül, hogy bármit is reagált volna erre, magával hívta lányát a konyhába.
Továbbra is szó nélkül megtöltött három nagy edényt vízzel, majd feltette őket a tűzhelyre. Amint elkezdett bennük forrni a víz, az első edénybe krumplit tett, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávészemeket. Ezután csendben várakozott, miközben lánya türelmetlenül sóhajtozott és fogalma sem volt, mire jó ez az egész.
Eltelt így húsz perc és az apa lekapcsolta a tűzhelyet, majd kitette a krumplit és a tojást egy tálra, a kávét pedig egy csészébe öntötte. Ezután lányához fordult és ezt kérdezte: „Mit látsz?” A lány feszülten rávágta a választ: „Krumplit, tojást és kávét.”
„Nézd meg közelebbről” – szólt az apa. „Érintsd meg a krumplit.” A lány megérintette és megállapította, hogy az puha. Apja ekkor megkérte, hogy pucolja meg a tojást és azt is vizsgálja meg. A tojás megkeményedett a forralás hatására. Végül megkóstoltatta a kávét a lánnyal, aki elmosolyodott, amint belekortyolt a friss kávéba.
„Apa, mit jelent ez az egész?” – kérdezte a lány, már nem idegesen, hanem kíváncsian. Az apja ekkor elmagyarázta. A krumpli, a tojás és a kávé is ugyanannak a külső hatásnak volt kitéve, de mindegyik máshogyan reagált arra. A kemény krumpli puhává vált, a törékeny, folyékony állagú tojás viszont megkeményedett. A kávészemek azonban különlegesek voltak: amint forró víznek lettek kitéve, nemcsak ők változtak, de megváltoztatták a vizet is, és valami újat alkottak belőle.
„Te melyik vagy, a krumpli, a tojás, vagy a kávé?” – kérdezte az apa a lányától. „Amikor kihívásokkal, nehéz helyzetekkel kell megküzdened, hogyan reagálsz?”
*****
Azt nem mindig tudod befolyásolni, mit hoz az élet számodra. Időnként nehéz, igen. Az viszont kizárólag rajtad múlik, hogy mit kezdesz a Téged érő hatásokkal. Összeomolhatsz, vagy válhatsz agresszívvé, de mindkettővel végül csak önmagadat és a környezetedet pusztítod. A gyengeséged negatív hatással van a hozzád közel állókra, ahogy az is, ha megkeményíted a szíved és elfojtod az érzelmeidet. De a legnagyobb vesztes mindkét esetben Te magad leszel.
Amikor válságba kerül az életed, nem bízhatod magad kizárólag az érzelmeidre. Figyelmen kívül hagyni nem tudod azokat, és nem is kell, ne is tedd! De tudatosan a kezedbe kell venned az irányítást. Gondold végig, mi történt, mit csinálhatsz legközelebb jobban, és mi az, amit nem tudsz kivédeni, bármit is teszel. Gondold át a jelenlegi helyzetedet, és miután ezt megtetted, cselekedj! Változtass, hogy jobb legyen, és használd fel, azt, ami történt Veled. Építs valami újat a romokból, adj értelmet annak, ami történt!
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
Azt hiszem en egy kicsit a tojas is vagyok, de leginkabb a kaveszem. Az elet megprobaltatasai alatt kicsit megkemenyedtem, es teljesen uj szemelyiseg feljodott ki bennem. Megvaltozott a szemleletem, a nezopontom, a velemenyem az eletrol. Maskent kozelitek egy egy adott helyzethez. Teljesen megvaltoztam belul es igy kivul is.
Termeszetesen nem lettem hibatlan, neha teszek rossz lepest, mondok ostobasagot is. Ez mind kell, hogy ne felejtsem el mit kell tennem.
Elegszer voltam mar vesztes. Ma mar ketszer is meggondolom mit mondok, mit teszek. Lehet ez sem jo, mert idohuzasnak tunik, de amit eldontok, az el van dontve. Es nem szoktam visszamenni oda, ahonnan eljottem.
Udvozlettel Rozika.
Kedves Gábor!
nap mint nap most már csak azért olvasom az írásaidat,hogy a kitűzött célomat elérjem!
Igen,nem szabad sem elpuhulnom,sem megkeményednem.Egy jó barátom a bosszúra próbált rábeszélni,amit azonnal visszautasítottam.A bosszú semmire se jó,igaz,Akkor épp olyan leszek,mint az a másik,aki nekem fájdalmat okozott.
Igen,meg akarom minden áldott nap látni a szépet és új erőt meríteni a célomhoz.Közben a SZERETET meg kell hogy maradjon bennem,nehogy elhatalmasodjon bennem a rossz érzések tömkelege.
Nagyon közsönöm az írásaidat,erőt adnak!Remélem nemsokára a végcélhoz érhetek!
Mindent köszönök!
Zsóka
Nagyon tetszenek az írásaid! Sokat segítenek.
Ezt is értem, de Mi van, ha nem látom az értelmét annak ami történt?
Pedig keresem, 2,5 éve.
Örülök, hogy tetszenek. 🙂 A harcművészettel kapcsolatban ha rám vonatkozott a kérdésed, akkor a Bemutatkozás menü alatt írtam magamról (a taekwon-do az életem része kiskorom óta), ha általánosságban kérdezed, akkor mindenkinek mást jelent. Mindenkinek a saját útját.
Nagyon jo’k az elmélkedések …. de mit jelent az hogy “harcmüvész” ?