Amíg élünk, remélünk – tartja a régi mondás. Ez igaz is, de arról nem szól senki, hogy mindez kevés. Sokan kapaszkodnak a reménybe, amikor valami olyan akadállyal szembesülnek, amivel nem tudnak mit kezdeni. Marad a remény, hogy sikerülni fog, hogy minden jól alakul.
Reméled, hogy jól sikerül a vizsgád… Reméled, hogy találsz megfelelő munkát… Reméled, hogy megtalálod életed párját… Reméled, hogy a kórházban fekvő szeretted meggyógyul… A remény végigkíséri életedet – van, hogy csendben megbújva mélyen, és van, hogy már úgy érzed, nem maradt más, csak a remény.
„Remélem” – sokszor hallod ezt a szót, és mondod Te magad is. És közben azt hiszed, ez így van jól, hiszen most ez a legtöbb, amit tehetsz. De tévedsz. Amikor csak remélsz, akkor nem küzdesz a célodért, hanem vársz. Vársz, hogy majd valaki vagy valami helyetted elvégzi a munkát, és Te megkapod annak eredményét. De senki más nem felel az életedért, csak Te magad. Senkinek nem feladata, hogy elvégezze a munkát helyetted és valóra váltsa a reményeidet. Nem adhatod ki a felelősséget a saját kezedből.
Remélni kell, a remény fontos. De ha csak a reményre építesz, akkor már feladtad. A lelked már meghalt, vagy ott áll a küszöbén. Amikor komoly kihívással találod szemben magad, két dolgot tehetsz. Választhatod a puszta reményt, a bénult tehetetlenséget, és várhatsz magadba roskadva, hogy valami történjen. Vagy dönthetsz úgy, hogy cselekszel. Küzdesz, erős maradsz és megteszel mindent, amit tudsz – ami sokkal több, mint képzeled. A Te döntésed – és egyúttal a Te felelősséged is –, hogy feladod-e, vagy hiszel a célodban és harcolsz érte akkor is, amikor senki más nem hisz benne.
A szavainknak ereje van. A szavaink formálják tudatunkat, a tudatunk pedig az életünket. Ha mindig csak reméled, hogy sikerül, amit szeretnél, akkor benned marad a kétely. Az agy olyan, mint egy virágoskert; amit elültetsz, az fog nőni benne. Ha virágokat – pozitív gondolatokat és magabiztosságot – ültetsz, akkor azok fognak nőni a kertedben. Ha viszont hagyod, hogy a gaz – a félelem, a negatív gondolatok és a kétely – megmaradjon, akkor egy idő után megfojtja a virágaidat.
A „remélem” kevés. Ha csak a reményből táplálkozol, örökké sovány maradsz. Tudd, hogy sikerülni fog! Legyél benne egészen biztos! Ne hagyd, hogy a félelmeid utat törjenek maguknak! Igen, van, hogy látszólag nem tudsz semmit tenni. Előfordul, hogy nagyrészt nem rajtad múlik, mi fog történni. Amikor például a szeretteidért aggódsz, úgy érzed, tehetetlen vagy. Remélsz, vársz és félsz. Pedig valamit mindig tudsz tenni! És lehet, hogy pont az a kicsi hiányzik, amit Te hozzá tudsz adni. Ha nem sajnálatot lát rajtad a másik, hanem azt, hogy küzdesz érte, hiszel benne és nem adod fel, akkor erős marad ő is. Amikor pedig a saját életedről van szó, akkor a kormánykerék még inkább a saját kezedben van.
Amíg élünk, remélünk – de ha csak remélünk, nem élünk.
Ezt az írást egy lány inspirálta, aki most az életéért küzd. Még nem tudja, hogy érte írok, de érzi. És győzni fog – mert nem adja fel, ahogy én sem.
Kocsis Gábor vagyok, mentális segítő, űrkutató mérnök, harcművész, stroke túlélő, a Beszélgetések a Kutyámmal c. könyv írója, a hasznaldfel.hu oldal létrehozója és írója. De ezek csak címkék. Sokkal fontosabbnak tartom azt, amiben hiszek: minden tapasztalatodat fel tudod használni önmagad fejlesztésére és az életed szebbé tételére. Ezt a szemléletet tanítom érthető formában, hatékony módszerekkel.
Írásaim
Véletlen. Szerencse. Rendkívüli tehetség. Abnormális állapot. Ilyen vagy ehhez hasonló
Tovább
Az egyik legsúlyosabb bűncselekmény, amit ember ember ellen elkövethet az,
Tovább
A válság legfontosabb tulajdonsága az, hogy jóban van bármely igeidővel:
Tovább
Van egy álmod. Valami, ami igazán fontos számodra. Valami, ami
Tovább
Most talaltam Meg az oldalt. Nagyon tetszik ,sokat tanulok belle. Koszonom neked?
Köszönöm szépen Edina, nagyon örülök, hogy hasznosak az írásaim. 🙂
Nagyon szép napot kívánok!
Nagyon tetszik az oldal!Az összes cikket elolvastam!Sokat tanultam belőle!