Mindennapi Motiváció – Daniel Kish

Képzeld el, hogy bármire képes vagy. Egy pár percre kapcsold most ki a tiltakozó agyadat, felejtsd el a beléd nevelt korlátokat, a számtalan racionális vagy annak tűnő érvet, a rengeteg „nem”-et, amivel életed során szembesülnöd kellett. Ez a pár perc az igenről szól. Igen, most képes vagy bármire, most szárnyalhat a fantáziád, és szárnyazhatsz vele Te magad is.

Túl merész dologra gondolsz? Nem baj. Tágítsd egy kicsit a fantáziádat, jót fog tenni. Persze úgy nehéz, ha azon gondolkozol, mi a fenének találok ki ilyeneket. Így nem megy. Egyből ellenkezünk, ha valami nem megszokott, ha valami kimozdítana a kényelmi zónánkból, vagy ha valami ellentmond annak, amiről eddig tanultunk vagy hallottunk.

„Miért?” – kérdezed Te. „Miért ne?” – kérdezek vissza én. Miért ne lehetne karok nélkül gitározni? Miért ne lehetne tolószékben búvárkodni? És miért ne lehetne vakon biciklizni? Pontosan ez utóbbit teszi Daniel Kish, az emberi echolokáció mestere.

Daniel alig egy évesen veszítette el a látását, és innentől kezdve egyszerű lehetett volna a történet: vakon nő fel, beletörődik abba, hogy amit mások megtehetnek – és talán tudatukban sincs, mennyi mindent –, az neki nem jár. Ő nem mehet ki félelem nélkül az utcára, nem főzhet magának vacsorát, és soha nem mehet csak úgy bringázni egyet. Egyszerű lett volna a történet, mégsem így lett – mert Daniel máshogy döntött.

Neki szüksége volt mindezekre az élményekre, és amit a legtöbben leküzdhetetlen akadályként könyvelnek el magukban, az neki csak egy kihívás volt – egy megoldandó feladat. Nagyon nagy feladat, de közel sem lehetetlen. Daniel Kish kifejlesztette magában azt a képességet, amivel leginkább a denevérek esetében találkozhatunk: visszhang alapján tökéletesen tájékozódik a térben. És hogy vakon is fel lehet pattanni a bringára, azt az alábbi videó is bizonyítja.

Képzeld el, hogy bármire képes vagy – így kezdtem a gondolatmenetet, és ha ezt tényleg megtetted, akkor már túl vagy az első és egyúttal legfontosabb lépésen. A következő lépés pedig az, hogy elkezded megvalósítani az álmaidat. Nem egyből mindent, hanem fokozatosan haladva a cél felé. Lesznek, akik megpróbálnak visszatartani, de az a legfontosabb, hogy Te magad ne legyél köztük. Igen, vannak korlátaid. Igen, az időd véges. De a legtöbb dolog, amit Te korlátnak hiszel, nem az. Az emberi agy csodálatosan működik, és ha ebben bármikor elbizonytalanodnál, gondolj arra az emberre, aki szemek nélkül képes „látni”, és aki képességét már világszerte több száz vak gyermeknek megtanította.

Mary Poppins szavait kölcsönözve:

Tökéletes zárszó ez egy olyan ember történetéhez, aki mert nagyot álmodni, és kezébe vette az ásót, hogy kitartó, következetes munkájával megvalósítsa azt, amit a fejébe vett. Legyél Te is ilyen ember.