Hanem azért, mert túl sokat. Jó eséllyel ez az oka a szenvedéseid többségének. Ezért nem haladsz úgy a céljaid felé, mint ahogy elképzelted. Ezért nem működik a párkapcsolatod már hosszú évek óta Ezért tudnak kicseszni veled mindenféle random emberek. És ezért nem boldogulsz a szeretteiddel sem. Mert túl sokat tudsz.

Ez így elég hülyén hangzik, ugye? Főleg abban a korban és szociális környezetben, ahol újabb és újabb divatos önfejlesztő hullámok csapkodják percenként az arcodba, hogy tanulj, fejlődj, ne állj meg egy pillanatra se. Mert még nem tudsz eleget az emberekről. Még nem tudsz eleget Önmagadról. Még nem tudsz eleget a világról. Még nem tudsz eleget a sikerről és a boldogságról. Még semmiről sem tudsz eleget. És nyilván ez az oka a küzdelmeidnek és a szenvedéseidnek.
De mi van, ha nem? Mi van akkor, ha azért vagy gondban, mert túl sokat tudsz? Mindjárt feloldjuk a dolog abszurditását, előtte azonban nézzük meg, hogy mi is zajlik körülöttünk – és ennek hatására bennünk is – jelenleg.

Vigyázz, csapda!

Huszonegyedik század. Magyarország. Nyitott kapuk a világra. Rengeteg fajta kulcs a zárt elmék nyitogatására. Ha megoldást keresel bármire, igen széles a kínálat. Elmehetsz egy önismereti tréningre, vagy egy motivációs előadásra. Választhatsz egy harcművészetet, jógázhatsz, űzhetsz démont, vagy meditálhatsz. Segíthet Neked terapeuta, coach, vagy kicsi TM szimbólummal kísért nevű világszenzációs módszerek nagy tudású mesterei. Választhatod az olcsóbbat, a jobbat, a gyorsabbat, a személyre szabottabbat, az alaposabbat – de csak utólag tudod meg, melyiket választottad.

Lehetőségek ezrei várnak Rád. Szerény mesterek tanítanak mély gondolatokat. Harsány szónokok mondják meg, hogyan követheted az ő útjukat. Z generációs szakértők és Zs kategóriás online tanfolyamok kopogtatnak közösségi média kunyhód virtuális ajtaján nap mint nap. Te választasz. Te választhatsz.

És mégis…A boldog emberek aránya valahogy nem nőtt a társadalmunkban. A problémák száma valahogy nem csökkent, miközben megoldásukra egyre több ígéret van. Mindenki lehet sikeres, mindenki lehet boldog, mindenki lehet szabad… csak valahogy elég gyenge a siker konverziós aránya. Elég kevés az olyan ember, aki számára mindez valóság, nem csak lehetőség marad. Akinek pedig sikerül, az hajlamos elfelejteni az odáig vezető utat.
Nemcsak azokról beszélek, akik a siker felé vezető útjukon arrogáns seggfejjé válnak (ők egy külön kategóriát alkotnak), hanem azokról is, akik látszólag ezt vagy azt a módszert alkalmazva valósították meg az álmaikat. Ők is könnyen felejtenek. Elfelejtik, hogy talán ők maguk is kipróbáltak sokféle utat – és végül nem azt választották, ami mindenkinek jó lehet, hanem azt, ami a saját személyiségükhöz illeszkedve működőképes volt számukra. És még azt is gyakran elfelejtik ezek a sikeressé vált emberek, hogy a sikerük csak részben múlt azon, amit megtanultak, és sokkal inkább azon, amit elfelejtettek.
Kicsit zavarosnak tűnik ez a gondolatmenet? Mindjárt megérted.

Egyszerűbben nehezebb

Szeretjük túlbonyolítani a dolgokat. Szeretjük elhinni, hogy ha a 423. csodamódszer sem működött, akkor az azért van, mert a problémánk túlságosan összetett ahhoz, hogy megoldható legyen. Ugyanakkor azt is szeretjük hinni, hogy nem vagyunk elég jók, és – ahogy a fogyasztói társadalom legújabb melléknyúlványaként nyiladozó önfejlesztő ipar egyik polipkarja megragad minket – a 424. csodamódszer kell nekünk ahhoz, hogy jóvá váljunk (bármit is jelentsen ez).

Persze, tele vagy lehetőségekkel, ha változtatni akarsz az életeden. Mégsem megy? Miért nem megy? Talán azért, mert ettől a Rád omló lehetőség-tehertől, a „szar vagyok, de jó lehetek” érzéstől, vagy éppen a tükör előtt ismételgetett „csodálatos vagyok” szlogenek ürességétől egy kissé meghasonlottál? Természetes folyamat ez is. Ha folyton az arcodba tolják, hogy legyél jobb, csináld ezt, válaszd azt, vásárold meg olcsón a boldogságodat, az egy idő után rohadtul frusztrálni fog. Nemcsak a bizalmadat veszíted így el a segítőkben és módszereikben, hanem a hitedet is Önmagadban.
De várj…
Nem lehet, hogy egyébként elég jó vagy? Nem lehet, hogy valójában nem bonyolítani kell az életedet, hanem úgy jársz jobban, ha inkább egyszerűsíted? Érdemes lehet eljátszanod a gondolattal csak egy pár percre. És akkor most jött el az ideje, hogy visszakanyarodjunk ahhoz, amit az elején mondtam: túl sokat tudsz, és ez bajba sodorhat.

Mert mit is felejtettek el azok az emberek, akik boldogok és – önerejükből – sikeresek lettek? Mi az, amit Te tudsz, de ők (már) nem? Nézzük meg sorra ezeket.

A képzeletbeli ketrec

Kezdjük egyből a legáltalánosabb tudással – ami a legalapvetőbb is egyben, hiszen életünk minden területére kihat. A boldog és sikeres emberek elfelejtették a beléjük nevelt korlátokat. Nem hallják már meg azokat a történeteket, amelyeket szüleik, nagyszüleik, vagy a környezetükben lévő más felnőttek meséltek – és amelyek arról szóltak, hogy mit lehetséges elérni és mit nem. Olyan korlátok ezek, amelyek ugyan tapasztalatokra épültek, ám ezeket a tapasztalatokat az emberek hitrendszere vetítette előre.

Ahogyan a Te tapasztalataidat is. Mert ha elhiszed, hogy nem lehet sikeres a vállalkozásod, vagy hogy nem vagy szerethető, vagy hogy az egész világ ellen egyedül kell harcolnod, akkor bizony nagyon nagy valószínűséggel igazad is lesz. Egész egyszerűen azért, mert mindent el fogsz követni annak érdekében, hogy megvédd a hitrendszeredet. Tudat alatt, természetesen.

A görcsös színészet

De nemcsak a korlátaikat felejtették el a sikeres emberek. Elfelejtették azt is, hogy mindenkinek megfeleljenek. Szembe mertek menni az oktatási rendszerünk egyik legfontosabb alapelvével: azzal, hogy mondd vissza, amit hallani akarnak Tőled. Megtanultak különbséget tenni vélemény és vélemény között. Megtanultak különbséget tenni bölcs segítők, jó szándékú aggódók, dilettáns fontoskodók és frusztrált kritikusok között, és csak az első csoportra figyelnek. A többiek véleményét pedig leszarják teljes lelki békével.

Nem dacosan. Nem önmagukat becsapva, hanem megértve azt, hogy a vélemény a legolcsóbb termék a világon. Olcsóbb, mint a marhatrágya, és legtöbbször a tápanyag is kevesebb benne. Persze a pszichopatákban sincsen megfelelési kényszer, de bennük empátia sincsen. A kettő pedig egészen mást jelent. Mert elfogadhatod és tisztelheted a másik ember gondolatát anélkül is, hogy azonosulnál vele.

A selejtes ember mítosza

A sornak még nincsen vége: a boldog, sikereket elérő emberek elfelejtették azt is, hogy a kudarcoktól rettegjenek. Azt ugyan nem felejtették el, hogy annak idején az iskolában még elégtelen osztályzat és elégedetlen kritizálás várta őket, ha elbuktak egy teszten, azt viszont elfelejtették, hogy az életük további bukásainál is büntetéstől kelljen tartaniuk.
Mert rájöttek, hogy a kudarc nem a személyüket minősíti, hanem az aktuális cselekedeteiket – és ez hatalmas különbség, amit csak kevesen ismernek fel. Ezért a boldog és sikeres emberek rettegés helyett a kudarcot is magukhoz ölelik, így válik az számukra mérföldkővé, mely a fejlődésüknek irányt mutat.

A papírból hajtogatott glória

Azok az emberek, akik megtalálták a boldogságukat, elfelejtettek még valamit: az ego-jukat. Leszoktak a gyermekkorunkban megtanult, és felnőttkorunkban tökélyre fejlesztett, mégis oly kicsinyes játszmákról, amelyekkel mérgezzük a kapcsolatainkat. Leszoktak arról, hogy megpróbáljanak bárkit is megváltoztatni – kivéve önmagukat. Leszoktak a sértődött duzzogásról, és leszoktak arról is, hogy másokkal szemben elvárásokat támasszanak.
Nem, nem bólogatnak idiótaként behódolva az elnyomóknak. Nem bújnak bele a „jó ember vagyok” jelmezébe öltöztetett áldozatszerepbe, és nem dőlnek be az érzelmi zsarolásnak sem, hanem egész egyszerűen őszintén kommunikálnak, és nem ego-ból hoznak meg döntéseket, hanem szívből, meggyőződéssel.

