Vannak emberek, akik tisztában vannak vele, hogy mi lehetséges, és mi lehetetlen. És vannak emberek, akiket ez egyáltalán nem érdekel – csak csinálják, amit a fejükbe vettek, és megvalósítják azt, amiről a legtöbben tudni vélik, hogy lehetetlen. Ők vannak kevesebben. Ők azok, akik hajlandóak rengeteg munkát és energiát fektetni az álmaik megvalósításába, és ők azok, akik nem hagyják, hogy bárki vagy bármi visszahúzza őket.
Ilyen ember Lauren Watson is. Miután 19 évesen súlyos autóbalesetet szenvedett, 6 hónapig tartó kórházi kezelése alatt gyakorlatilag mindent újra kellett tanulnia. Gerincsérülése következményeként deréktól lefelé lebénult: lábai mozgás- és érzékszervi képességeinek nagy részét elveszítette. Szembesülnie kellett a ténnyel: ezentúl tolószékhez kötött életet fog élni.A kórházból kikerülve 10 évig küzdött a rehabilitációval, ám a fizikoterápiás foglalkozások folyton arra emlékeztették, hogy más mint a többiek, és beszűkült életet él. Miután orvosa azt tanácsolta, hogy találjon olyan elfoglaltságot, amiben örömét leli, Lauren elhatározta, hogy belevág valami egészen újba. Azt viszont senki nem gondolta, hogy ekkora ugrás következik.
Lauren-ben egy légtornász bemutatót látva fogalmazódott meg a gondolat: „Ez lehetetlennek tűnik számomra. De ha ezt meg tudom csinálni, akkor bármire képes vagyok.” Így is tett. Megcsinálta.
Rengetegen próbálták lebeszélni róla (még a saját orvosa is), és hónapokig keresgélt olyan légtornász iskolát, amelyik egyáltalán hajlandó vele foglalkozni. És ezután sem ment minden simán: fél évig csak nagyon lassan és kínkeservesen haladt. Eközben viszont egyrészt szép fokozatosan megerősítette a karjait és az egész felső testét, másrészt egyre jobban megismerte saját testének működését. Kreativitása is sokat fejlődött: a mozdulatokat, a testhelyzeteket és az eszközöket is úgy módosította, hogy testi képességeinek hiánya ne okozzon hátrányt számára. Az eredmény önmagáért beszél.
(h/t: instagram)
És ilyen egy tolószékes lány, amikor semmi más nem számít, csak az álmai (az előadás 1:10-től kezdődik):
Lauren két év alatt megvalósította, amit szinte mindenki lehetetlennek gondolt: sikeres légtornásszá vált, és azóta már cirkuszban és zenés videóban is szerepelt. Ahogy a legtöbb olyan ember, aki igazán nagyszerű dolgokat valósít meg, Lauren sem kizárólag önmagáért dolgozott és dolgozik a mai napig: szeretne minél több mozgássérült társának reményt és hitet adni ahhoz, hogy merjék megvalósítani az álmaikat.
Sokat segítettek neki azok az emberek is a környezetében, akik megpróbálták őt visszahúzni: miattuk még keményebben próbálkozott. Mert nem volt hajlandó kétellyel és félelmekkel élni, és ahogy ezt nagyon szépen meg is fogalmazta: “Ha feladod, az egész hátralévő életedet úgy töltöd, hogy mi lett volna, ha…”
Ennyi a lényeg. Nem az számít, hogy mid nincsen, hanem az, hogy mit tudsz kihozni abból, amid van. Sokkal többet, mint azt a legtöbb ember gondolná.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Szia Gabor 🙂
“Amit az emberi elme el tud kepzelni, azt meg is tudja valositani.” Ez egy roppant helytallo igazsag!!
Latsd: a sok felfedezest, az ismeretlen helyekre valo eljutast. Az emberi erofeszites hatarai folyamatsan bovulnek. Mindig lesz a jonal is jobb.
Es aki valoban bizonyitani akar, hogy o teljes erteku ember, azt semmi es senki nem tudja megallitani. Ez is bizonyitott teny. Az emberi kepessegek is hatartalanok, bar nem minden ember kepes a benne rejlo ertekeket felszinre hozni. Egy tragedia, vagy egy igazan mely megrazkodtatas megtudja valtoztatni a szemleletet, az meg a hozzaallast. Igy konnyebben felszinre jonnek a kepessegek. Bar azt gondolom ez ember fuggo, sot nagyon is. Vagy csak felfogas kerdese??
De ez cask az en meglatasom.
Udvozlettel Rozika.