Az emberek többsége olyan, mint az ecetbe mártott uborka: hamar besavanyodik. Talán mi is a folyamatosan minket érő külső hatások miatt tesszük, de lehet, hogy csak egy ostoba mintát követünk tudatlanul. Egy olyan mintát, amely szerint aki sokat megélt, annak szenvednie kell, és az életkor előrehaladtával minden szempontból lefelé vezet csak út.
Lehet persze így is élni – már ha ezt merjük életnek nevezni –, de lehet más döntést is hozni. Ez ugyanis döntés kérdése – akár tudatosan, akár teljesen tudattalanul hozzuk meg magunkban.
A körülményeinket nem mindig mi határozzuk meg, de a hozzáállásunkat igen. Ez pedig minden külső tényezőnél többet számít a boldogságunk és a testi-lelki egészségünk szempontjából. Van, aki végtagok nélkül is teljesebb életet él, mint a legtöbben két karral és két lábbal, mégis ez utóbbiak mondják egészségesnek magukat. Pedig nincs betegebb ember annál, akinek a lelke beteg.
Sokan az életkorukra és az állítólag azzal járó betegségeikre hivatkozva élnek besavanyodott életet – mintha a szenvedés és a panaszkodás kötelező velejárója lenne az idősödésnek. „Öreg vagyok én már ehhez! Jaj, hát örülök, ha élek! Korral jár, tudod, hogy van ez!”
Nem, nem tudom. És alapvetően nem azért, mert még fiatal vagyok, hanem azért, mert vannak olyan idős emberek, akik tényleg örülnek, hogy élnek. Nem ironikusan, hanem szívből. Nem panaszkodva, hanem lehetőségeket keresve. Nem a napjaikat túlélve, hanem az álmaikat megélve.
Ilyen ember Rafael Vera is. A 72 éves spanyol férfi az életkort csak egy számnak tekinti, semmi többnek. Nemrég egy konditerem látogatóit viccelte meg: egy olyan társadalmi kísérletben vett részt, amely a fiatalok idősekhez való hozzáállását hivatott vizsgálni – és egy kicsit meglepni őket, hogy ne ragaszkodjanak annyira az előítéleteikhez. Érdemes megnézni ezt a rövid videót, már csak az arckifejezések miatt is.
Lehet így is élni. Nem kötelező az évek múlásával besavanyodni. Igen, változik a világ, változunk benne mi magunk is, sikereinket és kudarcainkat azonban az határozza meg, hogy mit kezdünk a változásokkal. Aki görcsösen ragaszkodik a berögzült hitrendszeréhez, azt sok pofon éri, ráadásul egyre nagyobbak. Aki viszont nem hagyja abba a fejlődést az életkorára, az adottságaira, vagy a külső körülményekre hivatkozva, az csodálatos dolgokat tud elérni. Olyan dolgokat, amik a beletörődő többség számára csodának tűnnek, de aki az álmait éli, annak teljesen természetesek.
Az életünk egy lehetőség. Egyszeri, megismételhetetlen. El lehet pazarolni ezt a lehetőséget, de visszakapni nem lehet.
Gábor!
Nagyon köszönöm neked és ennek az örök fiatal embernek is !!!!
Egyszerre sírtam és nevettem….mennyire “dobozokban” gondolkodunk.
Azt hiszem a saját korom is akkor zavar,ha számként más a hozzám állás,mint mielőtt,miután elárulnám.
Hál’ Istennek ,a géneknek és ,hogy nem vagyok hajlandó a koromnak és problémáimnak megfelelően kinézni,gyakran meglepődnek ,ha kiderül …..de mától újra erősebben tornázom! 🙂
Boldog ünnepeket kívánok neked Gábor és minden “felhasználónak”,aki gyűjti a szépet az inspirálót!!!!!!
Köszönjük a sok írást!
Ildikó
Kedves Gábor!
Én Anyukámnak fogom megmutatni ezt az írást, mert Ő sajnos pontosan olyan életet él amilyet leírtál. Szeretnék Rajta segíteni Úgyhogy meg kell Neki muatnom.
Tisztelettel: Fürj Miklós
Ui.: Legyen Neked is gyönyörű a napod a heted a hónapod és az egész életed.