Képzeld el, hogy hiányzik az egyik karod. Képzeld el, hogy így próbálsz boldogulni egy olyan világban, ahol az emberek többsége arról panaszkodik, hogy két kéz is kevés nekik, annyi dolguk van. Hogyan tudnád ellátni fél karral a napi teendőidet? Mennyi lemondással járna így az életed? Mennyi mindenben korlátozna a hiányosságod?
És most képzeld el, hogy a másik karod is hiányzik. Nincs. Soha nem is volt. Karok nélkül születtél, és esélyed sincs arra, hogy az „egészséges” emberekhez hasonlóan teljes életet élj. Hátrányból indulsz, és örök hátrányban maradsz. Illetve várjunk csak…
Van itt egy hölgy (pontosabban nem itt, hanem Teheránban), aki éppen ilyen helyzetben van. Fogyatékkal él – mondjuk rá arrogáns és ostoba ítéletet hozva, mert még ha csak tudat alatt is, de önmagunknál kevesebbnek gondoljuk őt. Hiszen nincsenek karjai! Két karral kevesebb, mint én vagyok.A hölgy neve Zohreh Etezad Saltaneh. Egy születési rendellenesség következtében nem fejlődtek ki a karjai. De ez már régen volt, több mint 50 éve. Fél évszázadot így élt le, és most talán már azon járnak a gondolataid, hogy vajon milyen élet lehet az ilyen. Szánalmas? Gyötrelmes? Szomorú?
Egyik sem. Teljes élet, olyan teljes, mint bármelyikünké. Zohreh hamar rájött, hogy „fogyatékossága” csak akkor jelent valódi korlátokat az életében, ha ő így dönt. De másként döntött. Úgy döntött, hogy nemcsak olyan életet él, mint bárki más, hanem még ennél is többet hoz ki a saját életéből: megvalósítja az álmait.
Zohreh amellett, hogy a lábait használva tökéletesen ellátja a hétköznapi teendőit (igen, még főz is), egészen kicsi kora óta fest. Amint édesanyja felfedezte kislánya tehetségét, ecsetet adott a lábába (ugye milyen furcsán hangzik? Szokjuk csak…), és így vált mára Zohreh világszerte elismert festőművésszé. A festésen kívül perzsaszőnyegek szövésében is megéli álmainak megvalósulását, és úgy él, hogy semmiről sem kell lemondania csak azért, mert nincsenek karjai.
Lehet teljes életet élni testi „fogyatékossággal”? Nemcsak lehet, hanem érdemes is. Zohreh pedig annyira teljes életet él, hogy vele élő idős édesanyját is ő látja el. Igen, az az ember, akit sokan fél embernek gondolnak, képes gondoskodni egy másikról is. Mert csak az nem teljes ember, aki ezt elhiszi magáról.
És mindeközben sokan vannak olyanok, akik most is éppen őrizgetik a kifogásaikat, hogy miért nem indulnak el megvalósítani az álmaikat. Ők az igazi fogyatékosok.
Nagy köszönet Eninek, hogy felhívta a figyelmemet Zohreh történetére. 🙂
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim