Annak idején könnyen ment. Az új, a szép, az izgalmas mindig vonzó. Akkor is, ha le akarnak beszélni róla. Akkor is, ha körülötted minden más rosszul alakul. Akkor is, ha fáradt vagy, mert alig alszol. Akkor is, ha a világ összes észérve ellene szól.
Egyszerűen csak beleszerettél, és nem érdekelt, hogy ki mit gondol, vagy hogy mi lesz. Egyszerűen csak megélted azt, ami van, és belelazultál az életbe. Beleszerettél egy mosolyba, beleszerettél egy dallamba, beleszerettél az együtt nevetésbe, beleszerettél a gondoskodó figyelembe.
Aztán mindez elkopott idővel. Nem a mosoly, nem a dallam, nem az együtt nevetés vagy a gondoskodó figyelem… hanem benned a szerelem. Először az kopott meg, és csak utána tűnt el a többi is vele.
Unalmassá vált a csoda. Bekapcsolt a robotpilóta, és azt hitted, hogy ami a Tiéd, arra létezik garancia. Azt hitted, hogy bármi is a Tiéd, és az is marad.
Mert csodálni csak azt szokás, amit meg kell szerezni. Csodálni egy arcot, csodálni egy tájat, csodálni egy érzést, csodálni egy lelket addig tart, amíg a mindennapjaid része nem lesz. Utána már nem érdekes. Utána már keresel valami újat, amit csodálni lehet, vagy mechanikusan éled tovább az életedet. Már csak emlékek között élsz, nem a valóban – és ezzel jó előre megágyazol a koporsódban.
Pedig olyan keveset láttál még belőle! A mosolyból, amiről azt hiszed, ismered. Az együtt nevetésből, amivel bármikor feltölthetnéd a lelkedet. A tevékenységből, amiben magadat már profinak képzeled. Az emberekből, akikkel megosztod az életedet. Önmagadból, akivel évtizedek alatt sem sikerült igazán jóban lenned.
Szeress bele újra! A lányba vagy a fiúba, a csendbe és a dallamba, a látványba és a láthatatlanba. Szeress bele újra a léptekbe, az érintésbe, a lélegzetvételbe. Szeress bele újra a csodába, mely nem újdonsága által csoda, hanem attól, hogy van. Pusztán attól, hogy létezik, és neked részed lehet a létezésében.
Szeress bele újra, mert amíg ez nem megy, addig láncra vert szívvel menetelsz a temetőbe. Szeress bele újra a mostba – ne a múltba vagy a jövőbe. Szeress bele újra az Életbe…
…mert tudod, ez nem a körülményektől függ, hanem döntés kérdése.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Megtanulni járni nem könnyű feladat. Lábak nélkül főleg. De még
Tovább
Vannak dolgok, amiken nem sokat gondolkodunk. Nem tulajdonítunk nekik nagy
Tovább
Megértem, hogy szeretnéd tudni. Elvesztetted a csatát, összeomlott az életed
Tovább
Talán érezted már azt Te is, hogy az akadályok, amikkel
Tovább
Nem mindig könnyű azokkal, akiket szeretünk. Általában a hozzánk legközelebb
Tovább
Mennyire így van…elfelejtünk a mában élni. Jó ez a jelző “robot pilóta üzemmód” szinte csak ebben módban tevékenykedünk. Pedig a napi rutint is lehet megéléssel végezni.