Van, hogy minden összeomlik. A céljaidba és önmagadba vetett hited, a sikereid, az erőd – mindez már csak egyre halványodó emlékkép. Egy szertefoszló álom, ami nem motivál már többé, csak elkeserít és mérhetetlenül fáj. Fáj, mert kudarcot vallottál, de ami még jobban fáj, az az, hogy elfogyott az erőd.
Pedig mindent megpróbáltál: küzdöttél, soha nem adtad fel, hittél benne, hogy sikerülni fog, minden erődet beleadtad. Eddig mindig felálltál újra és újra, de már nem megy. Most már nem. Nincs több tartalékod, nem tudsz már újra erős lenni.
De az életösztön szikrája még mindig ott van benned mélyen, és valami egészen halkan azt súgja: ne add fel. Magadban már nem tudsz hinni, de valami halvány remény még arra késztet, hogy kétségbeesetten keress valamit vagy valakit, aki erőt adhat Neked. És felteszed a kérdést, amire fogalmad sincs, ki és mit fog válaszolni: De honnan szerezzek erőt?

erotlen

Többször kaptam már nagyon kedves visszajelzéseket, hogy mennyi erőt adtam valakinek egy-egy írásommal. Nagyon sokat jelent számomra minden pozitív visszajelzés, és nagyon örülök nekik, de ez a fenti állítás konkrétan nem igaz. Én nem adtam erőt senkinek. Nem tudok erőt adni senkinek. Ez nem így működik. Mert az erő soha nem kívülről jön.
Amikor életed mélypontján, gyengén, reményvesztetten, a szakadék szélén lógva felteszed a kérdést, hogy vajon honnan szerezz erőt, akkor az életed azon fog múlni, hogy egy rossz kérdésre jó választ kapsz-e. Igen, rossz a kérdés. Kaphatsz rá jó választ, de egyáltalán nem biztos, hogy azt fogsz kapni bárkitől is. Nem jól tetted fel a kérdést. Nem kell erőt szerezned. Nem is tudsz erőt szerezni mástól. Csak használnod kell, ami benned van. Mert ott volt benned végig, és ott van most is minden erő, amire szükséged van.
Ezt most még talán nem látod. Most csak azt érzed, megfojt a fájdalom, és tehetetlenül keresed azt a fűszálat, amibe kapaszkodhatsz. De egy valamit tudj: soha nem azért veszít valaki, mert nincs ereje, hanem azért mert azt hiszi, nincs ereje, és feladja a harcot. Sokan csak azért gyengék, mert nem éri őket elég intenzív hatás ahhoz, hogy kikényszerítse belőlük azt az erőt, ami bennük van. De vannak olyanok is, akiket túl sok intenzív hatás ért, és már úgy érzik, nem bírják el ezt a terhet. Ilyenkor elhangzik egy-egy bölcselet, hogy isten, a sors, az élet – ki miben hisz – pont annyi terhet rak az emberre, amennyit el tud viselni. De ez hülyeség, értelmetlen magyarázkodás. Senkinek nem érdeke, hogy grammra pontosan kimérje azt a szörnyűséget és szenvedést, amit még éppen hogy csak el bírsz viselni, nehogy már jó legyen az életed.
Valójában arról van szó, hogy a világot, ezt az élő szervezetekből álló ökoszisztémát összességében nem érdekli, hogy kit mekkora fájdalom ér. Az erős fennmarad, a gyenge elpusztul. Ha most éppen Neked jutott a szenvedés, akkor így jártál. Én is jártam így, jártam közel a halálhoz, látszólag minden ok nélkül szenvedtem el egy stroke-ot, elbuktam sokszor, veszítettem el számomra fontos embereket és dolgokat. De amikor az életed a tét, akkor nem számít semmilyen ideológia, hogy miért történt veled mindez – ahogy az erdőben neked rontó medvén sem kezdenél el gondolkodni, hogy vajon tényleg szét akar tépni, vagy csak barátkozni próbál. Amikor az életed a tét, akkor egyetlen dolog számít csak: az, hogy feladod-e, vagy harcolsz tovább.
Érezheted azt, hogy nincs erőd, én pedig motiválhatlak (vagy bárki más megteheti ezt), hogy felállj a padlóról, hogy elérd a célodat. Csinálhatunk úgy, mintha erőt kapnál valaki mástól, el is hiheted, hogy tényleg kívülről jön. De mindez benned van. És minél előbb felismered ezt, annál nagyszerűbb dolgokat fogsz tudni elérni az életedben.
Sokkal több van benned, mint gondolnád, vagy mint egyáltalán hinni mered. De csak akkor tudod felfedezni mindezt, amikor igazán éles a helyzet. És pont ez az egyik legnagyobb haszna a nehézségeknek, a leküzdhetetlennek tűnő akadályoknak: kimozdítanak a komfortzónádból, rákényszerítenek, hogy lerombold saját gyengeséged illúzióját, döntéshelyzetbe hoznak. És dönteni fogsz. Mert nincs más választásod.
Később pedig, miután felkapaszkodtál és ismét nyugodtan éled majd a napjaidat, rengeteget profitálsz mindabból, amit a legnehezebb helyzetekben kihoztál magadból. Túlélted, de ennél sokkal többet kaptál: felfedezted az igazi erődet. És ez a felismerés már egész életedben a Tiéd marad – nem veheti el Tőled senki és semmi. Felismerted azt, ami valójában mindig is a Tiéd volt, csak most már tudsz is róla.
„A leggyakoribb módja annak, hogy az emberek elvesztik erejüket az, hogy azt hiszik, nincsen nekik.”
Alice Walker
Ha Neked hasznos volt, másoknak is az lehet. Segíts eljuttatni hozzájuk is!