Sokszor bele sem gondolunk abba, hogy mennyi lehetőség áll rendelkezésünkre az életünkben. Természetesnek vesszük azt, amink van, és hajlamosak vagyunk olyan dolgok miatt panaszkodni, amelyeknek nincs sok jelentősége. Főleg akkor, amikor találkozunk egy olyan emberrel, akinek nem adatott meg ennyi lehetőség. Vagy azért, mert így született, vagy pedig azért, mert egy súlyos tragédia árnyékolta be az életét.
Cliff Devries-nek nagy tervei voltak. Tehetséges műugróként olimpiai részvételről álmodott, és keményen edzett is azért, hogy ez megvalósuljon. Életútja azonban egészen más irányba fordult, amikor 22 évesen agydaganatot diagnosztizáltak nála. A fiatalember teljesen összeomlott. Nemcsak az olimpiai álmát veszítette el, de kis híján az életét is.Egy 13 órás műtét során sikeresen eltávolították agyából a tumort, azonban jobb oldalára lebénult. Feladhatta volna. Dönthetett volna úgy, hogy szobanövényként vegetálja végig egész hátralévő életét – és meg is értette volna mindenki, ha ez következik. De nem ez következett. Cliff nem érte be ennyivel. Nem volt hajlandó beletörődni a vereségbe, az álmai elvesztésébe, és egy olyan életbe, amiben nem talál örömöt.
A 22 évvel ezelőtt történt tragédia nem tudta megállítani. Továbbra is a szenvedélyének él, csak most már máshogy: műugrást tanít a Rochesteri Műszaki Egyetem diákjai számára, és amellett, hogy tanárként újabb és újabb sikereket ér el, még valami csodálatos dolgot művel. Egy évtizede már, hogy eldöntötte: nem szakít teljesen az aktív sporttal, hanem féloldali bénulása ellenére át akarja még élni azt az élményt, amit aktív sportolóként egész életére a szívébe zárt.
Azóta minden egyes évben a születésnapján megvalósítja a lehetetlent. Nehéz lenne szavakkal leírni azt, ahogy a jobb oldalára lebénult férfi felmászik a létrán, rálép az ugródeszkára, és azt csinálja, amit a legjobban szeret. Ez a rövid, de annál csodálatosabb videó többet mond bármennyi szónál.
Több szempontból is megragadó ez a néhány perces jelenet. Cliff-et 20 éves fia – aki maga is műugró – segíti fel a létrán, és ő az, aki ott ál mögötte, amikor a lába megbicsaklik. A medence szélén boldogan ugráló gyermek pedig Cliff 5 éves kislánya, aki az ugrás után elmondta, mennyire büszke az apukájára. Cliff pedig azt, hogy rendkívül hálás azért, hogy szerettei ilyen lelkesen és kitartóan támogatják az álmai megélésében. Idáig tud repíteni valakit az, ha hisznek benne.
(h/t: people)
Azért is csodálatos ez a jelenet, mert Cliff szembe mert menni a félelmeivel. Az ugródeszkán állva még egyet akart lépni előre, ám elvesztette az egyensúlyát, és kis híján leesett. Mégsem adta fel, nem hozatta le magát, hanem visszaállt, felkészült, és elrugaszkodott.
Az ugrása után arról is beszélt, hogy számos ijesztő kimenetel átfutott az agyán, de újra át akarta élni azt, amitől igazán érzi, hogy él – és ez sokkal fontosabb volt számára, mint a félelmei. Több mint két évtizede építi újra nulláról az életét, és nem hajlandó már megalkudni.
Mert lehet így is élni. Élni, nem csak létezni.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Korábban írtam a motiváció szerepéről, a külső és belső motiváció
Tovább
Boldogság – egy mindenkiben élő vágy, egy olyannyira keresett lelkiállapot,
Tovább
Képzeld el, hogy azt csinálod, amit szeretsz. Nem érdekel, hogy
Tovább
Jövőre más lesz. Jövőre több erőm lesz, kitartóbb leszek. Boldogabb
Tovább
Mindig kellenek példaképek, melyek húzó erők, mivel előttünk járnak bátorságban,akaratban.Jézus is követésre hívja el az embert, azért mondja, hogy csak általam mehettek az atyához.Nekem a gimnáziumi élményeim alapozták meg nagy magyar reformereink példaképeit,aztán az élet iskolájában gyakorlatot szerezve rájöttem,hogy szinte lelkesedésben, aktivitásban,kultúrában ösztönösen követem Petőfit és társait.Mai napig minden évben elolvasom Kossuth,Petőfi,Jókai életét, általuk merítek lelki erőt,plusz anyám dicsőséges munkás életéből, mert ő teljes életet élt anyaként,társként és közösségi lényként is.Érdekes, amikor egy korábbi korban élő személy még ma is / egyszelű,de intelligens ember !/ kisugárzó hatással van szellemileg az utókorra, holott hétköznapi életet élt az illető, igaz benne szunnyadt a tehetség / vers írásban kitűnő volt !/,de az akkori szegény életvitelben csupán a munka hőse lehetett., mégis őt értékelem nagyra fiatalkori tudósom /Madame Curie/ helyett.Én hiába tanulok élethosszig tartó időben, nem tudom anyámat utolérni, pedig követem őt sok mindenben..,de bölcsességben még kevésnek bizonyulok, nehezen szerzem meg a gyakorlati élet tapasztalatot.Nekem ebben a férfi akaratban a következetesség tetszik, hogy tűzön-vízen át megvalósítja az álmát.Igaz az, hogy minden fejben dől el,elképzeli, hogy leugrik a magasból a vízbe,és valóság lesz az álom.
NAGYON MEGHATÓ ÉS CSODÁS EZ AZ EMBERI AKARAT AZ ÉLNIAKARÁSRÓL !!
GRATULÁLOK A CIKKHEZ !!
Nagyszerű küzdelem,nagyszerű győzelem.Példa érték sorstársai számára,de mások számára is.
Fantasztikus!!!!
Kedves Gábor!
Azt gondolom, nagyon sok erőt lehet meríteni az írásaiból és ebből a videóból is!!
Köszönet a munkájáért és gondolataiért!!
Éva