Amíg élünk, remélünk – tartja a régi mondás. Ez igaz is, de arról nem szól senki, hogy mindez kevés. Sokan kapaszkodnak a reménybe, amikor valami olyan akadállyal szembesülnek, amivel nem tudnak mit kezdeni. Marad a remény, hogy sikerülni fog, hogy minden jól alakul.
Reméled, hogy jól sikerül a vizsgád… Reméled, hogy találsz megfelelő munkát… Reméled, hogy megtalálod életed párját… Reméled, hogy a kórházban fekvő szeretted meggyógyul… A remény végigkíséri életedet – van, hogy csendben megbújva mélyen, és van, hogy már úgy érzed, nem maradt más, csak a remény.
„Remélem” – sokszor hallod ezt a szót, és mondod Te magad is. És közben azt hiszed, ez így van jól, hiszen most ez a legtöbb, amit tehetsz. De tévedsz. Amikor csak remélsz, akkor nem küzdesz a célodért, hanem vársz. Vársz, hogy majd valaki vagy valami helyetted elvégzi a munkát, és Te megkapod annak eredményét. De senki más nem felel az életedért, csak Te magad. Senkinek nem feladata, hogy elvégezze a munkát helyetted és valóra váltsa a reményeidet. Nem adhatod ki a felelősséget a saját kezedből.
Remélni kell, a remény fontos. De ha csak a reményre építesz, akkor már feladtad. A lelked már meghalt, vagy ott áll a küszöbén. Amikor komoly kihívással találod szemben magad, két dolgot tehetsz. Választhatod a puszta reményt, a bénult tehetetlenséget, és várhatsz magadba roskadva, hogy valami történjen. Vagy dönthetsz úgy, hogy cselekszel. Küzdesz, erős maradsz és megteszel mindent, amit tudsz – ami sokkal több, mint képzeled. A Te döntésed – és egyúttal a Te felelősséged is –, hogy feladod-e, vagy hiszel a célodban és harcolsz érte akkor is, amikor senki más nem hisz benne.
A szavainknak ereje van. A szavaink formálják tudatunkat, a tudatunk pedig az életünket. Ha mindig csak reméled, hogy sikerül, amit szeretnél, akkor benned marad a kétely. Az agy olyan, mint egy virágoskert; amit elültetsz, az fog nőni benne. Ha virágokat – pozitív gondolatokat és magabiztosságot – ültetsz, akkor azok fognak nőni a kertedben. Ha viszont hagyod, hogy a gaz – a félelem, a negatív gondolatok és a kétely – megmaradjon, akkor egy idő után megfojtja a virágaidat.
A „remélem” kevés. Ha csak a reményből táplálkozol, örökké sovány maradsz. Tudd, hogy sikerülni fog! Legyél benne egészen biztos! Ne hagyd, hogy a félelmeid utat törjenek maguknak! Igen, van, hogy látszólag nem tudsz semmit tenni. Előfordul, hogy nagyrészt nem rajtad múlik, mi fog történni. Amikor például a szeretteidért aggódsz, úgy érzed, tehetetlen vagy. Remélsz, vársz és félsz. Pedig valamit mindig tudsz tenni! És lehet, hogy pont az a kicsi hiányzik, amit Te hozzá tudsz adni. Ha nem sajnálatot lát rajtad a másik, hanem azt, hogy küzdesz érte, hiszel benne és nem adod fel, akkor erős marad ő is. Amikor pedig a saját életedről van szó, akkor a kormánykerék még inkább a saját kezedben van.
Amíg élünk, remélünk – de ha csak remélünk, nem élünk.
Ezt az írást egy lány inspirálta, aki most az életéért küzd. Még nem tudja, hogy érte írok, de érzi. És győzni fog – mert nem adja fel, ahogy én sem.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Most talaltam Meg az oldalt. Nagyon tetszik ,sokat tanulok belle. Koszonom neked?
Köszönöm szépen Edina, nagyon örülök, hogy hasznosak az írásaim. 🙂
Nagyon szép napot kívánok!
Nagyon tetszik az oldal!Az összes cikket elolvastam!Sokat tanultam belőle!