Még valami a terítéken?

Érted már, miért mondtam azt, hogy túl sokat tudsz? Hogy Te még tudod a korlátaidat, ismered a megfelelési kényszeredet, őrzöd a kudarcoktól való félelmedet, és időnként talán az ego-dat is dédelgeted. Olyan dolgokhoz ragaszkodsz, amiket egész nyugodtan elfelejthetsz. Nem könnyen, hanem nyugodtan. Mert ezektől megszabadulni bizony munkát jelent, méghozzá nem keveset.
Úgyhogy mielőtt felkeresed az újabb ismeretlen nevű, világszerte bizonyított csodamódszert a csak Neked szóló ajánlattal élve, mielőtt belerohansz az önfejlesztés csapdájába, miközben görcsösen halmozod az ismereteket, mielőtt a megvilágosodás titkát reflektorfényben megvilágított guruknál keresed, mielőtt az eddig megszerzett tudásodat kevesled, talán, tényleg csak talán, érdemes lehet megtanulnod elfelejteni egy csomó-csomó szemetet.
Mert talán Te is túl sokat tudsz még, ahogy szinte mindannyian. Talán Neked is van még mit elfelejtened. Azt mondják, mindenki hozott magával valamit, amitől meg kell szabadulnia. Szerintem nem kell. De érdemes. És ha elég mélyen nézel Magadba, talán a fentieken kívül találsz még ott mást is, amire semmi szükséged nincsen.

Egyszerűbb, de nehezebb

Sok segítő és sok út szolgálja hitelesen ezt a belső takarítást. Nem ellenük szólok. De sok olyan, önmagát segítőnek nevező embert is találsz, aki leginkább saját magának segít, nem Neked. Mert amióta divattá vált a spiritualitás, könnyű üzletté vált a segítés illúziója, foglalkozássá vált a véleményvezérkedés, és ritkasággá vált az önálló gondolkodás (miközben mindenki a saját egyediségét hirdeti valaki mást másolva), azóta nem az a legnagyobb veszély, hogy nem találsz megoldást a problémádra, hanem az, hogy elhitetik Veled, hogy megtaláltad.
Ezért nem árthat először minden fölösleges tudásodat elfelejtened, különben könnyen lehet, hogy pont azok miatt fogod újabb és újabb motivációs cirkuszokban hajtani ugyanazt a mókuskereket. Baromira motiváltan, egy tapodtat sem haladva előre.
Az üzletvadász legkönnyebb prédája a kétségbeesett ember. Neki könnyű ajánlani bármit, amit még nem ismer. De tudod, az élet szerintem egyáltalán nem olyan bonyolult, mint ahogy elhitetik Veled. Te sem vagy olyan nehéz eset. A fogyókúrád, a párkapcsolatod, a munkahelyed, az Anyukád, a legnagyobb dilemmád, és az összes problémád együttvéve sem olyan összetett, mint hiszed. Kétségkívül nehéz – hiszen ezért küzdesz vele –, de nem összetett.
És a valódi megoldások is általában ilyenek egyszerűek, de nehezek. Nincsenek túlbonyolítva, de erőfeszítést igényelnek. És legtöbbször nem azzal a kérdéssel kezdődnek, hogy „Mit nem tudok még?”, hanem azzal, hogy „Mi az, amit fölöslegesen cipelek?”

 

Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!

Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.

A hírlevél a legbiztosabb módja, hogy az elsők között értesülj az írásaimról, az előadásaimról, a workshopjaimról, a jótékonysági programjaimról és egyéb rendezvényeimről:

A "Kérem az infókat" gombra kattintással elfogadom az Adatkezelési tájékoztatót

AJÁNLAT

Írásaim

Mindennapi Motiváció – Noah Aldrich
Mennyi energiába kerülne megváltoztatni az egész világot? Rengetegbe, ha egyedül
Tovább
Előbb szűrd le a mocskot – avagy hogyan kezeld a rosszindulatú embereket
Az emberi kreativitás nem ismer határokat. Akár valami csodálatos dolog
Tovább
A hegyre vezető út
Vajon melyik a helyes út? Az, amelyik a fejedben él
Tovább
Mindennapi Motiváció – Soha nem késő élvezni az életet
Változás. Az emberek jelentős részének ezzel van gondja. Vagyis magával
Tovább
Mindennapi Motiváció – Noelia Garella
Amikor valakire azt mondják, hogy fogyatékkal élő, milyen érzéseket hoznak
Tovább
Veszélyes áldozatok – vigyázz, mert magukkal rántanak
Szörnyű látvány az, amikor valaki, akiről tudod, hogy többet, jobb
Tovább

One Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük