A Mindennapi Motiváció sorozat keretében eddig olyan emberek inspiráló történeteit olvashattátok, akiknek óriási nehézségekkel kellett megküzdeniük, és megmutatták, hogy a lehetetlen egy olyan szó, amit mindenkinek ki kell törölnie a szótárából. Ilyen volt a végtagok nélkül született Nick Vujicic, vagy az olimpiai álmot elveszítő, mégis győztesként távozó Derek Redmond is. Most egy olyan emberről lesz szó, akinek nem volt ilyen csapás az életében, mégis valami olyasmit vitt véghez, amire senki nem számított.
1983-ban járunk. Adott a világ egyik legkeményebb futóversenye, a Sydney – Melbourne Ultramaraton, a maga 875 kilométeres távjával. És adott egy 61 éves ausztrál farmer, aki a krumpliföldjén viselt melegítőjében és gumicsizmájában odaáll a rajthoz a többiek közé, majd egy lassú tempójú, sajátos, szinte csoszogó stílusú „futással” indul neki az embert próbáló versenynek.
A többi futó könnyedén lehagyja, és az első nap végén jócskán lemaradva éri az éjszaka. A futók alváshoz készülődnek; a legtöbbjük a 18 óra futás, 6 óra alvás stratégiáját követi. Csakhogy emberünk nem igazán tervezett be alvást, ő szépen halad tovább a maga tempójában. Mikor a többiek esznek, ő fut. Mikor a többiek alszanak, ő fut. A második nap reggelén már ő vezet, és a versenyt végül 5 nap 15 óra 4 perces idővel megnyeri, az addigi rekordon közel 2 napot javítva.
Cliff Young egy családi farmon nőtt fel, ahol a gazdálkodás mellett a birkák gondozása és terelése is feladata volt. Mindig, amikor nagy vihar közeledett, a farm 2000 birkáját össze kellett terelni, hogy biztonságban legyenek. Mivel szegény körülmények között éltek, lóra vagy gépjárműre nem volt pénze a családnak, így Cliff gyalog szaladva terelte össze a nyájat. Volt, hogy két vagy három napig szaladt, hogy az összes állatot begyűjtse még a vihar előtt. Alvásra nem volt idő. Ahogy ő fogalmazott: „Hiszek benne, hogy meg tudom csinálni ezt a versenyt, ez csak két nappal több. Öt nap. A birkákat három napig tereltem.”
A verseny után elmondta: azzal motiválta magát, hogy elképzelte, most is a birkákat kell összeterelnie, mielőtt a vihar megérkezik. Így volt képes végigcsinálni a 875 kilométeres versenyt jóval kevesebb alvással, mint a többiek. Az emberek egyből Aesopus „A teknősbéka és a nyúl” című meséjét látták megelevenedni, és hősként ünnepelték az addig szinte teljesen ismeretlen bajnokot.
A verseny fődíja, a győztesnek járó 10.000 dolláros pénzösszeg a szerény körülmények között élő farmer egész éves bevételének ötszöröse volt. Ő azonban úgy gondolta, nincs szüksége ennyi pénzre, ezért szétosztotta versenytársai és csapatának tagjai között.
A versenyről és Cliff-ről itt láthattok két érdekes video-t (angolul nem tudóknak is érdemes megnézni):
Cliff Youngnak látszólag semmije sem volt, ami a világ egyik legkeményebb versenyének megnyeréséhez szükséges. Valójában azonban minden megvolt, és ez a minden az elkötelezettség. Hitt önmagában, nem foglalkozott másokkal és az esélyekkel, és amikor a leggyengébbnek érezte magát, akkor sem adta fel.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
